„Nem pozitív diszkriminációt, egyenlőséget szeretnénk”

Egészen pontosan mit is takar a romaügyi szakreferens beosztás?

Hét évvel ezelőtt, 2002-ben, a 1186/2002. számú kormányhatározat alapján kezdődött meg a különböző közigazgatási szervezetekben a cigány munkatársak alkalmazása. Mindez a romák társadalmi integrációját elősegítő intézkedések része volt. E folyamat részeként a Honvédelmi Minisztériumban is sor került romaügyi referensek alkalmazására. Azaz egészen pontosan pályázatot írtak ki ennek a beosztásnak a betöltésére. E pályázaton ketten nyertünk Horváth Melitta főhadnagy asszonnyal, s azóta ketten dolgozunk ezen a területen. A feladatkör természetesen menet közben is változott, mondhatni szélesedett, így kialakult a romaügyi referatúra, amely a minisztérium humánpolitikai helyettes államtitkárságán működött. A 2006-os átszervezés során e referatúra megszűnt, én magam is ezredesi rendfokozattal nyugállományba vonultam, és azóta megbízással látom el a romaügyi szakreferens beosztást.

Akkor ezek szerint korábban hivatásos katona volt?

Jól tudom, hogy a családjában ön volt az első, aki a katonai pályát választotta hivatásául.

Valóban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei roma családból származom, édesapám cigányzenészként dolgozott. Egy ideig én magam is kacérkodtam a muzsikusi pályával, ám mégis a katonai főiskolára mentem továbbtanulni. Természetesen testvéreim is teljesítették a számukra előírt sorkatonai szolgálatot, ám én lettem az első hivatásos állományú a családban. Azóta a rokonságból szerencsére már többen is választották a szerződéses, illetve a hivatásos katonai pályát.

Romaügyi szakreferensként konkrétan mi a feladata?

A Honvédelmi Minisztérium Kommunikációs és Toborzó Főosztályán, a tudományszervező osztály alárendeltségében a tárca romaügyekkel összefüggő programjait tervezem, szervezem és irányítom. Ezen programok kidolgozása az én feladatköröm. Úgy gondolom, hogy a munkámra ma még nagyobb szükség van, mint a kezdetekkor, vagyis 2002-ben volt. Hiszen a ma tapasztalható társadalmi viszonyok és „robbanásveszélyes" légkör, vagyis a szélsőséges nézetek megjelenése megköveteli a romakérdésben „otthon lévő" szakemberek alkalmazását. Hiszen természetesen – ugyanúgy, mint a társadalomban – a Magyar Honvédségben is kezelni kell ezt a kérdést. Éppen ezért indítottuk el a különféle, az esélyegyenlőséget célzó programjainkat. Hiszen nem lehet elégszer hangsúlyozni: mi, a Magyar Honvédségben szolgáló romák nem pozitív diszkriminációt, hanem egyenlőséget szeretnénk!

Mekkora ma a romák aránya a Magyar Honvédségben?

Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen a Magyar Honvédségben semmilyen formában nem tartjuk nyilván a katonák származását. Ennek ellenére öt évvel ezelőtt, 2004-ben elvégeztünk egy felmérést, amelynek során ezer fős, reprezentatív mintával vizsgáltuk a roma katonák arányát. Két eredmény született, az egyik a válaszadók önkéntes bevallása alapján, a másik pedig a kérdezőbiztosok tapasztalataira építve. Az önbevallás alapján az az eredmény látott napvilágot, hogy három és négy százalék közötti a romák aránya, míg a kérdezőbiztosok úgy látták hét százaléknyi ez az érték. Nyilvánvaló, hogy ez a szám az elmúlt öt évben valamelyest emelkedett, de pontos adataink nincsenek. Az azonban szerintem egyértelműen kijelenthető, hogy a roma katonák aránya még ma is jócskán alulmarad a társadalmi arányoknak.

Említette ön is, hogy az elmúlt években egyre több roma fiatal öltött egyenruhát. Ez a Honvédelmi Minisztérium esélyegyenlőségi programjainak köszönhető?

Mindenképpen. Az utóbbi két évben végrehajtott, a toborzással összefüggő programjaink most hozták meg az eredményeiket. Így szerencsére az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt a szerződéses katonának jelentkező roma származású fiatalok száma.

Nem nehéz a beilleszkedésük? Hogyan vélekednek róluk a parancsnokaik?

Sajnos előfordult olyan, hogy nehezebben fogadták őket, mint a nem roma származásúakat, de ez is betudható a társadalomban meglévő előítéleteknek. Aztán ha „átlendülnek" ezen a kezdeti nehézségen, akkor már szinte az összes parancsnok jó véleménnyel van, jó katonának tartja roma származású beosztottjait.

Eddig csak a szerződéses állományú katonákról beszélgettünk. De gondolom, a romák közül vannak, akik hivatásos pályára készülnek?

Szerencsére egyre többen, s szakreferensként nekem pontosan az az egyik feladatom, hogy ilyen célú programokat dolgozzak ki. Jelenlegi programjaink közül 2003 óta minden évben, a nyári hónapokban megrendezett roma fiatalok pályára irányító tábora az, amelyik a legfontosabb. Ez a tábor a 17 és 21 év közötti, roma származású lányok, és fiúk körében népszerűsíti a Magyar Honvédséget. A két hetes időtartamú táborban a fiatalok egyenruhát öltenek, katonai feladatokat hajtanak végre, sőt „rajparancsnokaik" már hivatásos állományban lévő roma tiszthelyettesek. Nem titkolt célunk, hogy a táborlakókat szeretnénk megnyerni a hivatásos katonai pályának, azaz, hogy jelentkezzenek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre, vagy éppen a tiszthelyettes iskolába. Idén nyáron rendeztük a hetedik tábort – ezúttal Hajdúhadházon – amely az eddigiekhez hasonlóan nagyon sikeres volt.

Van más program is, amely a hivatásos állományt népszerűsíti?

A már katonai tanintézetekben, nappali tagozaton tanuló romákat célozza meg a honvédelmi miniszter által 2003-ban alapított Lippai Balázs ösztöndíj, amely havi tízezer forint körüli összeggel segíti a hallgatókat tanulmányaik elvégzésében, s abban, hogy később akár parancsnokká váljanak.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a résztvevő fiatalok közel negyven százaléka jelenik meg a későbbiekben a toborzó irodákban, illetve adja be jelentkezését a tiszthelyettes-képző iskolába, vagy a nemzetvédelmi egyetemre. Egyébként egyre több az olyan cigány fiatal, akik évekkel ezelőtt részt vettek a táborban, azóta elvégeztek valamilyen közép, vagy felsőfokú képzést, s szakmával vagy diplomával a zsebükben térnek vissza a sereghez, mert úgy gondolják: ez a legjobb lehetőség arra, hogy hosszútávon tudják megtervezni az életüket.

A tábor mellett a romák integrációját segítette elő az idei esélyegyenlőségi nap is, amelyet július első vasárnapján a debreceni Kossuth Laktanyában rendeztek meg. Sikeres volt a rendezvény?

Rendkívül sok, pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől annak ellenére, hogy erre a rendezvényre csak az észak-magyarországi és a kelet-magyarországi régióból hívtunk meg roma közösségeket. A fiatalok számára hallatlanul nagy élmény volt, hogy beülhettek a különböző technikai eszközökbe, harcjárművekbe. Az egész rendezvénnyel egyébként az volt a célunk – és ez a miniszter úr ott elmondott beszédéből is kiviláglott –, hogy tudatosítsuk a romákkal: nyitva áll előttük a katonai pálya, a laktanyában nincsen a származásból eredő megkülönböztetés, roma és nem roma ugyanazért a munkáért ugyanazt a járandóságot kapja. Személyes véleményem pedig az, hogy még több, a debrecenihez hasonló rendezvényre lenne szükség.

A debreceni esélyegyenlőségi napon ön is tartott egy előadást a romák helyzetéről, eredetükről, a demográfiai változásokról és a romákkal szembeni előítéletekről. Vagyis azokról a kérdésekről, amelyek a mai magyar társadalomban hangsúlyozottan jelen vannak. Mi az, amit ezzel kapcsolatban feltétlenül tudni kell?

Az első és legfontosabb, amit mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy amikor a magyarországi cigányságról beszélünk, akkor ez alatt nem egy egységes, homogén népcsoportot értünk. Hiszen a cigányok legalább annyira összetett népcsoportot képeznek, mint amennyire összetett mondjuk az európai közösség. Ráadásul mindegyik csoportnak megvan a maga kultúrája és szokásai. A romák eredetéről rendkívül sokat vitatkoznak még napjainkban is a tudósok, ám a feltételezéseket írásos dokumentációk, tények csak részben támasztják alá. Alapvetően nyelvészeti vizsgálatok alapján lehet kijelenteni, hogy a cigányok Indiából jöttek, s az ottani kultúrát hozták magukkal. Az Indiai kultúra mellett, azonban a vándorlásuk során őket ért külső hatások jegyei is jól megfigyelhetőek a cigányság kultúrájában. A cigánysággal kapcsolatban egyébként egy átlagember nagyon kevés ismerettel rendelkezik. Például sokan azt sem tudják, hogy Magyarországon milyen különböző cigánycsoportok vannak. Pedig a magyarországi cigányok alapvetően három nagy csoportra oszthatók. A romungrók, vagyis a magyar cigányok csoportja a középkorban érkezett az ország területére és már Mária Terézia korában átestek egy erőszakos asszimilációin. Ennek következében elfelejtették kultúrájuknak jelentős részét és a cigány nyelvet. Õk alkotják a magyarországi roma társadalom 72-74 százalékát. Sőt kultúrájukban több olyan szokás jelenik meg, amelyeket korábban a paraszt kultúrából magyaroktól vettek át. A következő az oláh cigánycsoport, a magyarországi cigányok 20-22 százaléka, akikről azt kell tudni, hogy a 19. század végén, a moldvai rabszolga-felszabadítás után indultak el nagyobb tömegben Magyarországra. Õk éppen ezért nem estek át az erőszakos asszimiláción, megőrizték a kultúrájuk jelentős részét és a nyelvhasználatukat is. A harmadik nagy magyarországi csoport a cigányok 6-8 százalékát kitevő beás cigányok csoportja, akik valamikor a 19. század végén és 20. század elején jelentek meg nagyobb arányban az országban, s ők azok, akik az óromán nyelvet beszélik.

Van-e arra valamilyen tudományos magyarázat, hogy miért alakultak ki az előítéletek a cigánysággal szemben?

A pszichológia azt mondja, hogy az előítélet mindig jelen van az emberekben, hiszen ez segített az emberiségnek eligazodni a világ különböző dolgaiban. Ezzel nincs is semmiféle probléma. A gond akkor kezdődik, ha az előítéletből vélt vagy hallott információk alapján kialakul egy csoporttal szemben a hátrányos diszkrimináció. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon már eljutottunk ebbe a szakaszba, s megjelent a cigánysággal szembeni hátrányos megkülönböztetés, illetve ennek már szélsőséges formái a szegregáció, a fizikai bántalmazás, a fizikai megsemmisítés, melynek társadalmi következményei beláthatatlan veszéllyel járhatnak.

Lehet-e ezek ellen valamit tenni?

Mindenképpen közös fellépés kell a diszkrimináció ellen, s e folyamatban nagyon fontos a kommunikáció, hogy megértsük és megismerjük egymást. Ugyanis akkor, ha a cigányokat szegregáljuk, akkor ők egy külön világban, szubkultúrában nőnek fel, s akkor náluk más értékrend alakul ki, mint a társadalmi értékrend. Márpedig nálunk ez történt. S ebben az esetben ne várjuk el azt, hogy a cigányok „másodperceken" belül át tudják venni az általunk kívánatosnak tartott értékrendet. Éppen ezért azt gondolom, hogy tudatosan, megfontoltan, tervezetten kell a romaügyben, a romák integrációjában gondolkodni.

Más tárcáknak is vannak a romák beilleszkedését segítő programjai. Ezek a programok valamilyen tárcaközi szinten kapcsolódnak egymáshoz?

Évek óta működik a Cigány Tárcaközi Bizottság, amelynek munkájában minden minisztérium képviselteti magát. Szerencsére ma már eljutottunk odáig, hogy nemcsak a tervek, hanem a tettek is előtérbe kerültek. Hiszen a romáktól rendkívül pozitív visszajelzések érkeztek a bizottsághoz a Bajnai-kormány integrációs elősegítő programjaival, vagyis a romatelepek felszámolásával és a diplomások közigazgatásban való alkalmazásával kapcsolatban. Az én saját véleményem egyébként az, hogy ennél jóval több programra lenne szükség az egyenlőség eléréséhez.

Lehet már arról tudni valamit, hogy 2010-ben milyen, a romák integrációját segítő programjai lesznek a Honvédelmi Minisztériumnak?

Azt már most tudjuk, hogy csökkenő költségvetéssel számolhatunk, éppen ezért sajnos a programjaink is szűkülni fognak. Ennek ellenére természetesen jövőre is szeretnénk megrendezni a pályára irányító tábort és az esélyegyenlőségi napot is.

Fotó: A szerző és archív