Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Katonacsaládok vették be a monostori erődöt

Szöveg: Kálmánfi Gábor |  2008. június 8. 7:07

„Ha az erőd bevehetetlen, akkor minek legyek én a parancsnoka? Ha meg nem bevehetetlen, akkor később, ha úgy adódna, elfoglalom!” Ha a krónikásoknak hinni lehet, akkor nagyjából ezekkel a szavakkal hárította el Bem József a komáromi erőd parancsnoki beosztását, miután Kossuth Lajos, 1848. november 6-7-ei közös látogatásuk alkalmával felajánlotta neki azt.

Régen valóban úgy tartották, hogy – amint azt az Újvár szobrának felirata is hirdeti – „sem csellel, sem erővel" nem lehet bevenni az erődöt, idén azonban sem csellel, sem erővel nem lehetett visszatartani a Katonacsaládok VI. Országos Találkozójára érkezőket attól, hogy bevonuljanak a monostori erődbe.

Pedig az időjárási előrejelzések cseppet sem jósoltak verőfényes napsütést; a Közép-Európa felett örvénylő ciklonok záport, zivatart ígértek a szombati napra.

Ennek megfelelően eleinte szemerkélt is az eső.

Ám Havril András vezérezredes megnyitójában minden meghívottat (azaz pontosan a Honvédelmi Minisztérium és háttérintézményeinek, illetve a Magyar Honvédség teljes katona, köztisztviselő és közalkalmazott állományát és családtagjaikat) megnyugtatott: pontosan háromnegyed tizenkettőkor ki fog sütni a nap.

Márpedig a parancs, az parancs: a jelzett időpontban, meg is érkezett a vezérkari főnök által berendelt komáromi MH 6. Napsütésdandár. No nem mintha a családok kedvére addig komor felhők ültek volna… általában mindenki felmérte a terepet, igyekezett tájékozódni az állandó és az időszakos programokról. Az élelmesebbek kisebb útiterveket dobtak össze, mert aki nem akart lemaradni semmiről, annak bizony ez a nap a felettébb aktív pihenés jegyében kellett teljen.

A legtöbben azért ráérősen sétálgattak, útba ejtve például a hadihajókat, a terepszínűnek egyáltalán nem mondható „szarvastehenet", azaz a különleges festésű Mi-24-es harci helikoptert és a többi haditechnikai eszközt. Így lehettek aztán a kisebbek, kevesebb mint egy óra leforgása alatt alkalmi pilóták, hajóskapitányok, vagy éppen tüzérek. Néhányan a jó idő ellenére is alászálltak, hogy megismerkedjenek az erőd mélyén rejtőző titkokkal és a régi korok lőutasításaival – néhányan pedig ugyanazt csinálták, mint mondjuk otthonaikban: maketteket készítettek, vagy szimulátorokban módszeresen megsemmisítették a virtuális ellenséget.

Hogy teljes legyen a történelmi zavar: a nyugati bástyánál Mátyás király katonai tábora, illetve huszártábor települt; kissé távolabb viszont meg Airsoft verseny zajlott. Az erőd falai által védett nagyobb teret sorra foglalták el a különféle bemutatók: huszárok, katonazenészek, tűzszerész-kutyák és katonai közelharc szerepelt a kínálatban. Akik még hétvégén is izgalomra vágytak, azok a már említett airsoft mellett, főzésben, horgászatban és a bortermesztés tudományában versenghettek egymással – a rangos zsűritagok legnagyobb örömére.

A kisebbek különféle játékos sportágakban élhették ki mozgásigényüket és tréfálkozhattak a zenebohóccal. Szabjunk is gátat a programok árjának: röviden elég annyi: mindenki megtalálta a módját, hogy kikapcsolódjon, pihenjen és jól érezze magát. Akár beszélgetéssel és nézelődéssel, akár kártyázás közben, akár elmélyülve a különböző fellépő művészek produkcióiban.

Hiába: a katonacsaládok napja hagyományosan a pihenés napja: bár azt nem tudom, hogy mondjuk a szolgálatban lévő forgalomirányítók (és még sokan mások) is osztják-e ezt a nézetet…

fotók: Galovtsik Gábor