Nyolcvan év küzdelme zárult le 1648. május 15-én

Az 1400-as évek végén a mai Benelux-államok területén fekvő régió - a történelmi Burgundia részeként - a Habsburgok uralma alá került, akik ezt követően a spanyol trónt is megszerezték. A család kettészakadásával az egyik fél a német-római császári birodalmat, a másik pedig a spanyol korona birtokait örökölte meg, így Németalföld spanyol felségterületté vált. Ez számos konfliktus forrását jelentette. A protestánsok és a katolikusok közt feszülő ellentét mellett, a németalföldi régió lakossága és politikai elitje nehezen tűrte a spanyol abszolutista törekvéseket. Míg a fejlett németalföldi gazdaság javaiból a spanyolok is részesedni akartak és a régióban élőkre fokozott adóterheket róttak. Mindez még inkább növelte a feszültséget.

1565-ben II. Fülöp bevezette az inkvizíciót. A helytartó Pármai Margit regnálása alatt a konfliktus tovább nőtt, így 1568-ban a spanyol uralkodó Alvarez de Toledót, Alba hercegét küldte Németalföldre, aki több mint nyolcezer flamand polgárt végeztetett ki arra hivatkozva, hogy ellenzékiek. Ez még inkább egymásra utalta és a spanyolok ellen lázította a korábban kevésbé egyetértő helyieket.

1572-ben kitört a háború, amelyben volt, hogy közel tízezer fős seregek harcoltak, hol várakat és városokat ostromoltak, hol politikai merényleteket hajtottak végre. 1581-ben hét flamand tartomány önállósodott és fejlődött önálló hatalommá Hollandiaként, amellyel szemben a spanyol udvar egyre nehezebben bírta megtartani pozícióját. Egyre kevésbé tudta biztosítani a katonákat, a fegyvereket és az anyagiakat. A hollandok fejlődéséhez hozzájárult, hogy a déli tartományok politikai, kulturális, kereskedelmi és pénzügyi elitjének jelentős része északra menekült az elnyomás alatt.

1639-ben, a downsi tengeri csatában a spanyolok vereséget szenvedtek a holland hajóhadtól. A mindeközben zajló harmincéves háború - amely szintén gyengítette a Habsburgok helyzetét - a hatalmi erőegyensúlyon alapuló politika kezdetének tekinthető. 1648-ban a vesztfáliai békefolyamat zárta le a nyolcvanéves háborút. A vesztfáliai békeszerződés először fogalmazta meg a modern értelemben vett állami szuverenitást, az azt megelőző tárgyalássorozat pedig a diplomáciai kapcsolatok alapjait rakta le, ezért a történettudomány fontos korszakhatárként tekinti a münsteri és osnabrücki békekötések idejére. Május 15-én, Münsterben aláírták a békeszerződést, mellyel elismerték Hollandia függetlenségét.