Magyar huszárok ismét Galíciában

Fontos diadal volt ez, hisz a közel két hónap óta tartó hadműveletek során csapataink még nem arattak győzelmet. Így a harci szellem helyreállítására és a hátország megnyugtatása érdekében jókor érkeztek a sikerről szóló hírek.

A csata helyszínéül az akkori orosz határ közelében elhelyezkedő lengyel város, Kraśnik szolgált, melynek közelében sorakoztak fel egymással szemben az orosz és osztrák-magyar csapatok. Orosz részről a 4. hadsereg, Anton Salsa tábornok, az 1. osztrák-magyar hadsereg pedig Viktor Dankl tábornok vezetésével.

A szembenálló felek közel azonos erőt képviseltek. Az osztrák-magyar csapatok egyharmada magyar nemzetiségű volt. A gyalogságnál közéjük tartozott a 26. esztergomi és 48. soproni közös gyalogezred is. A lovasságot 2 lovashadosztály képviselte, amelyek közül az egyikben a nagyváradi császári és királyi 1 huszárezred volt magyar nemzetiségű. A csatát ennek a huszárezrednek a rohama kezdte meg, melynek fedezete alatt tudta sorait rendezni a lovashadosztály többi ezrede. Az ütközetet erőteljes lovassági harc jellemezte, melynek során az orosz erők kénytelenek voltak visszavonulni és a lovasság pedig részt vett az üldözésükben.

A kraśniki regionális vezetés elhatározta, hogy méltó módon kíván megemlékezni a 100 évvel ezelőtti eseményekről. Úgy döntöttek, hogy hagyományőrző csapatok bevonásával újrajátsszák a csata lényegesebb mozzanatait. Többek között meghívták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Honvéd Zrínyi Sportegyesület, Katonai Lovas Szakosztályát is, akik a császári és királyi 1. huszárezred hagyományait őrzik. A magyar hagyományőrzők öt fővel vettek részt a rendezvényen. A részvételt a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály támogatta, a honvédelmi pályázat kedvező elbírálásával.

A csatát szeptember 6-án játszották újra a hagyományőrzők. A „hadműveletbe" a szakosztály tagjait is beosztották. A felderítés lett a feladatuk, amelyet egy tiszti járőrrel oldottak meg. Ezután részt vettek a lovassági összecsapásokban és ellenség üldözésében is. A feladat során használt lovakat a 22. ulánus ezred hagyományőrzői adták kölcsön.

A bemutatóról a Lengyel Televízió dokumentumfilmet forgatott, amelyet rövidesen műsorára tűz.

Másnap a magyar hagyományőrzők, Andrzej Maj starosta, a régió vezetőjének meghívására, részt vettek az Újkenyér Ünnepe alkalmából tartott kenyérszentelésen. Az ünnepséget követően átadták a starostának ajándékukat, a kraśnik emlékérem mintájára készült bronzdomborművet. A tervek szerint ezt a domborművet a csatatéren felállítandó emlékművön helyezik el a közeljövőben.

Ezt követően a szakosztály tagjai felkerestek több, a környéken található osztrák-magyar katonai temetőt. Ott mécsest gyújtottak és elhelyezték az emlékezés koszorúit is.