Magyarország fővédőszentje: Szent István király

Az Érdy-kódex szerint István édesanyja, Sarolt csodás álmot látott fia születése előtt. Egy fényárban úszó férfi mondta neki, hogy születendő gyermeke lesz népe első királya, aki igazságosan fog uralkodni alattvalói fölött. A férfi azt mondta, hogy megkeresztelésekor az ő nevét adják gyermeküknek. Sarolt ekkor megkérdezte, hogy ki ő. A férfi azt felelte: én vagyok István vértanú, aki elsőként áldozta fel életét Jézusért.

974-ben Szent Adalbert, Prága püspöke megkeresztelte, ekkor kapta az István nevet. Szent Adalbert volt, aki megbérmálta Istvánt és együtt töltött idejükben előnyösen befolyásolta a keresztény vallással kapcsolatban. Ő közvetítette két évvel később István és Gizella között a házasságot is. Mikor 997-ben elhunyt édesapja után hatalomra jutott, már biztos keresztény alapokon nyugvó világnézettel vezette népét. Uralkodása kezdetén meg kellett szilárdítania hatalmát, mivel nagybátyja, Koppány is hatalomra akart kerülni. Egy pogány törvényre hivatkozott, amely szerint jogosult volt Saroltát feleségül venni és ezáltal uralkodóvá válni. Veszprémnél megütköztek, István serege legyőzte a pogány hadat, Vencellin bajor lovag megölte Koppányt. Holttestét felnégyelték és az ország négy várára kitűzték, ezzel hirdetve, hogy aki a király ellen fordul annak nem kegyelmeznek.

Hatalma megerősítése után Istvánnak fontos intézkedéseket kellett meghoznia. A kereszténységtől kezdetben idegenkedtek a magyarok, ezért mindenképpen el kellett fogadtatnia az új vallást. A hűbériség és a törzsi önállóság megakadályozta azt, hogy egy nagy egységként lehessen beszélni az államról. Ezért létrehozta a vármegyerendszert, 45 királyi uradalomra osztotta az országot, amelyeknek központja egy-egy fennmaradt földvár volt.

István intézkedéseinek sikerességét jól mutatja, hogy megkoronázása előtt ötven évvel a magyar csapatok végig fenyegették a keresztény nyugatot, később, uralkodása alatt Magyarország lett a nyugati kereszténység védőbástyája, a keletről támadó török és mongol csapatokkal szemben.

A kereszténység elfogadtatásáért számos intézkedést tett: Bajorországból, Csehországból és Itáliából papokat hívott, Pannonhalmán, Szent Márton hegyén apátságot építtetett. Törvénybe foglalta, hogy minden tíz falunak templomot kell építenie emellett kötelező volt misére járni, aki ezt elmulasztotta azt megbüntették. Saját költségén székesegyházat építtetett Esztergomban, Veszprémben női apátságot alapított. A keresztény magyar szellemet külföldön is erősítette, Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot épített. Ami nem szolgálta a keresztény vallás érdekeit, annak hadat üzent vagy büntetéssel súlytotta. De azokat a pogány szokásokat amelyek nem sértették a kereszténységet meghagyta.

István király nemes tettei mellett egy tragikus esemény árnyékolta be uralkodását. Fia, Imre volt az egyetlen trónörököse. Azt szerette volna, hogy Imre még halála előtt vegye át tőle az uralkodói szerepet. Azonban ez a kívánsága nem valósulhatott meg, mert 1031-ben, éppen trónra kerülése előtt egy vadkan megölte a trónörököst. Istvánt mélyen megrendítette fia halála, hiszen nagyon korán elkezdte felkészíteni őt az uralkodásra. Megírta az Intelmek című művét, amelyben tanáccsal látta el fiát, hogyan kell becsülettel uralkodni és keresztény értékrend szerint egy országot irányítani.

István király 1038. szeptember 15-én hunyt el, halálos ágyán Szűz Mária kegyeibe ajánlotta az országot. Vérszerinti örökös hiányában unokaöccse, Orseolo Péter követte a trónon. Uralkodásának köszönhetően a magyar nép független tudott maradni, ő fektette le a magyar állam alapjait, amely meghatározó volt a középkori Magyarország számára.