Nevük nem vész feledésbe

Jelen pillanatban két területvédelmi ezred létezik: a székesfehérvári MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred és a nyíregyházi MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred, mindkettő alá több területvédelmi zászlóalj tartozik.

A magyar gyalogezredek kialakulásukról az alezredes elmondta: „a Magyar Honvédség területvédelmi egységeinek elődalakulatai a Habsburg Birodalomban, majd az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében működtek. A Habsburg Birodalom hadereje az ezredrendszerre épült, amelyben a gyalogezredek domináltak. A kiegyezést követően állították fel a Magyar Királyi Honvédség alakulatait. 1912-re összesen harminckettő, három zászlóaljból álló gyalogezred létezett, az egyes ezredek hadiállománya több mint 4000 honvédet tett ki.”

Hozzátette: a magyar legénységű ezredek a legjobbak között voltak, így sokszor őket küldték a legkegyetlenebb helyekre is harcolni. Az ott szolgáló katonák bebizonyították rátermettségüket és bátorságukat. Sokan érdemelték ki a legmagasabb legénységi kitüntetést, az Arany Vitézségi Érmet. „Így nem volt kérdés, hogy irántuk való tiszteletből a területvédelmi zászlóaljak hadrendi száma követi azoknak a gyalogezredeknek számát, amelyeknek kiegészítő területe egybeesik a jelenlegi alkulatok illetékességi területeivel” – hangsúlyozta Maruzs Roland alezredes.

A névadók többsége az első világháború alatt teljesített katonai szolgálatot. Szinte kivétel nélkül a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjének vagy az Arany Vitézségi Érem tulajdonosai. De akad olyan is, – Poppr Emil hadnagy (a szombathelyi MH 83. Poppr Emil Területvédelmi Zászlóalj névadója) – aki a világháborúban egyedüliként mindkét kitüntetésben részesült. Az Arany Vitézségi Érmet az első világháború alatt 1568 magyar honosságú katonának ítélték oda.

„Sipos Gyula és vitéz Vattay Antal is jeles katona volt, azonban az ő nevüket saját alakulatuk adta” – mondta az alezredes. Sipos Gyula 1915-től a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnoka volt, aki az első isonzói csatától a háború befejezéséig az olasz fronton harcolt. A második isonzói csatában nyújtott teljesítményéért később kiérdemelte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. A két világháború között ápolta a 17. honvéd gyalogezred és hősi halottjainak emlékét. 1959-ben hunyt el Budapesten. Az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred alá tizenkettő területvédelmi zászlóalj tartozik.

Vitéz Vattay Antal kiváló huszártiszt volt, az első világháború alatt a nyíregyházi császári és királyi 14. huszárezredben szolgált. Az orosz harctéren teljesített frontszolgálatot, ott volt a gorlicei áttörésnél is. Később olasz hadifogságba esett. A háború után szabadon bocsátották és 1920-ban a miskolci körletparancsnokságon szolgált. 1922-1928 között Horthy Miklós kormányzó szárnysegédje lett. 1944. augusztus 17-től főhadsegédként a kormányzó Katonai Irodáját vezette. Német, nyilas, majd amerikai fogsága után 1946 júniusában tért haza, ahol 1951 novemberében az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. 1966. november 2-án Budapesten hunyt el. Az MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred alá kilenc területvédelmi zászlóalj tartozik.

„Ahogy már korábban is említettem, a zászlóaljaknál az volt az iránymutatás, hogy azokat a hadrendi számokat kapják, ahol az adott alakulatnak a békehelyőrsége volt. Például a miskolci MH 10. Majthényi Károly Területvédelmi Zászlóalj hadrendi száma a miskolci magyar királyi 10. honvéd gyalogezredtől ered. Majthényi Károly, a névadó pedig a miskolci 10-eseknél szolgált és az ezred kötelékében halt hősi halált 1916 októberében, az erdélyi Úz-völgyében.

És milyen kötelezettséggel, milyen felelősséggel jár egy ilyen ezred vagy zászlóalj nevének a viselése? „Mi abban bízunk, hogy magukénak érzik azt a személyt, aki a névadójuk. Gondozzák a sírját, ápolják az emlékét. De olyan is előfordul, mint például a győri MH 19. Szalontai Ferenc Területvédelmi Zászlóaljnál, hogy a névadó leszármazottjai a felmenőjükről elnevezett alakulatban szolgálnak” – ismertette Maruzs Roland alezredes.

Interjúfotó: Szováthy Kinga