Kiállítást nyitott meg a Honvéd Vezérkar főnök Krakkóban

A megnyitó hivatalos részét a budapesti Nigum együttes koncertje követte, majd a két hadsereg vezetői megtekintették a tárlatot, mely egészen 2017. június 3-ig lesz elérhető a látogatók számára a Galícia Zsidó Múzeumban.
A kiállítás célja, hogy bemutassa a lengyel-magyar közös történelem egy méltatlanul elfelejtett közös fejezetét, amikor Galícia lengyel földjén magyar katonák tízezrei küzdöttek a lengyel nép szabadságáért. Számosan közülük zsidó származásúak voltak, akik a hívó szót meghallva önként vonultak a zászlók alá. A magyar zsidóság a háborús erőfeszítések lelkes támogatója volt, akiknek mély tisztelete az uralkodóház, és a részükre egyenlő jogokat és méltóságot, prosperitást biztosító liberális magyar kormányzat, és általában a haza iránt megkérdőjelezhetetlen volt. Ennek a hűségnek emlékei a Dávid Csillagát és a magyar címert, a Szent Koronát, vagy éppen az uralkodó, I. Ferenc József portréját ötvöző patrióta jelvények.

A kiállítás egyik célja az, hogy bemutassa azt a különleges viszonyt, mely a Magyarországról érkező modern, felvilágosult, fegyveres zsidó ember, és a Galícia zsidó kisvárosaiban, a XIX. századi életet élő zsidó lakosság találkozásaiból eredt. Ennek egyik aspektusa, hogy – miként az egész Osztrák-Magyar Monarchiában, úgy Galíciában is – mélységes tisztelet övezte a részükre nyugodt, félelmektől mentes életet biztosító öreg császárt és királyt, akit a zsidóság Jeruzsálem királyaként is tisztelt. (E címet minden magyar király viselte II. András szentföldi keresztes hadjárata óta, de a zsidók számára valódi tartalommal I. Ferenc József és IV. Károly királyaink töltötték meg). Ennek köszönhető, hogy a legtöbb galíciai zsidó megmentőjeként tekintett az osztrák-magyar katonákra, háborús erőfeszítéseiket koszt és kvártély biztosításával is segíteni igyekeztek.

Amikor a háború első, számunkra kedvezőtlen szakaszában a cári haderő egészen a magyar Kárpátokig hatolt, nagy galíciai területet kerített hatalmába. A limanowai, majd a gorlicei csata után a hadiszerencse megfordult, és az orosz hadsereg kiszorult Magyarországról és Galícia nagyobb részéről, azonban az okkupáció ideje alatt az ottani zsidóság rengeteget szenvedett. Több százezernyi ortodox lengyel zsidó menekült a még osztrák-magyar hatalom alatt álló területekre, majd onnan sokan Bécsbe és Budapestre érkeztek. Az első lépés, az első találkozás, a honvédeinkkel és a közös haderő katonáival történt, amit az itt élő zsidóság a biztos megmenekülés pillanataként élt meg.

A kiállítás bemutatja a kor egyik ikonikus alakját, Rosa Zenoch nevű galíciai zsidó kislányt, aki a lövészárokba hordta a vizet harcoló katonáinknak, míg egy orosz srapnel el nem vitte egy lábát. Megmenekült, hátravonták egy tábori kórházba, és az amputációt követően Ferenc József személyes ékszerajándékkal és a Vöröskereszt Ezüst Díszérmével tüntette ki. Rosa Zenoch a háború évei alatt képeslapokon, bélyegeken is megjelent, sok grafika, festmény, számos újságcikk készült róla, mint a haza iránti megingathatatlan hűség egyik jelképéről.

A kiállítás bemutatja továbbá azt a rendkívüli vallásszabadságot, mely az osztrák-magyar haderőben a mindennapok része volt, a Tábori Rabbinátust, annak tevékenységét, a szabad zsidó vallási életet a haderőn belül. Valamint több zsidó katonahős személyes hagyatékát, kitüntetéseit, a kor legszebb egyenruháit, a hátországbéli patriotizmus jelképeit, a Szent Koronás magyar címerrel vagy I. Ferenc József portréjával díszített Dávid-csillagos hazafias jelvényeket, neves rabbik háborús beszédeinek gyűjteményeit, az Aranyalbumot, vagy éppen katonai imakönyveket.

A kiállítást galíciai zsidó katonasírok fényképeinek gyűjteménye zárja, köztük számos magyar katona sírjával.