Még ma is gördül - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2021. december 12. 15:24Az oroszok kiváló kardot alkottak, de úgy csapkodnak vele, mint egy bunkóval – jegyezte meg 1942-ben a német Erich von Manstein vezértábornagy a T–34-es közepes harckocsiról. Mondatát ugyan áthatja a náci felsőbbrendűségbe vetett hitből eredő gőg, a megállapítás alapvetően mégis igaz, hiszen a tagadhatatlan kiképzésbeli hiányosságok, illetve a parancsnokok felkészületlensége miatt a páncélost korántsem használták olyan hatékonyan a szovjetek, mint ahogy azt a lehetőségek egyébként engedték volna.
A lánctalpas harcjármű fejlesztése 1937-ben vette kezdetét, a tervezőmunka alapját a BT könnyűharckocsi-család (BT–5, BT–7) adta. A prototípust Mihail Koskin és mérnökei 1940 decemberében készítették el, a sorozatgyártás pedig a következő év júniusában vette kezdetét; a korábbi szokásokkal ellentétben nem Kliment Vorosilov marsallról nevezték el, helyette a T–34 jelzést kapta, utalva a szovjet páncéloserők jelentős modernizálásáról rendelkező 1934-es határozatra.
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a konstrukció egyes megoldásai forradalmi jelentőséggel bírtak. Ezek sorába tartozott az egy darabból öntött lövegtorony, melynek elkészítése akkoriban technikai bravúrnak számított. Ez az új szerkezeti elem egyébként 1941-ben váltotta fel az addig használt hegesztett változatot. Hasonló horderejű újítás volt a 45 milliméter vastag, ferde síkokból kialakított frontpáncélzat. Ez a 75 milliméteres, függőleges rendszerekkel megegyező védelmet biztosított, a tömege ugyanakkor elmaradt az előbb említettétől.
További részletek a Magyar Honvéd magazin december 10-én megjelent számában!
