Már gyerekkorban meg kell kezdeni a honvédelmi nevelést

Molnár Gábor, Sukoró polgármestere az önkormányzat nevében köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt is felkérték egy vitaindító megtartására és akkor is azt vizsgálták, hogy mit tehet egy település a honvédelem társadalmasítása érdekében. “Azt a történelemből tudhatjuk, hogy a haza, mint fogalom és az ehhez kapcsolódó honvédelem a XVIII. században kapott új értelmet és jelent meg a köztudatban. Innen lehetett nyomon követni a honvédelem ügyét, ami a szó igaz értelmében küldetés lett", fogalmazott, majd összegezte, mit tett Sukoró a honvédelem ügyében az elmúlt időszakban. “A fiataloknak igyekeztünk olyan példát mutatni, ami követhető és vállalható. Szobrot állítottunk az iskola udvarán Xantus Jánosnak, aki alkotásra kész elme volt és kalandos életet élt meg. Katona volt, hadnagyként vett részt az 1848-49-es szabadságharcban és a szabadságharc leverését követően nem vált tragikussá az élete. Kikerült Amerikába és ott tudósként, majd konzulként dolgozott. Később visszajött Magyarországra és itt is több dolog fűződött a nevéhez, amivel segítette hazája fejlődését", mondta Molnár Gábor, aki kiemelte: nagyon jó, hogy a hadseregben odafigyelnek a hagyományápolásra, és a jövőben is fontos, hogy a honvédségnek és a civil társadalomnak célja legyen a közös honvédelmi kultúra ápolása.

A vitaindítót Benkő Tibor altábornagy, a Magyar Honvédség Össszhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka tartotta. Hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a társadalom és a katonák együttgondolkodása, mert a jövő nemzedékét, azokat, akik vállalhatják a katonai szolgálatot, együtt kell felnevelniük. “Ezt pedig csak akkor lehet megtenni, ha a társadalom meghallgatja a katonákat és ez alapján elmondják a véleményüket a katonákról, a honvédelemről, a végzett feladatokról. Azért kell beszélgetni, hogy a civileknek reális rálátása legyen a katonák dolgaira, ismerjék a honvédség helyét, szerepét", mondta az altábornagy, aki kiemelte: fontos, hogy ne csak akkor kapjanak a katonák helyt a híradásokban, ha valami rossz dolog történik velük. “A polgároknak a pozitív dolgokat is meg kell ismerniük, hogy tudják, mitől is vannak ők ténylegesen biztonságban. A biztonság napjaink egyik legfontosabb kérdése, és ezt a biztonságot szolgálja többek között az is, hogy a hadsereg az ország 36 pontján méri a sugárszintet, és ha szükséges, riasztja a lakosságot. De az is a biztonságot szolgálja, amit a tűzszerészek nap mint nap végeznek. Egy év háromnegyed részét a családtól távol kell eltölteniük, mert annyi fel nem robbant lövedéket kell megsemmisíteniük az országban", mutatott rá Benkő Tibor.

“Egyetértés van azt illetően, hogy a honvédelmi nevelést gyerekkorban kell megkezdeni, mert a gyerekek ebben a korban még nagyon fogékonyak és a katonákkal való találkozás sokat jelenthet számukra. Nagyon fontos annak vizsgálata, hogy a szerződéses katonák 10-15 év elteltével milyen eséllyel és feltételek közzé mehetnek vissza a polgári életbe, hogyan találják meg újra a helyüket a társadalomban, egyáltalán hova tudnak visszamenni. Ezt a kérdést még nem sikerült megoldanunk, ezért is nehéz szerződéses katonákat toborozni", fogalmazott Benkő Tibor.

Az előadást követő vitában többen erősítették azt, hogy az iskolák honvédelmi nevelőmunkájában nagyobb szerepet kell, hogy kapjanak a katonai szervezetek. Problémaként merült fel az, hogy akadnak megyék, ahol nincs élő alakulat. Ezeken a településeken, városokban már nem lehet katonát látni, ezért is lenne szükség a nagyobb médiamegjelenésre. A résztvevők azt is hangsúlyozták, hogy nagyon sok olyan civil szervezet létezik Székesfehérváron, melyek valamilyen formában kötődnek a hadsereghez. Ezek munkáját összhangba kellene hozni, arra irányítani, hogy segítsék a fiatalok honvédelmi nevelését.

Benkő Tibor a beszélgetés végén megköszönte a kiegészítéseket és véleményeket. Elmondta, hogy a napokban tárgyalt arról iskolaigazgatókkal, hogy a honvédelmi nevelést új alapokon beindítják egyes iskolákban. Ez kezdete lehet annak, hogy a társadalom jobban megismerje a katonák munkáját, feladatait. Megköszönte a rendezőknek és a vendéglátóknak a beszélgetés megszervezését, a honvédség részéről megígérte, hogy készek a párbeszéd folytatásra.

A résztvevők ezt követően átmentek a református templomba, ahol megemlékezést és ökumenikus istentiszteletet tartottak a háborúkban elhunyt hősök tiszteletére.