Miért fontos a segítségnyújtás Afganisztánnak? (1.)

A finn haderő, amely rugalmasnak bizonyult és nem korlátozta az erők
alkalmazását Afganisztánban, a biztonsághoz nyújtott hozzájárulás
mellett civil szakértőkkel segíti az észak-afganisztáni Mazar-e
Sharifban települt tartományi újjáépítési csoport munkáját.
Együttműködik a szövetségesekkel egy fiatal demokrácia támogatása
érdekében azért, hogy az afgán nép bízhasson egy jobb, szélsőségek és
félelem nélküli jövőben.

A NATO és partnerei jelenlétének célja az, hogy segítsék az
afgán népet a társadalom építésében. A tálibokkal szemben a fejlődés
egyik záloga a biztonság, napjainkban ugyanis a biztonság és a fejlődés
szétválaszthatatlanul együtt járnak.

Manapság létezik egy elterjedt mítosz, amely szerint
Afganisztán vesztett ügy, mert a NATO kudarcot vall; továbbá, egy olyan
háború folyik ott, amelyet Amerika vív, ezért Európának nincs köze
hozzá. E mítosz szerint a tálibok közel állnak a győzelemhez, a
harcoknak egyre több polgári áldozata van, Afganisztán fokozatosan
kábítószer-állammá válik, és nem dolgoztak ki hosszú távú stabilizációs
tervet. Ezek a meglehetősen pesszimista hiedelmek azonban eléggé
pontatlanok, és merőben igazságtalanok az ott szolgáló katonákkal,
valamint magával az afgán néppel szemben.

A mítosz érthető okokból terjed, ugyanis megerősítést nyer az
esti híradókban, amelyek a tálib és al-Kaida-harcosok elkeseredett
küzdelmét mutatják be, akik piacokon és iskolákban robbantanak,
túszokat ejtenek, vagy az ISAF járőreit támadják. Ezek a veszélyes
szélsőségesek, akikkel harcban állunk, tudják, hogy nyílt ütközetekben
nem nyerhetnek, mint ahogy elvesztenék a nyilvános vitákat is. A
társadalom nem áll mellettük. Ezért az egyetlen esélyük a sikerre az,
ha brutális és drámai tetteket hajtanak végre, melyeknek azon kívül,
hogy félelmet és a kudarc benyomását keltik, nincs egyéb stratégiai
értékük. Nem szabad tehát bedőlnünk nekik.

A helyzet valójában az, hogy az afgán nép a szövetségesek
segítségével győzelemre áll. A tálibok és az al-Kaida egyre fokozódó
barbár tettei csak elkeseredettségükről árulkodnak. Afganisztán jövője
más képet mutat: e kép a brutális támadások szörnyű fotói helyett a
több tízezer afgán, az amerikai, az európai és más partner nemzetektől
érkezők munkájának eredményét mutatja, akik napjainkban valóban
megváltoztatják az országot.

Először is, a transzatlanti közösség társadalmainak jóléte és
biztonsága a szövetségesek afganisztáni sikerétől függ. Ezért nem
szabad engedni, hogy a tálibok és az al-Kaida visszaszerezzék a
hatalmat Afganisztánban, újból komoly és hosszú távú fenyegetést
jelentve az ország lakosaira és a környező térség népeire, e régió és a
tágabb Közel-Kelet, illetve a transzatlanti térség békéjére és
biztonságára.

Másodsorban, fel kell ismerni, hogy az afgán stabil,
biztonságos és sikeresebb jövőbe vetett reménye attól a segítségtől
függ, amelyet nyújtani tudunk. Európa és az Amerikai Egyesült Államok
igaz ügyért küzdenek, és nem fordíthatnak hátat az afgán népnek,
hagyva, hogy visszatérjenek azok, akik korábban kegyetlenül bántak
vele.

Harmadsorban, ténylegesen komoly eredményeket érünk el
Afganisztánban, és végső soron sikerre vihetjük ügyünket, amely nem
hiábavaló erőfeszítés, hanem jó befektetés Afganisztánba, a saját
társadalmainkba és a világba is.

Az első ponttal kapcsolatban: fontos, hogy saját társadalmaink
biztonságából és jólétéből indulunk ki – nem mintha önzők lennénk,
hanem azért, mert demokráciában élünk, és szavazó állampolgáraink ezt
kívánják. A biztonságról beszélve nem valamiféle absztrakt fogalomról
van szó, hanem például a gyermekeink és az otthonaink biztonságáról. A
saját biztonsági helyzetünk tekintetében három dolgot említhetünk: a
kábítószereket, a regionális instabilitást és az erőszakos, szélsőséges
ideológiák, valamint a terrorizmus „exportját".

Afganisztán az európai kontinens első számú ópium- és
heroinszállítója, s mivel az afgán ópiumtermelés mértéke növekszik,
egyre nagyobb hatást fejt ki Európa fiatalságára. Ez a folyamat
betegségekhez és halálesetekhez vezet amellett, hogy feléli
kontinensünk gazdasági forrásait. Az ópiát-túladagolás a vezető
halálokok egyike Európa fiatalsága, különösen a városban élő férfiak
körében. Tavaly csak Németországban mintegy 1385 túladagolási eset
fordult elő. Egy nemrég megjelent német tanulmány szerint az a
kábítószer-függőség kezelési költségei meghaladják az évi 540 millió
eurót. Franciaországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban,
Olaszországban, Németországban és Ausztriában az ópiátok a
kábítószer-függőséggel kezelt fiatalok több mint ötven százalékáért
tehetők felelőssé. Ez tehát korunk egyik csapása, amely Európa
fiatalságát sújtja, s egyúttal azt illusztrálja, hogyan lehet közvetlen
hatással az európaiak egészségére és jólétére az afganisztáni
drogprobléma megoldása.

Az erőszak, a terrorizmus ellen

Mivel az afgán nemzetbe pastuk, tádzsikok, üzbégek és más
etnikai csoportok is tartoznak, Afganisztánnak lehetősége van arra,
hogy a térségi stabilitás és integráció egyik tényezője legyen – vagy
esetleg arra, hogy nagyobb szomszédjai áldozatává válva a tágabb
instabilitás és konfliktus viszonyítási alapjává váljon. A menekültek
áradata, a csempészet, a szélsőségesek önkénye és más komoly
aggodalomra okot adó jelenségek megfékezhetők az afgán határon, de szét
is terjedhetnek a határ menti területekről. Amikor Afganisztán
jövőjében bízunk, akkor egy stabilabb, biztonságosabb, és végső soron
sikeres régió létrejöttében reménykedünk.

Láttuk már, mi történhet akkor, ha Afganisztán működésképtelen
országgá és a terroristák búvóhelyévé válik: ez az erőszak, a
terrorizmus exportjához vezet. Ilyen volt Afganisztán a tálib uralom
alatt, amikor nemcsak az országon belül nyomták el brutálisan a népet,
hanem nyitott kapukkal várták az al-Kaidát, hogy az afgán területen és
az országon belüli létesítményekben képezze ki szélsőségesek és
terroristák ezreit. Bár már eddig is komoly előrehaladást értünk el az
al-Kaida felszámolása terén, az igazság az, hogy ez a terroristacsoport
még mindig jelen van az országban, és veszélyt jelent a jóakaratú
emberekre Afganisztánban, a tágabb térségben, Európában és Amerikában
egyaránt. Az al-Kaida egyre fokozottabban figyeli, és támadási
célpontnak tekinti Európát. A 2004 márciusi madridi vonatrobbantásokat,
amelyek 119 embert öltek meg és több mint hatszázat sebesítettek meg,
az al-Kaida titkos európai szervezete követte el. A 2005 júliusában
elkövetett, 52 áldozatot követelő és több mint 770 sebesülttel járó
londoni merényletek is ehhez a csoporthoz köthetők. Az európai
rendvédelmi szervek elfogták az al-Kaida ügynökeit, így kiderült, hogy
a terroristák az afgán–pakisztáni határterületen készültek fel az
európai támadásokra.

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az al-Kaida áldozatai
elsősorban más moszlimok voltak. Az al-Kaida és a tálibok szándékosan
vesznek célba ártatlan civileket. Válogatás nélkül, határtalan
cinizmussal ölnek nőket, gyermekeket, hogy a média vezető hírei közé
kerülhessenek.
Hosszú távú, szélesebb körű küzdelemben veszünk részt az erőszakos szélsőségesek, az al-Kaida és más hasonló csoportok ellen.

Hangsúlyozni kell, hogy az általunk nyújtott támogatás fontos az afgán
nép számára a humanitárius segítségnyújtás, az újjáépítés és a
fejlesztések terén is, vagy egyszerűen azért, hogy megvédjük az
országot a brutális támadóktól. Nem hagyhatjuk többé, hogy a 31 milliós
lakosú ország ki legyen szolgáltatva a táliboknak és az al-Kaidának.
Nem élhetünk úgy, hogy szégyenkeznünk kell, mert reményt adtunk egy
népnek, majd sorsára hagyva odébbálltunk, és ezzel elnyomóik kezébe
adtuk át. Mindaz, amit Afganisztánban teszünk, helyes, ezért nem szabad
visszafordulnunk a megkezdett úton.

Érzékelhető haladás

Az 1979-es szovjet megszállástól 2001-ig az afgánok
alkották a világ legnagyobb menekültcsoportját: a több mint hatmillió
afgán menekült jelentette a legnagyobb kiadást az ENSZ Menekültügyi
Főbiztossága számára. 2000 decemberében a főbiztosság jelentése szerint
ötmilliónál több afgán menekült túlélése függött a humanitárius
segélytől, miközben a világélelmezési program mintegy 3,8 millió
menekült napi ellátását biztosította.

A főbiztosság szerint 2002 óta több mint négymillió afgán
menekült tért vissza otthonaiba, és e folyamat folytatódik. A BBC
nemrég azt jelentette, hogy idén nyáron százezernél is több menekült
tért haza. A hazatértek többsége természetesen kihívások elé néz,
azonban a gyors gazdasági növekedés reményt ad nekik. Miután milliók
mérhetetlen szenvedésén enyhítettünk, nem szabad félúton megállnunk, és
hagynunk, hogy újból humanitárius katasztrófa következzen be.

A nemzeti újjáépítés és fejlődés kérdése kapcsán emlékeznünk
kell arra, mit láttunk a tálib vezetés idején: egy erőszakos, elnyomó
rezsim uralkodott, amely halálra kövezte a nőket, megkorbácsolta a
férfiakat, mert naponta nem imádkoztak eleget, és megakadályozta, hogy
a lányok iskolába járjanak. Ez a vezetés betiltotta a sárkányeregetést
és az éneklést, ókori emlékeket robbantott fel, melyek túlélték Nagy
Sándort, Dzsingisz kánt és Timur Lenket is. Egy brutális rezsim volt
hatalmon a háború által tönkretett, a haladás reményétől megfosztott
országban.

2001-ben az afgánok 8 százalékának állt rendelkezésére az
egészségügyi ellátás valamilyen formában: mára több mint 670 felszerelt
kórház és rendelő épült, s a lakosság több mint 80 százaléka hozzájut
az egészségügyi ellátáshoz. Csaknem 11 000 orvost, bábát és nővért
képeztek ki az elmúlt években.

2001-ben, amikor Afganisztánt felszabadítottuk a tálibok és az
al-Kaida uralma alól, 900 000 gyermek volt beiratkozva iskolába. Ma
ötmilliónál több tanuló van az országban, köztük több mint 1,5 millió
lány. 2001-ben egyetlen lány sem járhatott iskolába.

2001 óta 24 százalékkal csökkent a csecsemő- és
gyermekhalandóság ötéves kor alatt, ami azt jelenti, hogy évente
nyolcvanötezerrel több gyermek maradhat életben. A lakosság több mint
70 százaléka – benne hétmillió gyermek – kapott védőoltást járványos
gyermekbénulás ellen, szemben a két évvel ezelőtt beoltott 35
százalékkal.

A haladás minden téren érzékelhető. 2001-ben nem volt
hivatalos bankrendszer, napjainkban működik egy központi bank
harmincnál is több regionális fiókkal, és a nemzetközi kereskedelemben
elfogadott fizetőeszközzel. Az afgán gazdaság növekedése évi 12 és 14
százalék között mozog, amivel még Indiát is felülmúlja Dél-Ázsiában.

v
Az egy főre jutó jövedelem ma 355 dollár, ami a három évvel ezelőtti
180 dolláros értékhez képest csaknem megkétszereződött. Az afgán
embereknek – azáltal, hogy növeljük megélhetési és családfenntartási
lehetőségeiket – egyben reményt is nyújtunk. Afganisztánba visszatér az
évtizedeken át hiányolt korszerű technika is. Napjainkban három
mobiltelefon-társaság működik az országban mintegy 3,5 millió
előfizetővel, ami a lakosság csaknem 11 százaléka.

2001-ben 50 kilométer aszfaltozott közút volt Afganisztánban,
mára pedig több mint 7400 kilométer út épült meg, és további 1600
kilométer megépítése fejeződik be idén. A közelmúltban avattak fel egy
új hidat Tádzsikisztán és Afganisztán között, amely újabb lehetőségeket
teremt a regionális kereskedelem számára.