Megkopott sorok, élénk emlékek

A sorok írói között volt, aki szerencsésen hazatért és a nehéz időszak után újból karjai közt tudhatta kedvesét, azonban olyan is akadt, akiről nem tudjuk, vajon megadatott-e neki ez az öröm. Van, ami azonban közös bennük: az előkerült levelek életük egy szegletéről árulkodnak.

1945. május 4-én írt levelet az Amerikai Egyesült Államokban élő Virginia Christoffersen férjének, a norvég haditengerészetnél szolgáló Rolfnak. Mindez néhány nappal a második világháború vége előtt történt. A férfi azonban csupán 72 évvel a sorok papírra vetése után láthatta az üzenetet. Ekkor már hat év eltelt azóta, hogy a felesége életét vesztette.

A nő által írt sorok magánnyal vegyített reményről árulkodnak. „Te is olyan magányos vagy nélkülem, mint én nélküled?” – olvasható a levélben. „Kérlek légy jófiú, és tartsd távol magad a rumos kólától. (...) Egyszerűen boldog vagyok és büszke, hogy annak az embernek a gyermekét hordhatom a szívem alatt, akit a legjobban szeretek. Úgy érzem, mintha egy részed egy kicsit mindig velem lenne. (...) Szeretlek Rolf, ahogyan a meleg napot szeretem, és pontosan azt jelented nekem, a napot, amely körül számomra minden egyéb forog. Lejárt az időm, vissza kell mennem dolgozni, de adok egy forró, forró csókot az én édes norvégomnak, és imádkozom, hogy hamarosan megint itthon lehess velem. Amíg a halál el nem választ, Virginia” – folytatta a feleség. A férfi azonban nem kapta meg szolgálata alatt ezeket a sorokat. Az üzenet ismét felesége kezében landolt, miután „Vissza a feladónak” felirattal hamarosan visszatért hozzá.

1959-ben a Christoffersen család Kaliforniában telepedett le, egykori, New Jersey-i otthonukba pedig Melissa Fahy költözött férjével és kisfiával. Egy padlásfejújítás alatt Melissa édesapja talált rá a levélre, mely az évek során talán már a feledés homályába merült. Úgy tűnt, valaki leejtette a padlás lépcsőjénél, az üzenet pedig az egyik repedésbe csúszott.

Ezután a közösségi média segítségével kutatták fel az előző lakókat. A levél előkerült, azonban ekkor már hat éve volt annak, hogy írója, Virginia – többévtizedes házasságot követően – távozott az élők sorából. Rolf azonban még élt, ekkor 96 éves volt. 72 évvel a levél megírása után végre megérkezett hozzá felesége üzenete, melyet lányuk, Robin olvasott fel, aki a sorok papírra vetésekor édesanyja pocakjában lakozott.

„Remek betekintést nyerhetünk édesanyám gondolkodására, és láthatjuk, hogy mindig is szerető, odaadó feleség volt” – mondta lányuk, Robin. Az édesapjuk nevét viselő fiuk, Rolf, az University of California-Santa Barbara biokémia professzora lett. Elmondta, a levél előkerülése olyan meglepetés volt, amelyet el sem tudott képzelni.

Azonban nem csupán a lépcső repedéséből került elő egykori világháborús levél. Voltak olyanok is, amelyek egy használt szekrényben rejtőztek, amit Roger Morall és felesége, June 20 fontért vett meg. Már közel húsz éve volt a tulajdonukban, mikor rábukkantak a 70 éves szerelmes levelekre. Igaz, korábban találtak már benne iratokat, de az üzenetek rejtve maradtak, egészen addig, míg egy napon a férfi szét nem szedte a szekrényt. Ekkor bukkantak rá egy eldugott fiókra, mely a sorokat őrizte. A tinta ugyan bizonyos részeken lekopott az évek alatt, de a Les Button nevű katona által írt üzenetek nagyrészt olvashatók maradtak. A férfi 1945-ben, a háború végén ragadott tollat, hogy üzenjen a birminghami Aly Barnett-nek. Szerelmes megszólításokkal illette a nőt, általában a „legkedvesebb Al”-nek címezve sorait.

A levelek alapján a lövészként szolgáló katona csapatával egy hónap utazást követően, karácsonykor érkezett meg Ausztriába. A férfi közös ünneplésre vágyott. „Várom, hogy újra halljak felőled, és hogy újra együtt legyünk és egymással töltsük a karácsonyt.” – áll az üzenetek egyikében. Egy másikban ez olvasható: „Arra vágyom, hogy a karjaimban tartsalak és egy nagy csókot adjak a gyönyörű ajkaidra.” Volt, hogy a férfi pikáns gondolatait is papírra vetette: "Gyönyörűen néznél ki egy kétrészes fürdőruhában a parton” – fogalmazott.

June Morall meghatódott, mikor megtalálták a leveleket. Úgy gondolja, azért voltak elrejtve, mert a lány szülei nem értettek egyet a kapcsolattal. Mindenesetre a megtalálók boldogok lennének attól, ha kiderülne, hogy a szerelmesek ismét találkoztak és összeházasodtak. Roger Morall úgy véli, a levelek történelmi jelentőségűek, ezért nem szeretnék kidobni őket. A házaspár elhatározta, hogy megkeresi a pár leszármazottait és visszajuttatja az üzeneteket a családnak.