Rendeletmódosítás – jobb működés
Szöveg: Szûcs László<br /> Fotó: Galovtsik Gábor és archív | 2007. november 5. 17:08Magyarországon jól működik a légi kutató-mentő szolgálat, melynek üzemeltetését a Nemzetközi Polgári Légi Közlekedési Szövetség, vagyis az ICAO írja elő hazánk számára. Ám a rendszer alapjául szolgáló jogi szabályozás egyes részei már elavultak, szükség lenne módosításukra. Megerősítette ezt Kostyák György alezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság hadműveleti főnökségének kiemelt főtisztje, aki szerint a szeptember végén megrendezett, Cross Landing 2007 elnevezésű kutató-mentő gyakorlaton is jól vizsgázott a rendszer. Írtunk már arról, hogy a gyakorlat forgatókönyve szerint a levegőben összeütközött katonai helikopterek mentésében a mentősök, a rendőrök, a tűzoltók és a katasztrófavédelmi szakemberek is közreműködtek. A Cross Landing bebizonyította: jó az összhang a szervezetek között, egy éles helyzetben is bármikor megállnák a helyüket.
szabályozásában. Például a bajba jutott légi járművek megsegítését
előíró, a kutató-mentő szolgálatokról szóló belügyminisztériumi,
honvédelmi, népjóléti és pénzügyminisztériumi közös rendelet csaknem
egy évtizede született. A jogszabály szövege a hatályba lépés óta
változatlan, így időszerű lenne a 30/1998-as számot viselő közös
rendelet módosítása.
Legalábbis ez a véleménye annak a honvédelmi minisztériumi
szakemberekből álló bizottságnak, amely még a múlt évben készítette el
javaslatát a légi kutató-mentő szolgálatok korszerű szabályozására. A
csaknem ötvenoldalnyi jelentésben – amelyet 2006. augusztus 21-én dr.
Szekeres Imre honvédelmi miniszter is jóváhagyott – a tárca szakértői
felhívják a figyelmet arra, hogy a kutató-mentő szolgálat működtetési
költségeit az 1998-as jogszabály szerint az együttműködő szervezeteknek
közösen kellene állniuk. Jelenleg azonban csak a Honvédelmi
Minisztérium büdzséjét terhelik a szolgálat üzemeltetésének költségei.
A jelentésben leírtak szerint szükséges lenne az úgynevezett riasztási
rendszer felülvizsgálata is. Kostyák alezredes elmondta: minden
„olajozottan" működik abban az esetben, ha katonai légi jármű(vek)
szenved(nek) balesetet. A kutató-mentő szolgálat állandó készenlétben
lévő helikoptereit ilyenkor a veszprémi repülésirányító központ
riasztja, a forgószárnyas pedig perceken belül a levegőbe emelkedhet.
Polgári gép katasztrófája esetén viszont nem ritka, hogy a
bejelentéstől számítva egy óra is eltelik, mire a helikopter
felszállhat. Ebben az esetben ugyanis általában a rendőrséghez (vagy a
mentőkhöz) érkezik a lakossági bejelentés, és az információ innen jut
tovább az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) ügyeletére. A
honvédségi kutató-mentő helikopter riasztására pedig csak az OKF
főigazgatója (esetleg helyettese) adhat utasítást; mégpedig a veszprémi
légiirányító központon keresztül.
Éppen ezért lenne jó, ha a társszervek elfogadnák a honvédség
javaslatát, amelynek értelmében, megfelelő hatáskörrel, állandó 24 órás
szolgálatban működne egy úgynevezett mentéskoordinációs központ. A
központban a katonák mellett a mentőszolgálat és a katasztrófavédelem
szakemberei is jelen lennének, így első kézből lehetne irányítani egy
esetleges bevetést. (Jelenleg úgynevezett mentés-összehangoló központot
kell felállítaniuk az együttműködő szerveknek, mégpedig a bejelentést
követő hat órán belül. Ez idő alatt pedig – legalábbis az eddigi
tapasztalatok szerint – már a kárhelyet is fel lehet számolni. (Azaz,
mielőtt felállna a munkát összehangoló központ, már minden sérült
kórházba került…)
A szakértői jelentésből kiolvasható az is, hogy a honvédelmi
tárca a személyi és technikai követelményeken is változtatni szeretne.
Például szükséges lenne a kutató-mentő helikopterek modernizációja. A
forgószárnyasokra szerelt éjjellátó készülék, reflektor, GPS navigációs
rendszer, megnövelt térfogatú üzemanyagtartály, valamint nemzetközi
kutató-mentő vészcsatornát is fogni képes, a katonai és a polgári
frekvenciákon egyaránt működő rádiókészülék mind-mind nélkülözhetetlen
lenne a légi kutató-mentő szolgálat hatékonyabb működéséhez. Jelenlegi
felszerelésével ugyanis pillanatnyilag csak korlátozott éjszakai
képességgel bír a Pápán és Szolnokon állandó készenlétben álló két
honvédségi helikopter.
A kutató-mentő szakszemélyzeteknél mutatkozó részleges hiányt
pedig (a beosztások minimális módosításával) rövid időn belül meg
lehetne szüntetni. Pápán ugyanis pillanatnyilag egy, Szolnokon pedig
két kutató-mentő beosztás feltöltetlen. S mivel ezekre a helyekre csak
speciális, ejtőernyős-oktatói képességekkel rendelkező katonákat lehet
felvenni, célszerű lenne úgynevezett belső átcsoportosításokkal
feltölteni az üres beosztásokat.
