Füstölt kolbász és eperlekvár, avagy két hét a Retyezátban

A nem mindennapi útra augusztus 25-én indult el a két kutatóból és tíz katonabúvárból álló csapat. Az expedíciót komoly felkészülés előzte meg, hiszen a résztvevők tudták, a romániai Retyezát-hegységben található Bukura-tó megközelítése nem egyszerű feladat. Szegdelt, sziklás terepen lehetett feljutni a 2050 méteres tengerszint feletti magasságra − mindezt úgy, hogy a katonák 40-50 kilogrammos csomagokat cipeltek a hátukon. A nehéz fúró- és kutatófelszerelések mellett 15 literes, 200 barra töltött, körülbelül 23 kilogramm súlyú sűrített levegős acél búvárpalackokat is fel kellett hordani a búvármerülések biztosítására, amelyek szállítása nagy figyelmet és óvatosságot követelt a csúszós, sziklás terepen.

Az eredeti tervek szerint az 1500 méteren lévő alaptáborba csak a sűrített levegős palackjaik töltése miatt mentek volna nap mint nap a búvárok, de a Bukura-tó magasságában uralkodó mostoha körülmények miatt úgy döntöttek, az éjszakákat inkább az alaptáborban töltik. A kutató- és az alaptábor kiépítése után következett a nyolcnapos megfeszített munka − mindennap merülések és ingázás a két tábor között. A búvárok két csoportban tevékenykedtek. Míg az egyik team feladata a mintavétel volt, a másik csoport teljes egészében feltérképezte a tó medrét, ahol nyolc méteres mélység után mindössze 4 Celsius-fok volt a víz hőmérséklete. A mintavételhez a kutatók és a mélyben dolgozó katonák összehangolt tevékenységére volt szükség − a siker kulcsa a közös munka volt.

Dr. Braun Mihály, az expedíció vezetője arról számolt be, hogy több száz víz- és üledékmintát gyűjtöttek, valamint a tó legmélyebb pontján, 16 méteres mélységben végeztek nyolcméteres fúrást. Az üledékmintákból akár a 16 ezer évvel ezelőtti növényzeti és klimatikus viszonyokat is meg tudják majd állapítani, mindez azonban még több hónapnyi labormunkát jelent. Igazi meglepetés volt a búvárok és a kutatók számára is, hogy a látszólag élettelen tó mélyén teljes ökoszisztéma alakult ki, növényzetet, halakat, rákokat és különböző férgeket is találtak a búvárok. Mivel az időjárás kedvező volt, az előzetes terveken túl sikerült a Bukura-tótól még magasabban található Viorika- és Florika-tavak üledékéből is fúrásmintákat gyűjteni.

„Az expedíció fizikailag óriási megterhelés volt a csapatnak. A mindennapos hegymenetek és merülések bizony a hétpróbás felderítők számára is kemény feladatnak bizonyultak, de a felkészülésnek köszönhetően mindenki állta a sarat" – mondta büszkén Miklós Bence zászlós, a búvárcsoport parancsnoka. „Amit vállaltunk, azt teljesítettük, és ez mindenkit jó érzéssel töltött el, pedig bizony voltak nehéz pillanatok a küldetés alatt."

Az élménybeszámoló után az érdeklődő újságírók saját bőrükön is megtapasztalhatták, milyen érzés a hátukon 40 kilogrammnyi csővel és felszereléssel menni – persze csak a kézilabdapályán, de a bevállalósabb riporterek búvárruhába is bújhattak.

Ha a szóbeszédnek hinni lehet, a Bukura-tó környékén meglehetősen sok medve él, a búvárok azonban az ott töltött tíz nap alatt egyetlen mackóval sem találkoztak, rókával viszont annál inkább. A ravaszdi már az első nap meglovasított néhány kiló füstölt kolbászt az ellátmányból, de az eperlekvárra nem fanyalodott… Szerencsére, hiszen a beszámolók szerint az eperlekvárba mártogatott füstölt kolbászban a szénhidrát és a fehérje mellett kraft is van bőven. És a fiúknak arra bizony nagy szükségük volt…

Az expedíció katonabúvár résztvevői:

Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár állományából:
Miklós Bence zászlós, Radóczi Ferenc őrmester, Nagy János, Hideg István, Dóka Mátyás, Dóka Szilárd, Tóth László szakaszvezetők és Magyar Csaba őrvezető

Az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred állományából:

Bagi László főhadnagy és Debreczeni László főtörzsőrmester

Fotók: A Retyezát 2014 expedíció búvárai és Szalka Miklós őrvezető