„Lőporszag és billentyű”

Mi pontosan egy lőtérvezető feladata?

Egyrészt a lőkiképzés biztosítása a katonák számára, amibe a szabályok átadása és betartatása mellett beletartozik a lövészet megszerettetése is. Másrészt ismeretátadás a civileknek is, minél nagyobb létszámban megtanítani őket lőni, támogatva ezzel a sportágat. Kiemelt feladat a fiatalok bevonása a sportlövészetbe, hiszen a sport és azon belül a lövészet fontos része a honvédelmi nevelésnek.

Amikor 1980-ban a lőtéren kezdett dolgozni, milyen fejlesztésekre volt elsősorban szükség?

Az első fejlesztések abban az évben el is kezdődtek, mivel rajtunk volt a sor, hogy a Varsói Szerződés „kis olimpiaként” funkcionáló, Spartakiád nevezetű nemzetközi sportversenyét megrendezzük. Április negyedikén, munkaszüneti napon jöttek be a személyügyi kollégák azért, hogy aláírhassam a papírokat, másnap a vezetés felvázolta, hogy mit szeretne látni, mire én egyből mondtam hogyan lehet azt elkészíteni. Kérdeztek arról, hogy honnan tudom mindezt. Az az igazság, hogy sok országban jártam és mindenhol azt tapasztaltam, hogy a magyarok bármit meg tudnak oldani, amit akarnak. 1980-ban másfél hónap alatt felépült az a változat, amit most láthattok, ami azóta is áll, többek között új barakkokkal, lőpályákkal, illetve áramellátással. Abban az időben Európa-szerte szinte a legkorszerűbbnek számított a futócélpályák megbízhatósága, működőképessége. Az első rendezvény igen jól sikerült, úgyhogy még kétszer meg kellett ismételnünk a szervezést.

„Laci bácsi generációkon átívelő módon jelen van az életemben. Vitathatatlan az az elhivatottság és elkötelezettség, amivel hűen szolgálta az ebben a helyőrségben lévő katonai alakulatokat és katonáikat.” (Frankó Imre ezredes, az MH Altiszti Akadémia parancsnoka)

Van esetleg valamilyen sajátossága is a lőtérnek?

Ez az egyetlen épített lőtér az egész országban, ahol akár .50-es kaliberű fegyverrel is lehetne lőni, emellett egyedülálló a golyófogó rendszere is, a maga közel húsz méteres talpazatával. Ami szintén fontos, hogy szektorrendszere van, ezek a szektorok önállóan is képesek működni, helyi szabályozással, ráadásul mindegyiknek nagyobb a képessége, mint a használati szintje, ezzel is garantálva a biztonságot.

A lőtér vezetésével járó mindennapi tevékenységek mellett rendkívül sokat foglalkozott edzőként kiképzéssel is. Volt-e olyan elv vagy szemléletmód, amit az összes tanítványának igyekezett átadni?

Abszolút! A legfontosabb, hogy a fegyver nem ölőeszköz, egyszerűen csak eszköz. Lehet használni háborúban, sportban, de akár dísztárgy is lehet, viszont semmi esetre sem játék. Elsősorban ezt értettem meg mindenkivel, aki idekerült.

Ki tud esetleg emelni néhány olyan nevet a tanítványai közül, akiknek az eredményére különösen büszke?

Az egyik legkimagaslóbb teljesítményt Burkus Tamás nyújtotta, aki nem sokkal a második olimpiája előtt hunyt el balesetben, rendkívül fiatalon. Az ifjúsági versenyzők között ő volt a legígéretesebb, mindig élen járt a sportlövészetben. Tíz aranyérmet szerzett világversenyeken csapatban és egyéniben, de azokon túl is több száz érme volt külhoni és hazai bajnokságokról egyaránt. Abban az időben a világot vezettük ebben a sportágban. Kiemelném még Madari Csillát, aki világcsúcsot állított be futócéllövésben, viszont végül második lett, mert a koreai versenytársa utolsó lövőként jobb eredményt ért el. Vannak egy páran, akikről mesélhetnék, többek között Tasi Tamás századosról is, aki négyszeres Európa-bajnok, csapatban két éven keresztül világcsúcstartó volt futócéllövészetben, pályafutása során ötvenöt érmet szerzett egyéniben és csapatban, országos bajnoki címei pedig a kétszázat is meghaladják. Egyébként a tervek szerint ő veszi át tőlem a lőtér vezetését, miután nyugdíjba vonultam. Az egyesület sportolói összesen több, mint száz érmet gyűjtöttek csak világversenyeken.

Világviszonylat

„Egyszer egy világbajnokság után, amelyen rendkívül jól szerepeltünk – kilógtunk a mezőnyből világviszonylatban is -, behívták az összes edzőt egy értekezletre. Mondják meg hány lőterük van maguknak Magyarországon? – hangzott el a kérdés. Azt mondtam ’húsz’, majd kicsit halkabban hozzátettem, hogy ’lőállás’. Ezután egyből az orosz edzőhöz fordultak, aki rávágta, hogy kétezer, de ő valóban lőteret értett alatta. Majd kicsit elgondolkodott és hozzátette: nekünk egy lőtéren van húsz lőállás.”

Milyennek tekinthető most az utánpótlás ebben a sportban?

Összességében nem rossz, ami javarészt a Honvédelmi Sportszövetségnek és az egyre növekvő számú sportvállalkozásnak köszönhető, de még van hova fejlődni. Nagyon érdekes, hogy a lőtereken lövészetvezetőként, bíróként és edzőként is látjuk, hogy milyen változások mennek végbe a társadalomban, az emberekben az évek alatt. Jelenleg az egyik legjelentősebb tendencia, hogy a fiataloknál ezen a területen is gondot jelent az elektronikus eszközöktől való elszakadás, ami nehezíti a kommunikációt, ráadásul a lövöldözős számítógépes játékokban való jártasság nem feltétlen jelent előnyt. A valóságban ugyanis sokkal több óvatosságot és körültekintést igényel ez a sportág.

Önnél hogyan alakult ki a lövészet szeretete?

Még beszélni sem tudtam rendesen, de már lőttem párszor az otthoni légpuskánkkal, így nem volt kérdés, hogy általános iskolásként beiratkoztam a lövészszakkörbe. Innen átkerültem az Egyesült Izzó lövészklubba, ahol egy ideig – mint az később a véletlen folytán kiderült – a nagybátyám lett az edzőnk, aki kiváló lövő hírében állt nemzetközi szinten. Tőle rengeteget tanultam a sporthoz szükséges anatómiai háttérről, ami legalább olyan fontos, mint a megfelelő technika elsajátítása, így eszerint igyekeztem fejleszteni a fizikumomat és az állóképességemet, többek között úszással, futással és atlétikával. Ez később, egy súlyos sérülésből való felépülés során meg is hozta az eredményét.

Miért olyan fontos az anatómiai háttér?

Vannak rendkívül komoly sportegészségügyi háttérrel rendelkező sportágak, ilyen a sportlövészet is. Ez például abban nyilvánul meg, hogy meghatározott korosztályok szerint lőhetnek a fiatalok különböző fegyverekkel: 10 és 14 éves kor között légpuskával, 18-ig pedig elsősorban kiskaliberű puskával, pisztollyal, illetve külön engedéllyel, megfelelő fizikum esetén 16 éves kortól lehet nagy kaliberű fegyverekkel lőni. Ennek oka, hogy amíg nem fejezőik be a csontosodás, az ízületeket ért lökések és az azokból fakadó vibráció hosszú távon tartós károsodást tud okozni, ami akár a versenykarrier korai végét is jelentheti.

Az anatómiában való jártasság mellett szintén jelentős, egyben egyedi előnyt jelentett edzői karrierje során, hogy szerszámkészítő is volt. Ezzel a területtel hogyan kezdett el foglalkozni?

Eredendően ezt tanultam. Apám műszerész volt, így otthon állandóan bütyköltünk. Akkoriban a szerszámkészítésre azt mondták, hogy a szakmák királynője, hiszen rendkívüli precizitást igényelt. Így történhetett, hogy amikor ide kerültem – szem előtt tartva, hogy hogyan bontja a szemünk a fényt – átalakítottam a fegyvereken lévő távcsövet. Ezután sorra nyertük a versenyeket.

Ajándék csodafegyver

„Egyszer felkérésre délután négy órától reggel hétig dolgoztam azon, hogy pótoljak egy bizonyos csavart egy puskában. Egy látogatás során az ajándékozó ezzel a puskával hívta vissza az egyik barátomat egy nemzetközi szintű vadászatra. Volt viszont ennek egy különlegessége... a fegyver azután került hozzám, hogy az ország legjobb fegyverjavító műhelyének szakemberei sem tudtak mit kezdeni vele: hiányzott belőle egy csavar, amit sehogyan nem lehetett pótolni. A javítás feltétele az volt, hogy ne lehessen észrevenni az új alkatrészt, hiszen a megbízó előírása szerint az eredeti állapotban kellett visszavinni a fegyvert. Olyan menetet még életemben nem láttam, úgyhogy csak gyártottam és gyártottam a csavarokat, mígnem az egyik végre beleillett. Később egy makett által rájöttünk: ez egy olyan csavarmenet volt, amelyből a csavar elsütésnél a lendületi energiától kicsavarodott és elrepült, tehát, aki egyszer elsütötte a puskát, mindenképpen elveszítette azt. Ezt megakadályozva én a visszaút előtt beleragasztottam...”

Mit jelent az ön számára a lövészet?

Egy szóval válaszolva: életforma.

S van-e még bármi, amit mindenképp el szeretne érni nyugdíjas éveiben?

Mit ne mondjak, nem lenne rossz elmenni egyszer egy egész hétre szabadságra, hogy nyugodtan horgászhassak…

* * *

„Lőporszag és billentyű, ez Laci bácsi. Nem is egy, hanem egyszerre öt-hat életpálya az övé” (Tasi Tamás százados, Fodor László tanítványa)