Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Hótól fehér az út, halottak a faluk

Lélekvihar

Szöveg: Révész Béla |  2021. január 24. 18:41

Az első világháborús mozik csemegeszámba mennek a mai napig, a lett háborús filmek pedig végképp nem Hollywood trónfosztásáról híresek. A kis nemzet most mégis összehozott egy nagy alkotást, ami minden gyerekbetegségével együtt élvezhető, kedvelhető és bármikor újranézhető.

bos_01

A Lélekviharon látszik, hogy saját kategóriájában és viszonyai között megaköltségvetésből készült. A lettek nem spóroltak semmin, a látvány, a jelmezkivitelezés, a technika egyaránt hibátlan, még akkor is, ha az alkotók időnként érezhetően felülírták a hollywoodi receptet. A siker nem is maradt el, ha ez volt a lett filmtörténelem egyik legdrágább alkotása, nyugodtan mondhatjuk, hogy a legsikeresebb is. Hab a tortán, hogy az HBO GO bepattintotta kínálatába a Lélekvihart, így az ínséges időkben is kárpótolva lettünk jó háborús mozik tekintetében.

bos_02

Dzintars Dreibergs filmje országának egyik legvéresebb fejezetét dolgozza fel egy tizenhét esztendős ifjú szemszögéből. Arturs anyját az első világháborúban a németek lövik agyon a szeme láttára, így útja (apjával együtt) egyenesen a cári hadsereg egyik önkéntes nemzetiségi ezredébe vezet, hogy a szemet szemért elvet a gyakorlatban érvényesítse. A történelem furcsa bukfenceket tartogatott abban az időben a lettek számára. Lenin színrelépésével megkérdőjeleződött, ki is az igazi ellenség, a háborúból való kiugrás azonban csak újabb háborút szült: a vörös csillag nevében a kommunista Szovjet Hadsereg katonái válogatás nélkül kezdték el gyilkolni a „belső ellenséget”, köztük a lett hazafiakat is.

bos_03

Arturs egyik táborból a másikba, egyik ütközetből a következőbe vetődik, s a hosszú évek háborúiban lassan már számára sem tiszta, kit és mit is védelmez tulajdonképpen. Szerettei sorban meghaltak mellette, a forradalom éppen azokat végzi ki szeme láttára, akikkel vállvetve harcolt a németek ellen. Egy keserű és meghasonlott embert látunk a történet végére, akit egy cseppet sem érdekel már a halál. Próbál valamilyen magasztos eszmébe kapaszkodni, a függetlenség ígéretébe, s a film a töretlen akaratot katarzisos lezárással meg is hálálja, ám átlagnézőként nem egy mindenen átgázoló hőst, inkább egy vékony szálnyi reményen csüngő emberi roncsot látunk, akinek fiatalságát és álmait egyaránt elvette az esztelen mészárlás.

bos_04

Nemzeti filmről lévén szó, a lettek minden fordulatot és cselekményt saját hősiességük ábrázolására használtak fel – szívük joga, mindenki ezt teszi. A fentebb már említett gyerekbetegségek viszont éppen emiatt fordulnak elő. A hazafiasság ábrázolása néha a nevetségesség határát súroló pátoszba csap át, a szerelem a két fiatal között meseszerűen gyönyörű, a csatákban elhangzó mondatok pedig mosolyogtatóan bárgyúak időnként. Mindezt azonban feledteti a történet magával ragadó, gyors folyása, s legfőképpen a látvány, amellyel a lettek lazán felnőttek orosz és amerikai kollégáikhoz.

bos_05

Az egész mozin látszik a tudatosság, a feszes szerkesztettség, s legfőképpen az, mennyire másodpercre belőtték a csatajeleneteket. Egy pillanatnyi üresjárat sincs, az izgalom még akkor is tapintható, amikor az elhagyott harctéren csak egy magányos katonát látunk mesterlövészfegyverrel a kezében. A Halálsziget-csatában vagy az egyik erőd megtámadásakor ábrázoltak olyan szinten nyomasztóak, amelyeket még a méltán depressziósnak tekinthető orosz háborús mozikban is ritkán látni. A jelenetek sötétsége és a folyamatosan tomboló hóvihar láttán magunk is fázni kezdünk, mindehhez a kilátástalan küzdelem látszólagos reménysége párosul, s ez a kettős jégcsappá dermeszti maradék jókedvünket is.

bos_06

A Lélekvihar semmit nem újít a háborús filmek műfaján belül, ellenben bravúrral helyezi be a történetet a lett sajátosságok közé, olyan kontextusba emelve a filmet, amely – az orosz háborús alkotásokhoz hasonlóan – összetéveszthetetlenül nemzetivé és minden öncélúságtól mentessé teszi. Reméljük, lesz igény és kapacitás is a folytatásra. Ez ebben a formában több mint lenyűgöző teljesítmény.

Lettek, láttak, győztek.

bos_07
bos_poster

Lélekvihar
(Dveselu putenis / Blizzard Of Souls) 2019


Rendező: Dzintars Dreibergs

Forgatókönyv: Boris Frumin

Zene: Lolita Ritmanis

Operatőr: Valdis Celmins

Vágó: Gatis Belogrudovs

Szereplők: Martins Vilsons, Gatis Gaga, Vilis Daudzins, Rezija Kalnina

Premier: 2019. november 8.

Magyarországi bemutató: 2021 január 2. (HBO GO)

Címkék