Küldetés teljesítve, oszolj!

A Bakony menetszázad önkéntes tagjai január 13-án és 14-én, pénteken és szombaton hét településen, tíz emlékművön helyeztek el koszorút és gyújtották meg a megemlékezés mécseseit.

A század pénteken reggel, Zircen kezdte a napot, ahol az emlékmű megkoszorúzása előtt ismertették az egybegyűltekkel a MATASZ Veszprém Megyei Egyesület elnökének, Simon-Jójárt Sándor nyugállományú ezredes intézkedését a Bakony menetszázad megalakítására. Az elnök röviden beszélt az emlékmenet küldetéséről, és kijelölték a századparancsnokot, annak helyettesét, valamint a század vezénylőzászlósát is.

Dr. Csutorás Gábor nyugállományú alezredes, a rendezvény főrendezője kérte az önként jelentkező résztvevőket, hogy szigorúan tartsák be a parancsnok utasításait, valamint figyeljenek a biztonsági rendszabályokra, hogy mindenki balesetmentesen tudja teljesíteni az útvonalakat. Az önkéntesek két nap alatt több, mint ötven kilométer megtételét vállalták.

A zirci megemlékezést követően a század elindult az első teljesítendő huszonöt kilométeres távra, Olaszfalu-Bakonynána-Dudar-Nagyesztergár-Zirc útvonalon. A feladatot nehezítette, hogy a hét első felében a jelentős mennyiségű eső az erdei utakat nagyon feláztatta, ezért az előre kijelölt túraútvonal veszélyessé vált, így kerülővel tudták csak a kijelölt településeket elérni.

A második napon a század Veszprémben, a Vámosi úti temető katonai parcellájánál megkoszorúzta a magyar, a német és az orosz katonák emlékműveit, majd a Veszprém-Márkó-Bánd-Veszprém útvonalat teljesítette.

„A MATASZ DON-80" emlékmeneten minden korosztály képviseltette magát: a legfiatalabb apródok közül sokan még általános iskolába járnak. A középiskolás kadétek mellett a korfa a nyugdíjasokig ért el. Túrázott a tanuló, a busz- és mozdonyvezető, a tanár, a hivatásos és a tartalékos katona is. A kisebb sérülések és temérdek vízhólyag ellenére az együtt töltött idő, az akadályok és a fizikai megterhelés tüneteinek leküzdése összehozta a csapatot. Egymást támogatva, lelkesítve, segítő jobbot nyújtva teljesítették az útszakaszokat.

Az önkormányzatok nagy szeretettel fogadták a menetet. A művelődési otthonok tárt kapukkal, meleg teával, pogácsával, sós és édes falatokkal fogadták a résztvevőket.

A menetelés során megható pillanatokat éltek át a század tagjai. A bakonynánai polgármester asszony és kis csapata rövid időre csatlakozott az emlékező menethez és együtt mentek a település emlékművéig. Az út során találkoztak még olyan idős veteránnal, aki megsárgult katonai okmányait mutatta meg nekik. Bándon az utódók, egy bándi család tagjai személyesen rótták le tiszteletüket a hősi halált halt dédnagyapa emléke előtt. Márkón az önkéntes túrázók mécsest gyújtottak és egy perces néma fejhajtással tisztelegtek a szolgálat teljesítése közben elhunyt, fiatal Baumann Péter tiszthelyettesre.

A rendezők a teljesített táv végén örömmel állapították meg, hogy az égiek kegyesek voltak hozzájuk, mert a kegyetlenül hideg és erős bakonyi szél elcsitult, és a második napon már napsütés kísérte végig a bakonyi emelkedőkkel keményen küzdő csapatot.

Simon-Jójárt Sándor nyugállományú ezredes a szombat esti vacsoránál megköszönte a század tagjainak a kitartó helytállást, a fegyelmezett végrehajtást és bejelentette, hogy az ideiglenesen megalakított Bakony menetszázadot feloszlatja.

Kiemelte, hogy az évről-évre megtartott megemlékezés számukra erkölcsi kötelesség, mert azok, akik a háborúkban meghaltak a legfontosabbat, az életüket áldozták fel.

A menet résztvevői igazi jó barátokként, bajtársakként búcsúztak el egymástól.