Nagy Háborús katona lehetett a HIV-fertőzés „zéró páciense”

Arról már a BBC History nevű világtörténelmi magazin 2018. novemberi számában is lehetett olvasni, hogy az akkor 100 évvel ezelőtt véget ért első világháború több szörnyű örökséget is hagyott az utódokra. Az 1914-1918 közötti időszak gyökeresen alakította át a bolygó arcát, s nemcsak a második világégést kaptuk örökül a Nagy Háborútól, hanem ökológiai katasztrófákat és betegségeket - köztük a HIV-fertőzést - is.

Például a hadiiparnak köszönhetően hatalmas erdőségek tűntek el, és számos faj sodródott a kihalás szélére. Elég csak arra gondolni, hogy az oszmán csapatok teljes cédruserdőket vágtak ki Libanonban, hogy a faanyaggal mozdonyokat és mészégető kemencéket fűtsenek. A Kelet-Európában állomásozó német csapatok pedig az európai bölények húsát ették, s majdnem kipusztították a lengyel Białowieża-erdőben elő egyik legfontosabb fajt. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egész folyók fulladtak agyagfolyamba, az élelmiszerek eltarthatóságát lehetővé tevő konzervdobozok kedvéért, mikor az európaiak igyekeztek a maximálisra növelni az ázsiai ónbányák kapacitását.

Logikusnak tűnik az a gondolatmenet is, miszerint a világháborút követő hatalmas állattenyésztő telepek létrehozása, az ebből következő állati eredetű metán- és széndioxid-felszabadulás megugrása, valamint az ezzel együtt járó erdőírtás évtizedekkel később az ózonlyukban és a globális felmelegedésben mutatta meg hatását.

Emellett arról is ír a magazin, hogy az AIDS terjedése is a világháború, valamint az európai nagyhatalmak afrikai jelenlétének következménye lehet, hiszen a gyarmattartók besorozták, kényszermunka-zászlóaljakba zsúfolták és tömegesen hurcolták a világ különböző pontjaira az afrikaiakat, ami később elszabadíthatta a HIV-vírust.

De hogyan kerülhetett a HIV az első világháborús katonák szervezetébe, amikor a betegséget nem egészen 40 évvel ezelőtt, 1983-ban, egymástól függetlenül azonosította két tudós, a francia Luc Montagnier és Françoise Barré-Sinoussi, illetve az amerikai Robert Gallo?

A neves kanadai infektológus (azaz fertőző betegségekkel foglalkozó szakember) és epidemiológus (magyarán a fertőző betegségek terjedésével, vagyis a járványtannal foglalkozó orvos) Jacques Pépin „Az AIDS eredete” című könyvének frissített kiadásában már tényként kezeli, hogy a HIV fertőzés „zéró páciense” - azaz a legelső azonosított fertőzött, akitől minden további emberi fertőzés ered - egy, az első világháborúban szolgált katona volt, aki Kamerunban, egy erdei csimpánzvadászaton fertőződött meg az állattól.

A katona vélhetően annak az antant egységnek – 1600 főből álló francia-belga hadtestnek – volt a tagja, amely 1916-ban indított támadást az akkori német gyarmat, Kamerun ellen. A könyv szerzője szerint a hadművelet során a katonák eljutottak Moloundou-ba, a kongói határvidéken fekvő faluba, amelynek lakossága már az európai csapatok érkezése előtt elmenekült, tartva a lemészárlásától és a nők ellen elkövetett erőszaktól. Így élelem sem volt a faluban, s emiatt a katonák kénytelenek voltak a közeli erdős-bokros területen vadászni. A „zéró páciens” egy itt honos csimpánz megölése és levágása közben sebesíthette meg magát, s a seben keresztül pedig megfertőződött a HIV-vírussal.

A könyv korábbi, 2011-es kiadásában a szerző még úgy vélte, hogy egy helyi vadász volt a HIV-vírus első emberi hordozója. Az elmúlt években végzett kutatásai – amelyeket az európai és afrikai orvosi archívumokban végzett – eredményeként azonban új teóriával állt elő.

Jacques Pépin szerint az első világháború után a fertőzött katona Kamerunból visszatért Léopoldville-be (mai nevén Kinshashába), az akkori nevén Belga Kongó területére, s valószínűleg ebben az időszakban innen indult el HIV-vírus legelső fertőzési lánca. Aztán, amikor 1960-ban Belga Kongó függetlenné vált, a bevándorlók és a menekültek miatt jelentősen megnőtt a főváros, Léopoldville lakossága, ami jelentősen felgyorsította a vírus terjedését. Ekkor és itt kaphatta el a fertőzést egy haiti állampolgár, aki hazatértekor magával vitte a vírust Haitire. A kórokozó innen indult el „nemzetközi útjára”, s jelent meg a Föld szinte valamennyi országban.

Az ENSZ AIDS programja, azaz az UNAIDS szerint, azonosítása óta a HIV-vírus 33 millió ember halálát okozta a világon, és 76 millió embert fertőzött meg.