Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Nehezen tisztítható, de gyönyörű egyenruhák

Szöveg: Demeter Ferenc |  2010. március 12. 15:13

A szabadságharc hadserege címmel nyílt kiállítás Veszprémben, a városháza aulájában, ahol az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonái által viselt ruhákat és kiegészítőiket állították ki. A rendezvény megnyitóján számos érdekesség derült ki a díszes és gyönyörű ruhákról, így például az is: csatában bizony nem voltak túl kényelmesek.

Egervári Mária textilrestaurátor megnyitóbeszédében hangsúlyozta: az itt kiállításra került ruhák másolatai azoknak, amit a magyar honvédek használtak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. „A szabadságharc leverését követő megtorlás során, az akkor használt ruhák szinte teljes egészében megsemmisültek. A korabeli rajzok és leírások alapján igyekeztek feleleveníteni a múltnak ezt a részletét. Az igazsághoz tartozik, hogy a honvédseregen belül is nagyon sokféle viselet és a hozzájuk kapcsolódó kiegészítő létezett. Itt ezért ezeknek csak a töredéke látható", fogalmazott Egervári Mária.

Elmondta: a mesterek a korabeli huszár egyenruhák elkészítésénél elsősorban az esztétikumot helyezték előtérbe, és a minél szebb megjelenést próbálták elérni. Ezért tapasztalhatták a viselőik, hogy a ruhák sok esetben kényelmetlenek voltak: ez a huszároknak főleg a csaták során okozhatott problémákat. „A kényelmetlenség elsődlegesen abból adódott, hogy az akkoriban rendelkezésre álló posztó minősége nem a legjobb volt, és emellett a ruhákat hagyományosan nagyon szűkre szabták. A rossz posztóminőség még azt is eredményezte, hogy egy-egy csata után a ruhák nagyon rossz állapotba kerültek, mert nehezen voltak tisztíthatók."

Ennek ellenére voltak az öltözetnek olyan részei is, amelyek a viselőjének egyfajta praktikusságot biztosítottak. Ilyen volt a huszáröltözéken lévő paszomány, ami elölről védte a katonát a kardcsapásoktól. A viszonylag sűrű zsinórok tompították a kardcsapás erejét, ezzel védték a sérüléstől a viselőjét. Ugyanilyen védelmi célokat szolgáltak a huszárcsákók, amelynek a belsejében vastag bőrt tettek és a csákó két oldalán fa erősítés volt. A csákó szinte sisakként védte a kardcsapásoktól a huszár fejét. A lövész katonák öltözékénél a váll részen található egy kitüremkedés, ami a puska vállra vett helyzetében védte a fegyver hordozójának a csontozatát. De ez segítette azt is, hogy a puska a vállgödörbe jól befeküdjön, ezzel segítve a fegyver stabil tartását és a fegyver elsütésekor az itt lévő „szövet ágy" tompította a puska ütésének erejét.

„Pontosan megvolt a módja annak, hogy miképpen kell a ruházatot összehajtogatni a szövet kímélése érdekében. Az eső ellen köpönyeget is használtak, amit hurkaszerűen hajtottak össze és a hátukon hordtak. A szabadságharc idején meglehetősen nagy probléma volt a honvédség ruházattal történő ellátása. A nagyobb mezővárosokban szervezték meg a ruhák megvarratását és külön szakmák foglalkoztak az egyéb kiegészítők és a díszítések elkészítésével", hangzott el.

A korabeli ruhák restaurálása nem egyszerű feladat – hangsúlyozta az előadó. „A szennyeződések eltávolítása nagyon nehéz ebből az anyagból úgy, hogy a ruha hitelessége megmaradjon. A hiányok pótlása a hasonló minőségű posztó ritkasága miatt nagyon nehéz, de az aranyozott, vagy ezüstözött paszományok újra előállítása is bonyolult. Nagyon kevés ma Magyarországon az olyan mesterember, aki műveli még ezt a szakmát. Most ezeket a ruhákat és a hozzájuk tartozó kiegészítőket testközelből lehet megtekinteni", fejezte be ismertetőjét Egerváry Márta.

A jelenlévők ezután egyperces néma fejhajtással tisztelegtek 1848-49 hősei előtt.