Kapocs a honvédség és a társadalom között

A vendégeket, köztük Törökország nagykövetét és számos hazánkba akkreditált katonai attasét köszöntő Takács altábornagy felidézte, hogy a fesztivál 1977-es indulása óta sok minden megváltozott a világban, de a fesztivál állandó maradt, és „a honvédséget a katonazene eszközével kapcsolta az emberekhez.” Úgy fogalmazott, hogy az egykor a csatatereken az ellenség elrettentésére és a hadseregek vezetésére, mozgatására szolgáló zene, békeidőben a béke és az élet megbecsülését segítette és segíti ma is.

„A katonazene kifejezi a sereg erejét, a katona hitét, bátorságát és félelmét, örömét és bánatát. Hallatja a győzelem és a veszteség hangját. Hangot ad a diadalnak és dallamot a gyásznak. A katonazene a mai napig ott van a katona életének számos fontos pillanatában – az eskünél, az ünnepeknél, a búcsúztatásnál és az előttünk élt nemzedékek előtti tiszteletadásnál. Felemel és vigasztal, jókedvre derít és tiszteleg, szórakoztat és megindít” – foglalta össze az altábornagy hozzátéve, hogy a katonazene a múló időre is emlékeztet, felidézi az egymást követő nemzedékek összetartozását, és emlékeztet „végső soron mindarra, amiért a szolgálatot vállaljuk: a hazára, a nemzetre, az otthonra.”

Tasó László országgyűlési képviselő azt hangoztatta, hogy napjainkban újra világossá vált, hogy a békéhez erő kell, s a legfontosabb ebben a hazáját védő katona. A képviselő kiemelte, hogy a katonazene nemzeti identitásunk, kultúránk része, ami segíti a katonai imázs formálását, a katonai pályára irányítást, a lakossági kapcsolatokat és az összetartozást. Szimbolikusnak is volt tekinthető, hogy fesztivál gálahangversenyét két Gripen JAS-39 többcélú harcászati repülőgép áthúzása nyitotta meg, illetve az is, hogy az ország védelmi képességének erősödését haditechnikai bemutatón láthatták a debreceni Kossuth térre látogatók. Ugyanakkor a katonazene segített a toborzásban is. Ahogy arról Gulyás Szabolcs százados, az az MH KIKNYP 3. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda megbízott vezetője beszámolt, toborzópontot üzemeltettek a fesztivál helyszínén. „Egész nap folyamán óriási volt az érdeklődés a különböző szolgálati formák iránt. Kiemelten a most futó „Szeretem, megvédem” mottóval indított toborzókampány keretében nagyon sokan érdeklődtek a mai nap a területvédelmi tartalékos katonai szolgálat iránt”.

A katonazene pedig a katonai hivatás egyik legjobb népszerűsítője, mondta el honlapunknak Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere. Már az 1800-as évek elején is, amikor még csak nagyon kevés katonazenekar működött, a zene segítette a toborzást. „Ez a fesztivál élő példa arra, hogy a katonazene mennyire egy összekötő kapocs a társadalom, a polgári lakosság és a hadsereg között” – fogalmazott az ezredes. A debreceni nemzetközi katonazenekari fesztiválok történetében az idei volt a legnagyobb. A megszokott 5-6 külföldi zenekar helyett idén tíz nemzet – Ausztria, Csehország, Egyiptom, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Olaszország, Románia, Törökország és Szlovákia – fogadta el a meghívást, így összesen 532 katonazenész lépett fel a Nagytemplom előtt.

„Nagyon színes a kavalkád, hiszen olyan ritkán látott országok katonazenekari is eljöttek, mint például Egyiptom, Törökország, Olaszország. Mindenki nagyszerűen játszik, de ők az egyenruháikkal, a zenei felfogásukkal kicsit mások, mint a többiek” – mondta a főkarmester, aki a három hazai résztvevő, az MH Központi Zenekar, az MH Debrecen Helyőrségi Zenekar, valamint MH Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekar egyesített zenekarát vezényelte és O. M. Schwarz: Glory fanfare című művével nyitották meg a záró gálaműsort.

A gálakoncerten az előző napok színpadi fellépései helyett szakalaki bemutatókat, úgynevezett gyep show-kat láthatott a közönség. A legnagyobb érdeklődés a két „egzotikus” zenekar, Törökország és Egyiptom fellépését kísérte. A török zenekar magyar zenével is kedveskedett a közönségnek: Kálmán Imre Csárdáskirálynő című nagyoperettjéből Sylvia belépőjét adta elő. A fáraók korát idéző ruházatban fellépő egyiptomi zenekar amellett, hogy megmutatta szokatlan ritmusú saját katonamuzsikáját, magyar katonanótákkal is készült: „Föl, föl vitézek a csatára!”, „Jól van dolga a mostani huszárnak” – hangzottak az ismerős dallamok. A külföldi zenekarok fellépései után az est, és a fesztivál zárásaként ismét az egyesített három hazai együttes foglalta el a debreceni nagytemplom előtti teret a Nemzetközi Katonazenekari Fesztivál zárónapján.