Iszlám Állam: tudatos döntés eredménye a dzsihadisták kegyetlensége

Az Irakban és Szíriában hatalmas területeket elfoglaló szunnita csoportosulás már az első feltűnése óta sokkoló könyörtelenségével vonja magára a világ figyelmét. A szélsőségesek kerültek már címlapokra lefejezésekkel, keresztrefeszítésekkel, halálra kövezésekkel, tömegmészárlásokkal, élve eltemetésekkel, vallási és etnikai tisztogatásokkal.

Az Iszlám Állam ragaszkodik a korlátok nélküli totális háború doktrínájához, nem ismer kompromisszumot még akkor sem, ha más szunnita szervezetekkel kell rendeznie a nézeteltéréseit. A csoport egykori anyaszervezetével, az al-Kaida nemzetközi terrorhálózattal ellentétben vallásilag sem próbálja igazolni a bűntetteit – írta Fawaz Gerges, a cikk szerzője, a tekintélyes London School of Economics (LSE) egyetem politikatudomány-tanára.

Szakértők rámutattak, hogy az erőszak bár a dzsihadizmus két korábbi hullámában is határozottan jelen volt, az IÁ által fémjelzett harmadik korszak azonban brutalitásban messze felülmúlja mindkettőt.

Az első hullám a modernkori dzsihadizmus fő teoretikusaként számon tartott, radikális egyiptomi Szajjid Kutb nevéhez fűződik. Erre az időszakra az volt a jellemező, hogy a mozgalmak tagjai elsősorban a „közeli ellenséget", vagyis az országuk élén álló nyugatbarát kormányzatot akarták legyőzni, mindent összevetve pedig csak korlátozottan alkalmaztak politikai erőszakot. Ez a korszak Anvar Szadat egyiptomi elnök meggyilkolásával kezdődött 1980-ban, és a kilencvenes évek végéig tartott. Az iszlamista felkelés ez idő alatt mintegy kétezer áldozatot szedett.

Az afganisztáni, szovjetek elleni szent háború alatt és után alakult ki a dzsihadizmus második hulláma, amelynek során a radikálisok a „távoli ellenség" – azaz az Egyesült Államok és kisebb mértékben Európa – ellen harcoltak.

Ennek a korszaknak egy vagyonos családból származó szaúdi szélsőséges, Oszama bin Laden volt a kiemelkedő alakja. A terroristavezér jogos válaszként próbálta feltüntetni az Egyesült Államok ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott támadásokat, „védekező dzsihádnak" nevezte azokat, és a muszlim társadalmak feletti amerikai uralom miatti bosszúhadjáratként írta le az ártatlan emberek ezreinek halálát okozó akciót.

Oszama bin Laden tisztában volt azzal, milyen fontos, hogy megnyerje az emberek „szívét és eszét", ezért önvédelemként, nem pedig agresszióként tüntette fel a merényleteket. Az ilyesfajta ideologizálás azonban nem érdekli Abu Bakr al-Baghdadit, az Iszlám Állam vezetőjét: ő egyáltalán nem törődik azzal, hogy mit gondol a külvilág a vérontásokról. Az dzsihadizmus IÁ képviselte harmadik korszakában jóval nagyobb az erőszak fontossága, mint a teológiai indoklásé.

A szervezet vezetői nem alkottak ideológiai alapot a társadalmi bázis fenntartására, az Iszlám Állam egy vérrel és vassal előrenyomuló gyilkológépezet.

Bin Laden szerint „amikor az emberek egy erős és egy gyenge lovat látnak, természetükből adódóan az erőset fogják szeretni". Az al-Baghdadi vezette csoport kegyetlenkedései és sorozatos győzelmei azt jelzik a külvilág számára, hogy az Iszlám Állam egy „erős ló". „Tűnj az utunkból vagy megsemmisítünk, csatlakozz a karavánunkhoz és írj történelmet!" – egyszerűsítette le az IÁ üzenetét Fawaz Gerges.

Az elégedetlen szunnita fiatalokat célzó globális kampány sikeresnek bizonyult, a szélsőséges csoport győzelmet és megváltást ígér. Az újoncokat lenyűgözi az „iszlám ellenségei" ellen alkalmazott katonai stratégia, amely olyannyira megbénítja az ellenfelet, hogy az már az elsöprő fölény érzékelésekor lemond az ellenállásról. A harctéri sikereknek világszerte nagy a visszhangja, márpedig semmi nem lehet annyira hatásos egy toborzókampányban, mint a sorozatos katonai győzelmek.

Az IÁ féktelenségének gyökerei felfedezhetőek az amerikaiak által 2006-ban likvidált Abu Muszab az-Zarkávi vezette iraki al-Kaidánál. Al-Baghdadi, aki az-Zarkávihoz hasonlóan hitetlennek tartja a síitákat, többször is elutasította az al-Kaida vezetőinek arra vonatkozó felszólítását, hogy kerüljék a síiták elleni válogatás nélküli gyilkosságokat.

Az Iszlám Állam az eddigiekben a „távoli ellenség" helyett következetesen a síitákra koncentrált. A szervezet vezetői szerint a Nyugat elleni harc csak a Közel-Kelet „felszabadítása" után kezdődhet meg. A gázai konfliktus ideje alatt számos bírálat érte az IÁ-t iszlamisták részéről, amiért muszlimokat gyilkolnak, de semmit sem tesznek a palesztinok megsegítésére. A szélsőségesek azt válaszolták, hogy a síiták elleni háború minden másnál fontosabb.

Az Egyesült Államok vezette, dzsihadisták elleni nemzetközi koalíció megalakulásával valószínű, hogy az iszlamista fegyveresek újabb nyugati túszokat fognak lefejezni és támadásokat fognak intézni közel-keleti diplomáciai képviseletek ellen, szakértők azonban kizártnak tartják, hogy a csoportosulás olyan képességekkel rendelkezne, amelyek nagyszabású terrortámadásokat tennének lehetővé Európában vagy Észak-Amerikában. Al-Baghdadi néhány hónappal ezelőtt maga is elismerte, hogy az IÁ egyelőre nem képes támadásokat végrehajtani az Egyesült Államok területén, viszont ezzel párhuzamosan abbéli reményét fejezte ki, hogy Washington szárazföldi erőket küld a térségbe, és így helyben gyilkolhatnak amerikaiakat.