Emlékút a 32-es határvadászokért

Szöveg: Tamás Tibor | 2012. július 7. 12:30

A 32-es székely határvadász-zászlóaljat is a hazához és a reá tett eskühöz való hűség, bátorság, becsületes helytállás és a magyar honvédek hősiessége jellemezte, amikor az akkori magyar határokat védte 1944-ben. Idén augusztus 18-án erre egy emlékúttal emlékezik a Kelet-Magyarországi Speciális Mentőegyesület, a Pro-Amb Egyesület, valamint a Serv-Mont-Har Egyesület a Gyimesi-szorosnál. Az emlékutat a Honvédelmi Minisztérium is támogatja.

A 25 kilométeres, kiépített turistaúton haladó emlékút Csíkszeredától Gyimesközéplokon át, a Kondra-kereszt érintésével Csíkszenttamásig és Csíkszentdomokosig tart, ezzel is emléket állítva a Gyimesi-hágót és térségét 1944. augusztus 29-től október 4-ig, Sebő Ödön ludovikás főhadnagy vezetésével hősiesen védő 32-es székely határvadász-zászlóaljnak. Az út ugyancsak emléket állít – nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül – mindazon katonáknak, akik a Gyimesekben lezajlott harcok során veszítették életüket. Az útvonal nyomvonala megegyezik azzal, amelyen a 32-es határvadászok, honvédek haladtak.

Elevenítsük fel most néhány sorban azoknak a napoknak a történetét: 1944. augusztus 29-én a szovjet csapatok a Gyimesi-szorosnál elérték a magyar határt jelentő gyimesi hegyeket, az Úz és a Csobányos völgyét. A jobb szárnyon a Sebő Ödön vezette 32. Székely Határvadász Zászlóalj, a Rákóczi-várnál s a Tatros folyó mentén pedig német csapatok védték az országhatárt. A bal szárnyon a 4. Székely Határőrszázad állt. Itt törtek be a szovjetek, elfoglalva a stratégiailag rendkívül fontos Bilibók-tetőt, amelyet a szuronyos székelyek nyomban vissza is foglaltak.

A győztes csata helyén ma kereszt áll, valamint egy, a történelmi Magyarország határát jelző kőtömbből készült, töviskoronával szegélyezett emlékmű a közös sírban nyugvó katonák hantján.

A határvadászok a többi védővel együtt számtalan iszonyatos erejű támadást vertek vissza. Végül, 1944. október 4-én több egységgel összevonva küzdöttek tovább az egyre nagyobb túlerővel szemben.

A végkimenetel ismert. A részletekről megrendítő honvédnapló maradt fenn Sebő Ödön tollából „A halálra ítélt zászlóalj" címmel. A történésekről Illésfalvi Péter, Szabó Péter és Számvéber Norbert írt alapos hadtörténeti munkát „Erdély a hadak útján 1940-44" címmel.