Két nap is jókor, jó helyen

Bencsik Zoltán őrvezető július 28-án, az esti órákban, a Nagyigmándi úton, az úttest túloldalán egy fekvő hölgyre lett figyelmes. Felsegítette, majd egy közeli padhoz kísérte, de közben erősen kellett tartania, mert két alkalommal is megpróbált kifutni az úttestre az autók közé a forgalomba. Legjobb tudása szerint ellenőrizte, hogy van-e esetleg sérülése, az általa feltett kérdésekre a hölgy csak zavartan, összefüggéstelenül tudott válaszolni. Ekkor hívta a 112-es segélyhívó telefonszámot, a komáromi rendőrség pedig járőrt küldött a helyszínre, eközben folyamatosan felügyelte a hölgyet, aki továbbra is többször megkísérelt a gépjárművek közé szaladni. A járőrök és a mentő kiérkezéséig Bencsik őrvezető a helyszínen maradt további segítségnyújtás céljából.

Másnap, július 29-én, szintén estefelé, a párja szomszédságában lakó hölgy kért ijedten segítséget az első emeleti lakóhoz. Leszaladva azt tapasztalta, hogy már egy másik szomszéd is kommunikál az ajtón keresztül a lakásban élő idős hölggyel, aki vélhetően elesett, az ajtó pedig belülről zárva volt. Mivel az őrvezetőnél nem volt telefon, a szomszéd telefonjáról hívta a 112-es segélyhívó számot, miközben a szomszéd folyamatosan tartotta a kapcsolatot az idős hölggyel az ajtón keresztül. A telefonban az őrvezető részletesen beszámolt az eseményekről. A tűzoltók és a mentők kiérkezéséig, Bencsik Zoltán őrvezető az autókat más parkolókba átirányítva biztosította a helyszínt. Az egységek kiérkezésekor megmutatta a nyitott ablakot, s a mentés végéig a helyszínen maradt.