Közös jelen, közös jövendő!

A honvédelmi tárca vezetőjét Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Sándor Mátyás alezredes, katonai attasé fogadta a határon. Az utazás első állomása Csíksomlyó volt, ahol a pünkösdi szentmise után Hende Csaba a Fodor-házba látogatott, ahol átadta a Magyar Művészetért Árpád-díját Gergely István plébánosnak, a Csibész Alapítvány vezetőjének. A szervezet célja, hogy befogadja az árva fiatalokat, és keresztény nevelésben részesítve őket, segítse beilleszkedésüket a társadalomba.

Dr. Hende Csaba pünkösdvasárnap, az 1000 éves határnál lévő hősi emlékműnél rendezett ünnepségen elmondott beszédében nemcsak a közös múltról, de a napjaink tetteiből építkező jövő lehetőségeiről is szólt.

A nemzet közös örökség. Közös jelen. Közös jövendő – kezdte beszédét a honvédelmi miniszter –, ha meg akarjuk érteni jelenünket, és be akarunk hatolni a jövendőnk titkaiba, ha megmaradásunk útjait keressük, mindenekelőtt emlékeznünk kell. Emlékeznünk kell arra, hogy összetartozunk. Ezek a katonasírok és honvédsírok, amelyeket jelölve vagy jelöletlen ezek a völgyek és ezek a hegyek köröskörül az elmúlt ezer esztendő alatt magukba fogadtak, erre figyelmeztetnek. Emlékeznünk kell azokra a fiúkra, akik odaadták a legtöbbet, amit ember adhat. Teljesítették kötelességüket a végsőkig, sőt még azután is. Akkor is, ha már nem volt remény. Fájdalmas, kínos, kegyetlen halált haltak. Mégsem tragédiájukra emlékezünk, hanem helytállásukra. A poklokat megjáró magyarokra, akik mindvégig meg tudták őrizni emberségüket és hitüket. Hitüket abban, hogy összetartozunk, hitüket abban, hogy ez az áldozat nem hiábavaló.

(Az írást teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin július 8-án megjelenő számában olvashatják el!)