Megemlékezés a pécsi és nagyharsányi hősi temetőkben

A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Osztályának nevében dr. Tóth Gergely őrnagy mondott rövid emlékbeszédet, amelyben kiemelte, hogy „a temetőben nyugvó közel 1800 egykori katona 14 nemzethez tartozik, vannak közöttük katolikusok, ortodoxok, protestánsok, zsidók és muszlimok, de nem közvetlen felmenőink, egyiküket sem ismertük… Mégis, itt vagyunk, sok népből, sok vallásból és felekezetből, katonák és civilek, és fontosnak tartjuk, hogy rájuk emlékezzünk.”

Feltehetjük a kérdést, miért volt fontos ez a temető ennyi embernek? Mint mondta, a válasz sokrétű. „Közvetlenül a Nagy Háború után, ha nem is közvetlen személyes, de ahhoz hasonló érzelmek domináltak. Szinte minden családnak volt vesztesége, aki lehet, hogy nem itt, ebben a temetőben nyugodott, de itt is lehetett rá emlékezni – valamint az itteni sírok gondozása talán fenntartotta a reményt, hogy a távolban elhunyt hozzátartozó sírját is gondozzák mások” - fogalmazott.

Az őrnagy szerint a  második világégés, és az azt megelőző időszak katonai és politikai kihívásai folyamatosan ébren tartották az első háborúban a haza védelmében elesettek emlékét. „Nagyon is közeli és kézzelfogható volt, hogy miért harcoltak, és mitől fosztottak meg minket a háború elvesztését követően. A háborút követő ideológiai fordulat után, bár a korábbi hősöket inkább áldozatnak tartották, de a sok nemzetiséget és vallást magában foglaló temető a hidegháború viszonyai között is emlékeztetett arra, hogy mihez vezet, ha nem sikerül megőrizni a törékeny európai békét. Ahogy egy későbbi, a Nagy Háború kitörésről szóló könyv címe fogalmazott – a népek és vezetőik legjobb akaratuk ellenére, mintegy alvajárókként sodródtak bele egy, egész civilizációnkat maga alá temető fegyveres konfliktusba. 1990 után újra lehetőség nyílt a hősöket hősnek nevezni, és lehetőség nyílt arra is, hogy az egykori fegyvertársakkal és az egykori ellenfelekkel együtt, megbékélve, közösen gondozzuk ezt az emlékhelyet, ezeket a sírokat. A halott katona nem ellenség – tartja a sokat hangoztatott és az élőkre is üzenetértékkel ható gondolat”- mondta, hozzátéve: „egy katonai temető mindig csak látszólag néma, valójában sok nyelven, sokféleképpen megfogalmazva, de állandóan üzen, nekünk, élőknek. Azért jöttünk ide ma tehát, hogy erre az üzenetre hallgassunk, és azt magunkkal elvive, jobban élhessük életünk. Ha így lesz, ezek a hősök nem haltak meg hiába. 

A beszédet katolikus, protestáns és muszlim áldás követte. Az emlékműnél koszorút helyeztek el megyei és városi önkormányzatok képviselői, a jelen lévő diplomáciai testületek tagjai, a megyei fegyveres szervek parancsnokai. A katonai hagyományőrzőket biztosító Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár nevében Babák László ezredes koszorúzott.

A megemlékezés után a résztvevők majd lerótták kegyeletüket a közeli Nagyharsány bosnyák hősi temetőjénél is, amely a magyar hadisírgondozás, a helyi önkormányzat, az Osztrák Fekete Kereszt, valamint a helyi civilek együttműködésének köszönhetően az elmúlt években megújult, és méltó emléket állít a világháborús hősöknek.