Osztály, vigyázz!

Immár egy éve annak, hogy Horváth Béla főtörzsőrmester kollégájával, Kácsor Zoltán törzsőrmesterrel közösen tartja a foglalkozásokat a derecskei rendvédelmi szakközépiskolában.

Milyen munkarendben dolgoznak együtt az iskolásokkal?

A 11. évfolyamon tanulók heti két órában, a végzősök pedig heti négy órában tanulnak honvédelmi ismereteket, ez összesen évente 70, illetve 120 órát jelent. Elméleti és gyakorlati oktatásban egyaránt részesülnek, és összesen három fő téma köré csoportosítjuk a tananyagot: lőelmélet, tereptan és alaki foglalkozás. Ezeket a témákat elég részletesen tanítjuk, például a lőelmélethez kapcsolódó tanmenet tartalmaz mindent a fegyver-anyagismerethez szükséges ismeretektől egészen a lövészeten szerzett gyakorlatig. Tehát megtanulják a fegyver szét- és összeszerelését, fegyvertakarítást, a lövészethez szükséges biztonsági rendszabályok elsajátítását, valamint a végén lőnek is AK-63/D típusú gépkarabéllyal.

Ez azt jelenti, hogy olyan részletesen tanulják meg a katonai szolgálathoz szükséges tudnivalókat, mint egy frissen bevonuló személy?

Akkor elmondható az, hogy amennyiben ezek a tanulók bevonulnak, akkor ők már birtokába lesznek olyan ismereteknek, amit az alapkiképzésen kellene elsajátítaniuk. Származik-e konkrét előnyük abból, hogy ők ezt tanulták?

Sajnos nem vehetik figyelembe sem az iskolai felvételik (nemzetvédelmi egyetem, szentendrei tiszthelyettes-képző), sem a toborzó irodák, ha olyan iskolában végzett a jelentkező, ahol honvédelmi nevelés, oktatás van. Ez véleményem szerint probléma, ugyanis szerencsés lenne felépíteni egy olyan koncepciót, ami valamilyen pluszpontban, vagy előnyben részesítené ezeket az egyéneket. Ha meglenne ez a lehetőség, akkor az a tanulókat is jobban motiválná, illetve a honvédség is nyerhetne vele. Nagyobb eséllyel kerülnének be ugyanis olyanok a rendszerbe, akik előképzettséggel rendelkeznek, és ebből kifolyólag talán a szolgálathoz való hozzáállásuk is jobb az átlagnál. Nem az utcáról sétálnak be a továbbképző intézményekbe és a csapatokhoz, hanem tisztában vannak vele, hogy mi várhat rájuk a katonai szolgálatuk alatt. Nyilvánvaló, hogy nem mindent fed le ez az oktatás, például a fizikai alkalmassági vizsgálaton ez az előny mit sem ér, ám ezen túlmenően mindenképpen valamilyen előnyben kellene részesíteni őket. Mivel ebbe az iskolába már a kezdetekben azért jelentkeznek a fiatalok, mert érdeklődnek akár a rendvédelem, akár a honvédelem iránt, ezért nagyobb mértékben elkötelezettek a honvédség vagy a rendvédelem irányába, mint a többi hasonló korú gyerek.
Emellett pedig olyan részletességgel ismerik a szolgálathoz szükséges dolgokat (például alegység ügyeletes kötelmei, honvédelmi ünnepségek lefolyási rendje, lövészethez kapcsolódó biztonsági előírások, tiszteletadás szabályai, tájoló használata, térképismeret, stb.), hogy mindenképpen többlettudással fognak rendelkezni, ha bekerülnek akár az iskolába, akár egy csapathoz.
Az első „honvédelmis" tanév végén túlélőtábort szervezünk nekik, ahol a gyakorlatban próbálhatják ki a tanteremben hallottakat. Tudnak sátrat építeni, tudják, hogy mi az: őrség.
Ismerik a NATO, és a hazai katonai szervezetek felépítését is.

Hogyan fogadják a tanulók a katonákat? Elfogadják őket tanáruknak?

Ezek a fiatalok már egyszer döntöttek a honvédelem mellett, mégpedig akkor, amikor nyolcadik osztály után ide felvételiztek, s második év végén a katonai alapismereteket választották speciális tantárgyként. Így nem idegen tőlük ez az egész, és elfogadnak minket. Tisztelettel és érdeklődéssel fordulnak felénk, és így jóval könnyebb a mi dolgunk is. Nincsenek magatartásbeli problémák, fegyelmezettek, és elfogadják az értékrendszerünket. A mai fiatalokkal szemben sokkal jobban koncentrálnak és tudatosan készülnek a jövőjükre.

Ez az Önök sikere is.

Természetesen jól esik az, amikor látjuk a társaimmal, hogy nem hiába foglalkozunk velük, és komolyak a szándékaik a honvédelemmel kapcsolatban. A jelenlegi végzős osztályban 17 fő közül 11 készül katonai pályára, ez megelégedéssel tölt el bennünket. Sikerült olyan példát mutatnunk nekik, amivel felkeltettük az érdeklődésüket a Magyar Honvédség felé. A siker egyik alapja az is, hogy nem csak a tananyag száraz átadása történik, hanem törekszünk arra, hogy érdekessé tegyük az órákat, ezért nagyon szeretik a gyerekek a gyakorlati foglalkozásokat.
A sikerhez elengedhetetlen a katonai szervezet részéről a személyi feltételek biztosítása. Az a jó, ha egy csoporttal egy oktató minél több ideig tud foglalkozni, mert sokkal nagyobb rálátása lesz a csoportra, a tagok személyiségére, és esetleg a problémákat is könnyebben fel lehet így tárni.
Nagyon jó kapcsolatunk alakult ki a diáksággal, több alkalommal meghívtak már minket szalagtűzőkre, évközi iskolai rendezvényekre vagy ajándékokkal kedveskednek, megbíznak bennünk, elfogadják a tanácsainkat – ezek nagyon kellemes és megtisztelő élmények.

Az iskola vezetőségével is ilyen jó a kapcsolat?

Kiváló, és bízom benne, hogy az együttműködés a jövőben is ilyen gyümölcsöző marad. Idén is érettségiztető leszek a szóbeli vizsgákon honvédelmi ismeretek tantárgyból, ami nagyon megtisztelő a számomra. A pedagógusokkal minden felmerülő problémát meg tudunk beszélni, és a közös munka sok örömet ad nekünk. Remélem, hogy sokáig lesz alkalmam velük és a diákokkal dolgozni.

Fotó: Csehiné Sárkány Beáta szkv., magánarchívum