Katonák két keréken
Szöveg: Balatoni Kitti | 2021. szeptember 4. 16:58A hadseregek motoros egységeiben a katonák szolgálhattak híradósként, felderítőként, hadtáposként, de lehettek mérnök-műszakiak, utászok, gépesített lövészek, légvédelmi tüzérek, valamint légideszantosok is. Az általuk használt motorkerékpároknak szélsőséges időjárási körülmények között, bármilyen terepen helyt kellett állniuk. Leginkább amerikai, brit és német típusokat használtak az első és a második világháború ideje alatt.
Két keréken
Az 1910-es években az amerikai Harley-Davidson a 17 F és a 17 J modelljeivel kezdte a tömeggyártást. A típus a mexikói forradalom után a Nagy Háborúban bizonyított. A 987 köbcentis blokk 14 lóerős volt. Oldalkocsis változat is készült, amelyet fel tudtak szerelni gépfegyverrel. Az amerikai hadsereg számára több mint 20 ezer darab készült, a második világháborúban pedig még több motor gyártását kérték a cégtől. A WL típusból fejlesztett WLA-ból közel százezer darabot készítettek, amely 740 köbcentis Flathead blokkos motort kapott, így 25 lóerős volt. Leginkább szóló verziók készültek, de az amerikai, a kanadai és a szovjet hadseregben oldalkocsis WLA motorokat is használtak, amelyekre gépfegyvert tettek. A típus közkedvelt lett a civil lakosság körében is.
A Harley-Davidson mellett az Indian márka motorjait is nagy számban használta az amerikai hadsereg. A legismertebb típusából, a 16 lóerős, V2-es, 1000 köbcentis Powerplus-ból 50 ezer darabot gyártottak. A motor gyors volt és jól manőverezhető.
Az első világháborúban a brit hadsereg számára több mint 70 ezer, 350, 544 és 964 köbcentis boxermotoros motorkerékpárt gyártott a Douglas. A második világháborúban a Norton a 16H típusból fejlesztett katonai verziót, a WD16H-t. Ebből a modellből több mint százezer darabot használt a brit, a kanadai, az ausztrál, valamint az új-zélandi hadsereg.
A második világháborúban a német BMW és Zündapp motorok is széleskörben ismertek voltak. A BMW 1938 és 1941 között gyártott R71-es motorját használták először háborúban, amely 746 köbcentis és 22 lóerős boxermotorral rendelkezett.
Több országban lemásolták, a Harley-Davidson ez alapján alkotta meg az XA típusú motorkerékpárt, a szovjet Dnyeper az M72-es modelljét, a kínai Chang Jiang pedig a 750-es típust. Bár az R71-es nagy jelentőséggel bírt, a német katonai motorok legjobbjainak a BMW R75-ös és a Zündapp KS750 oldalkocsis motorok számítottak, melyeket kifejezetten katonai célokra gyártottak.
Képesek voltak 80 km/órás sebességgel, akár 500 kiló szállítására, ezen kívül 45 fokos emelkedőn is tudtak haladni. Az R75-ös 26 lóerős, 745 köbcentis blokkal volt felszerelve. 1941 és 1945 között több mint 20 ezer darabot gyártottak a típusból. A Zündapp 751 köbcentis blokkal ugyanennyi lóerőt tudott teljesíteni. 1939 és 1948 között KS750-es típusából 19 ezer példány készült.
Három keréken
A kétkerekű motorok mellett a háromkerekű trike-ok katonai célú felhasználásában rejlő lehetőségeket is meglátták gyártók. Az 1930-as évektől kezdve egyre népszerűbbé váltak. A Harley-Davidson által gyártott Servi-Car volt az egyik legismertebb trike. A belga FN fegyvergyártóként indult, de a Nagy Háborúban már adott el motorkerékpárokat a belga hadseregnek.
1936-ban elkezdte az M12-es oldalkocsis katonai motorkerékpár gyártását, melyből háromkerekű változatot is készített. Az M12-T3 típusjelzésű, 992 köbcentis, kéthengeres blokkal ellátott, kiválóan manőverezhető trike széleskörű lehetőségeket biztosított. A második világháborúban két olasz gyártású trike szolgált, a Moto Guzzi TriAlce és a Benelli M36-os.
Motorok mellett robogók A motorkerékpárok mellett volt, hogy robogókat is bevetettek. Az 50-es években egy olyan motorra volt szüksége a francia haderőnek, amely nehézfegyverzettel ellátott, emellett ejtőernyővel is ledobható.
A hadsereg ezért katonai verziót kért a Vespát gyártó Piaggio-tól, amely elkészítette a Vespa 150 TAP-ot. A típust az indokínai és az algériai háborúban tankelhárító robogóként használták.
A brit összecsukható és tíz 10 másodperc alatt összeszerelhető Excelsior Welbike Mark1 és az amerikai, utánfutóval ellátott Cushman Airborne is ejtőernyős deszant osztagok részére készült.
Egyéb katonai kerékpárok
1939 és 1949 között, egy nyitott tank és egy motor ötvözeteként jelent meg a 36 lóerős német NSU HK101 Kettenkrad, melyet egy sornégyes, vízhűtéses Opel motor hajtott. A járműben a vezető mögött a menetiránynak háttal, két ember tudott ülni. A típus használata leginkább nehéz terepen és emelkedőkön bizonyult célszerűnek.
A katonai motorkerékpárok között voltak elektromos hajtásúak is. Az amerikai hadsereg egy enduro gépet rendelt a kaliforniai Zero Motorcycles-től, A lítium-ion akkumulátoros, 46 lóerős, szerelésmentes motorral ellátott MMX zajtalan volt, ezért felderítések és titkos bevetések alatt, valamint mentőakciókban használták.
