Nem riad vissza a kihívásoktól a Kratochvil igazgatója

Azt eddig is tudtuk, hogy a Kratochvil nem egy átlagos középiskola, de ön sem egy tipikus iskolaigazgató. Már több mint 25 éve katona, felderítőként kezdte karrierjét, ráadásul legénységi állományban. Igazi sikertörténetnek tűnik kívülről, de kíváncsi lennék rá, honnan és hogyan jutott el idáig?

Érettségi után azonnal csatlakoztam a honvédséghez, és már akkor határozottan tudtam, hogy felderítő – mélységi felderítő – szeretnék lenni. Minden szintet végigjártam: legénységi állományból lettem altiszt, majd altisztből tiszt, és ma már főtisztként szolgálok. Hatszor jártam misszióban, szolgáltam Koszovóban, Macedóniában, Afganisztánban és Irakban két-két alkalommal. Miközben haladtam előre a ranglétrán, igyekeztem mind katonaként, mind polgári iskolában képezni magam – ezért is szereztem pedagógusdiplomát testnevelő tanárként. Akkor még úgy gondoltam testnevelő tiszt leszek a honvédségben.

Ám a pedagógus végzettségemnek akkor lett jelentősége, amikor 2011-ben bekerültem a Katonasuli programba, amiből később a kadétprogram nőtte ki magát. Az akkori vezetés alkalmasnak talált arra, hogy katonaként középiskolás fiatalokkal foglalkozzam, így indítottunk el a mostani Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium jogelődjénél a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégiumban – szakkörként – a katonai alapismeretek tantárgyat. Az akkori szakkör anyagából később önálló tantárgy lett. 

2013-ban vette fel az intézmény Kratochvil Károly nevét, és mára eljutottunk odáig, hogy a fél tucat szakköri tagból – alig több mint egy évtized alatt – négy helyőrségben közel 400 Kratochvilos kadétunk van. Ezalatt – leszámítva egy nagyon rövid időszakot – mindvégig az intézményben tevékenykedtem.

A katonai kollégiumoknak ugyan volt hagyománya Magyarországon, de a jelen jogszabályi környezetben a semmiből kellett felépíteni egy olyan intézményt, ami a mostani kadétprogram zászlóshajója – és ez nem volt mindig egyszerű. Az út során értünk el jelentős sikereket, nyilván értek kudarcok is, mára viszont eljutottunk odáig, hogy két honvéd középiskola (Debrecenben és Hódmezővásárhelyen) és két honvéd kollégium (Szolnokon és Nyíregyházán) működik a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium égisze alatt.

Végigsétálva a debreceni intézmény folyosóján, feltűnt, hogy az iskola megalapítása óta szinte minden végzős osztály tablóképén szerepel. Vagyis a Kratochvil megalakulása óta része az iskola életének – május óta a vezetőjeként. Mennyire érte váratlanul a felkérés, hogy töltse be az igazgatói posztot?

Nyilván a fenntartó számára sem voltam ismeretlen, mégis először meglepett a felkérés. Itt már nem csupán az oktatásról és a katonai nevelésről van szó, hiszen vezetőként már nemcsak a diákokért, hanem az alárendelt állományért, illetve állománynak is felelősséggel tartozom. Ez nem egyirányú felelősség, hanem interaktív, több irányba működik. A személyes példamutatásban hiszek, azt várom el a munkatársaimról és a diákoktól is, amit magam is képviselek. Nagy segítség volt, hogy a kollégákat jól ismertem, nem ismeretlen környezetbe csöppentem bele vezetőként. Május az érettségi majd az évzáró időszaka volt, így eleinte ezekkel voltunk elfoglalva, majd a táboroztatások, az új évfolyamok elindítása… most pedig a felvételi időszak kezdődik. Nem is volt időm igazán azon töprengeni, hogy számomra mekkora megtiszteltetés a kinevezés. Feladatot kaptam, azt csinálom a legjobb tudásom szerint – ahogy eddig is.

Nem hétköznapi helyzet, hogy egyetlen intézménynek az ország különböző pontjain vannak telephelyei. Hogy tudja megoldani igazgatóként, hogy mindenre rálásson, és még a kadétokra is jusson ideje? Hol van egyáltalán az igazgatói iroda?

Az irodám Debrecenben van, de ha valaki meg akar találni, akkor a legritkább esetben ülök az íróasztalom mögött. Nem egyszerű feladat, hogy egy ilyen komplex intézmény vezetőjeként minden feladatellátási hellyel azonos mértékben tudjak foglalkozni – és a fenntartóval, a Honvédelmi Minisztériummal is napi szintű kapcsolatot tartsak fenn.

Ám egyvalamiből nem engedek: az óráimat továbbra is megtartom. Jelenleg felsőbb évfolyamos debreceni kadétoknak oktatok katonai alapismereteket. Igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy a diákok közt legyek, mert az oktatástól nem szeretnék elszakadni, még akkor sem, ha most vezetői feladataim vannak.

Az iskola növendékeinek érettségi után nem kötelező csatlakozni a Magyar Honvédség kötelékébe, de tudom, hogy sokan vannak közöttük – akár az ön szakmai karrierjét is látva – akik szeretnék hivatásuknak választani a katonai pályát. Mennyiben tudja segíteni őket céljaik elérésében, ha katonai kollégiumban töltik a középiskolás éveiket?

Az egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy a katonai pálya iránt érdeklődő fiataloknak hiteles képet mutassunk. Nem hiszem, hogy az lenne a dolgunk, hogy rózsaszín ködbe burkoljuk az egyenruhások világát. Mint minden hivatásnak, a miénknek is megvannak a nehézségei, ugyanakkor remélem sikerül megmutatnunk a napos oldalát is. Itt láthatják, hogyan tudnak fejlődni, milyen lehetőségeket kapnak a kiteljesedésre.

Nagy a felelősségünk, hiszen a legfogékonyabb korban vannak, azok az impulzusok, amelyek ebben az időszakban érik őket, beégnek a személyiségükbe. Nem tudhatjuk, hogy egy élmény, egy kifejezés milyen hatással lesz az életükre akár 10-15 év elteltével is. Ám az, hogy igyekszünk pozitív képet mutatni számukra, nem azt jelenti, hogy nincsenek elvárások, követelmények. Az ars poeticám szerint olyan követelményeket kell eléjük állítani, amelyről még maguk sem tudják, hogy képesek nekik megfelelni – mi viszont tudjuk, hogy képesek rá – ezért vagyunk a nevelőik.

Itt az ősz, megkezdődött a felvételi időszak is, a nyílt napok iránti érdeklődés is arra enged következtetni, hogy a jövő tanévben is túljelentkezéssel lehet számolni a Kratochvil intézményeiben. Milyen fiatalokkal találkoznak kollégái a felvételi beszélgetéseken?

Egyrészről vannak, akik a családból hozzák az érdeklődést a honvédelem és a katonai karrier iránt. Csakúgy, mint minden hivatás kiválasztásánál, a családi, szülői minta nagyon fontos. Az, hogy kik, milyen közegből érkeznek, alapvetően meghatározza a személyiségüket, a kihívásokhoz való hozzáállásukat. Ugyanakkor van egy másik, jelentős hányada a gyerekeknek, akik egyáltalán nem szülői ráhatásra – hanem akár családjuk féltő aggodalma ellenére – saját elhatározásuk alapján, rendkívül céltudatosan és elkötelezetten választanak minket, mert nekik már határozott elképzeléseik vannak és intézményünkben látják a lehetőséget a céljaik megvalósítására.

Nagy büszkeség látni, hogy ezek a fiatalok négy vagy öt év múlva (ez a képzés idejétől függ), fiatal felnőtt emberként mind fizikálisan mind mentálisan megerősödve hagyják el az intézményünket és válnak a társadalom hasznos tagjaivá. Függetlenül attól, hogy végül a katonai pályát választják-e. Ha igen, nyilván számukra további előnyt jelent, hogy a honvédelmi ismereteket nem az alapoktól kell elsajátítaniuk, sőt jelentős alaptudás birtokában kezdhetik építeni a karrierjüket, és alapvetően vezetői irányba tudnak elindulni. Magyarországon úgy érzem a mi én intézményünk egyedülálló segítséget tud ehhez biztosítani.

Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak – vagy a szüleiknek – akik a 8. osztály elvégzése után kacérkodnak a gondolattal, hogy beadják a jelentkezésüket, melyik helyőrséget válasszák? Ön, mint az igazgató, melyik feladatellátási helyet javasolná annak, aki nem is tudja mi a különbség a négy városban működő intézmények között?

Valóban, bár egy a zászló, de azon dolgozunk, hogy minden egyes intézmény megtalálja és megszilárdítsa a saját arculatát. Debreceni iskolánk immár több mint 10 éve működik, kialakultak a saját hagyományai, kiforrott Kratochvil-ethosszal bír. Hódmezővásárhelyen három éve állt fel a honvéd középiskola és kollégium, a jövő tanévben érettségizik le az első végig itt tanuló évfolyam. Bár még viszonylag új intézmény, mégis óriási az érdeklődés iránta. Szolnokon és Nyíregyházán honvéd kollégiumok működnek, vagyis a növendékeink különböző iskolákban tanulnak, de ugyanúgy megkapják a honvédelmi nevelést, szocializálódnak a „katonás” kollégiumi élet alatt. Ezek a feladatellátási helyek mind azonos feltételek és mégis különböző sajátosságok alapján hajtják végre feladataikat. Mindezek komplexitása és menedzselése számos kihívást tartogat mind a növendékeknek, mind a szülőknek, mind az intézmény dolgozóinak és nyilván a fenntartónak is. Az őszi időszak a pályaválasztás időszaka, a nyolcadikosoknak decemberig kell megadni a rangsort. A legelszántabbaknak azt javaslom, jelöljék be valamennyi telephelyünket, ám inkább arra bátorítom a döntés előtt állókat, hogy tájékozódjanak alaposan az intézményeinkről és válasszák ki azt, amelyik számukra a legideálisabb. Nyílt napon, az interneten és a közösségi médiában is igyekszünk tájékoztatni mindennapjainkról az érdeklődőket, hogy minél megalapozottabb döntést hozhassanak mielőtt csatlakoznak. Nem titok, minden évben többszörös túljelentkezés van, tehát óriási az igény az iskolánk által nyújtott képzésre, és minden más elfoglaltságra, ami a honvéd kollégiumi élettel jár.

A teljesség igénye nélkül említhetem azokat a belföldi és külföldi programokat, megmérettetéseket, amelyek – az oktatás mellett – kitöltik a mindennapjainkat. Olyan kihívásokban vehetnek részt a növendékeink, mint a Bocskai Portya, a Hétpróba, vagy épp említhetem, hogy a közelmúltban tért vissza egy 40 fős delegációnk a csehországi testvériskolánknál tett látogatásról, ahol a cseh és magyar kadétok közös gyakorlati foglalkozáson is részt vettek. A fenntartó minisztérium mellett olyan támogatók is a honvédelmi nevelés ügye mellé álltak, és támogatnak minket, mint a Honvédelmi Sportszövetség. Az Országos Haditornán, járőrbajnokságon, kadétversenyeken minden évben kiemelkedő eredményeket ér el a Kratochvil. Ezeken a rendezvényeken ráadásul találkozhatnak a kadétprogramban részt vevő más intézmények növendékeivel is, tapasztalatot cserélhetnek és saját maguk is láthatják, tapasztalhatják, mennyivel több az, amit a Honvéd Kadét Program III. szintű képzése keretében nyújthatunk számukra.

Az iskola tehát folyamatosan fejlődik, és fejlődünk vele mi is mindannyian, akiknek fontos a katonai nevelés. A feladatunk egyszerű: minél színvonalasabban, még több helyen, még több fiatalnak megadni a lehetőséget arra, hogy a honvédelmi oktatás keretein belül teljesednek ki. Én és a kollégáim ezen dolgozunk már évek óta.