Akiknek még most is tart a világháború

Szöveg: Szűcs László | 2009. szeptember 28. 19:26

Szeptember 28., a tűzszerészek fegyvernemi napja alkalmából rendeztek ünnepi állománygyűlést és koszorúzásokat hétfőn az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóaljnál. Elismeréseket, jutalmakat adtak át, valamint megemlékeztek a szolgálatteljesítés közben hősi halált halt bajtársaikról is.

Különleges helyszínen, a főváros XV. kerületének polgármesteri hivatalában rendezték meg a tűzszerészek napja alkalmából összehívott ünnepi állománygyűlést az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj katonái. Rákospalota önkormányzata azért adta „kölcsön" az ünnepségre a városháza dísztermét, mert a városrész vezetése hosszú ideje nagyon jó kapcsolatot ápol az alakulattal. Természetesen a tűzszerészek nemcsak a XV. kerületi önkormányzattal, hanem más városrészek és települések vezetőivel is kiemelkedő kapcsolatot tartanak fenn, így az ünnepségen részt vett Király Csaba rákospalotai alpolgármester, dr. Budaházi Gábor újpesti jegyző és Kopeczki Lajos, Erdőkertes település polgármestere is.

Szeptember 28-a évek óta a Magyar Honvédségben szolgáló tűzszerészek fegyvernemi napja. Mégpedig azért, mert 64 évvel ezelőtt, 1945. szeptember 28-án alakultak meg az első, önálló aknakutató alegységek, amelyeknek célja az volt, hogy a második világháborúból visszamaradt robbanószerkezetektől megtisztítsák az országot. A három aknakutató szakasz felállításával megkezdődött a szervezett lőszer és aknamentesítés. E munka az évek során több mint háromszáz áldozatot követelt. A fegyvernemi nap tisztelgés a hősi halált halt bajtársak emléke előtt – hangzott el az ünnepi állománygyűlésen, amelynek elején Kovács József vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese felolvasta Benkő Tibor altábornagynak, az MH ÖHP parancsnokának köszöntő levelét.

„Az elmúlt évek alatt saját életük kockáztatásával végezték és végzik ma is az ország egész területén a robbanótestek hatástalanítását, megsemmisítését. Az önök által elméletben és gyakorlatban megszerzett szakmai tudás, felkészültség, tapasztalat garancia arra a biztonságra, amelyet a társadalom érezni akar nap, mint nap, amikor a földben rejtőző szerkezetek a felszínre kerülnek. Azonban napjainkban nemcsak a múlttal kell megküzdeniük, hanem a XXI. század robbanószerkezeteit is tökéletesen kell ismerniük. Műveleti területeken, küldetésük részeként önök biztosítják a misszióban tevékenykedő katonáink és a polgári lakosság biztonságát. Mint azt a szomorú, de ugyanakkor hősies példák is mutatják: életük feláldozásával is" – írta köszöntő levelében az összhaderőnemi parancsnok.

– Számunkra a második világháború még nem ért véget. Járőreink ma is naponta indulnak útba, hogy eltakarítsák a háborúból visszamaradt robbanószerkezeteket az országból. Számunkra még a mai napig folyamatos kihívást jelent a múlt hagyatéka, de folyamatos kihívást jelent a jelen is, és ki tudja, milyen kihívásokat tartogat a jövő? Kemény, férfias játék ez! A robbanótestekben meglapuló halál a kihívó fél, és sajnos nem mindig mi kerülünk ki győztesen – mondta ünnepi beszédében Hajdu Gábor mérnök ezredes.

Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj parancsnoka hozzátette: a tűzszerészek munkáját egyre jobban

megbecsüli az ország. Talán ennek a megbecsülésnek a jele, hogy idén két vidéki településen is avattak tűzszerész emlékműveket. Mesztegnyő és Nagyegyháza polgárai állítottak emléket egy-egy kopjafával a környéken elesetteknek.

– Hatvannégy évvel ezelőtt még szekéren, vagy gyalog indultak útnak a tűzszerészek. Hol vagyunk ma már ettől! Korszerű védőruházat, robotok, új fejlesztésű műszerek, elektronikai eszközök, bombatakaró és robbantóüst, korszerű gépjárművek segítik munkánkat. Mégsem lett veszélytelenebb a tűzszerész tevékenység, és az ember, aki ezeket az eszközöket működteti, a mai napig csak a saját tudásában bízhat – mondta Hajdu ezredes, majd arról beszélt, hogy a NATO tagságból eredően az alakulat feladatai kibővültek. Az egység 2006 óta jelen van Afganisztánban, ahol a PRT-ban a tűzszerészek folyamatosan végzik munkájukat. A kabuli nemzetközi repülőtéren pedig az idén fejezték be a tűzszerész munkát.

A zászlóaljparancsnok kiemelte: az alakulat tűzszerész katonái számára idén júliustól új feladatként jelentkezett az MH Pápa Bázisrepülőtér tűzszerész biztosítása. Emellett pedig a zászlóalj állományából egyre többen végeznek el különféle külföldi tűzszerész tanfolyamokat, s idén már második alkalommal hajtották végre az IED, vagyis az improvizált robbanótestek hatástalanítását magába foglaló képzést.

Hajdu Gábor mérnök ezredes elmondta azt is, hogy a Bevetési Irány 2009 névre keresztelt harcászati gyakorlaton az alakulat hadihajósai tanúbizonyságát adták annak, hogy képesek a vízi utakat is megvédeni, szükség esetén mentesíteni. Idén pedig több ízben kiderült, hogy az alakulat búvárainak, tűzszerészeinek és hadihajósainak közös munkájára szükség van, hiszen csak így képzelhető el számos esetben a mentesítés.

Az ünnepség ezt követően osztályos fokozatok és elismerések átadásával folytatódott. A sikeres vizsga letétele után Kovács József vezérőrnagy az első osztályú tűzszerész fokozat megszerzését tanúsító oklevelet adta át Fazekas Judit zászlósnak, Szollár Norbert főtörzsőrmesternek, Martin László főtörzsőrmesternek és Szabó Tamás törzsőrmesternek. A harmadosztályú tűzszerész fokozat megszerzését tanúsító okleveleket Hajdu Gábor mérnök ezredes adta át a sikeres vizsgát tett katonáknak. Az ünnepi állománygyűlésen résztvevő önkormányzati vezetők pedig tárgyjutalmakat adtak át a kimagasló szakmai munkát végző tűzszerészeknek.

A fegyvernemi nap alkalmából rendezett ünnepségsorozat délután a Logodi utcában folytatódott. Itt található meg a hősi halált halt tűzszerészek emlékműve, amelyet 1985-ben állíttatott a főváros. „A hős tűzszerészek emlékének, akik életüket sem kímélve szálltak szembe, és küzdenek ma is az ártatlanokra leselkedő halállal" – olvasható az emlékművön, amelyet nemcsak az alakulat és az összhaderőnemi parancsnokság vezetői, hanem a tűzszerészekkel szoros kapcsolatban álló társfegyveres szervek, illetve civil szervezetek képviselői is megkoszorúztak.

A Logodi utcából a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) díszudvarára vonultak át az ünnepség résztvevői. Itt található meg ugyanis a Veterán Tűzszerészek és Aknakutatók Bajtársi Egyesülete által emelt emléktábla, amely a világháború óta szolgálatteljesítés közben életüket vesztett tűzszerészek neveit tartalmazza. „Mind hősök voltak ők – mind bátor férfiak" – hirdeti az emléktábla…

A díszudvaron megrendezett koszorúzás előtt dr. Ravasz István alezredes, a HIM Hadtörténeti Múzeum és Könyvtár

vezető kutatója elevenítette fel a második világháborút követően megalakult magyar tűzszerész alegységek történetét. Elmondta: a háború, amely végigsöpört Magyarországon, sokféle módon hagyta hátra kézjegyét. Például különféle robbanótestek százezrei maradtak az erdőkben, mezőkön, árokpartokon, házak romjai alatt. És kerülnek elő a mai napig is…

Mint elhangzott: a tűzszerész munkaszakaszok 1945. szeptember 28-án alakultak meg a kerületi parancsnokságokon. Azonban tudott, hogy már az 1943-as év második felében léteztek a légoltalom tűzszerészei a Magyar Királyi Honvédségben és már angol repülőbombát hatástalanítottak. A háború befejezése után magyar tűzszerész rajok-szakaszok alakultak, amelyek 1946 augusztusáig a szovjet, vagy éppen a bolgár tűzszerészekkel párhuzamosan, hol azok kötelékében, hol azoktól függetlenül dolgoztak. Ám ezt követően teljes egészében átvették Magyarország aknamentesítését.

A Honvédelmi Minisztérium 1946. november 1-jétől az ország területén működő aknakutató-, és tűzszerész csoportokat két önálló aknakutató századba vonta össze; a budapestibe és a székesfehérváriba. Emellett a Duna és a Balaton aknamentesítését a honvéd hadihajós osztály végezte. Sok ezer tonna robbanószerkezetet gyűjtöttek össze és hatástalanítottak, amelynek során közel hétszáz bajtársuk halt hősi halált. Ennek többszörösére tehető a súlyos sebesülést szenvedettek száma. Szisztematikus munkájukat 1948 végére befejezték ugyan, ám hazánk aknamentesítése még korántsem ért véget akkor – mondta dr. Ravasz István alezredes, aki szerint a háború a tűzszerészek számára mindaddig nem érhet véget, amíg egyetlen akna, gránát, vagy éppen lőszer is előbukkan az építkezéseken, vagy a szántáskor.

A Hadtörténeti Intézetben megrendezett ünnepség az emléktábla megkoszorúzásával, majd a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.