Iráni bázishajók
Szöveg: honvedelem.hu / haborumuveszete.hu | 2021. március 27. 19:51Az úgynevezett bázishajók (Expeditionary Mobile Base), a flották legnagyobb egységei közé tartoznak, de viszonylag kevéssé ismertek. Feladatuk, hogy egy hadműveleti területre felszerelést, csapatokat, vízi, légi, de akár szárazföldi járműveket juttassanak és egyben úszó hadműveleti központként is működjenek. Az amerikai flotta már bevetett ilyeneket a Perzsa-öbölben Mobile Sea Base néven a 80–as évek tankerháborújának idején. Jelenleg két ilyen egységet tartanak hadrendben, míg a legújabb, 100 000 tonnás USS Miguel Keith (T-ESB-5) működési tesztjei még zajlanak.
Az irániak a jelek szerint nem akarnak lemaradni a nagy ellenség mögött és 2020 végén szolgálatba állították az IRINS Makran–t, a korábbi Beta IMO 9486910 nevű, több mint 109 000 tonnás, 230 méter hosszú tartályhajót. Lapos fedélzetének elülső részére nagyméretű helikopter platformot telepítettek, emellett megtartottak egy fedélzeti emelődarut is. Utóbbi különböző gyorsnaszádok, vagy a különleges erők Al-Sabehat 15 SDV három-hét búvár szállítására alkalmas, mini tengeralattjáróinak mozgatására szolgálhat. A hajóról azonban elsősorban hat, vagy hét nagy RH-53D, SH-3D, vagy AS-61A-4 (a Sea King olasz licenc változata), esetleg közepes méretű AB212 ASW helikopterek üzemelhetnek.
A Makran azonban nem az egyetlen iráni bázishajó. Ugyancsak erre a célra szolgál a huzamosabb ideig Jemen partjainál ténykedő, névlegesen civil (valójában az Iszlám Forradalmi Gárda – IRGC kötelékébe tartozó) Saviz teherhajó, amely amellett, hogy különböző motoros naszádokat hordozott fedélzetén, valószínűleg hírszerzési információkkal segítette a Houthi lázadókat.
Az iráni média nemrégiben nagy terjedelemben foglalkozott egy szintén az IRGC számára készült egységgel, az IRGC-N Shahid-Roudakival, amely korábban a 8 000 tonnás, olasz gyártmányú Galaxy F konténerszállító volt. A fedélzeten különböző fegyvereket is elhelyeztek, de valószínűleg csak a nagyobb hatás kedvéért. Közülük a legreálisabb és a hajóról valóban alkalmazható, a Bell 412 típusú helikopter, a két mellé állított quadrokopter és a hat Ababil-2 felderítő drón.
Ugyanakkor a trélereken álló négy gyorsnaszád mozgatásához elengedhetetlenül szükséges darunak nyoma sem volt, de ugyanígy kérdéses a Qader hajóellenes rakétaindító is, mert nem a fedélzetre telepítve, hanem háromtengelyes hordozójárművén látható, akárcsak az irányításhoz szükséges radarberendezés (maga a rakéta, a kínai C-802 iráni másolata). A fedélzetre állított Khordad négyes rakétaindítók pedig bár veszélyes légvédelmi fegyvernek számítanak, de alapvetően ezek is szárazföldi telepítésűek és hajón körülményes lenne a használatuk. Az erősen propagandaízű felvételek ellenére a Shahid-Roudakit és társait egyáltalán nem szabad lebecsülni.
