Otrantó hősére emlékeztek

A megemlékezést szervező Bánsági Andor történész – a sír megtisztítását követően – rövid beszédben emlékezett meg az ütközet jelentőségéről, valamint Szuborits korvettkapitányról.

Beszédében kiemelte, hogy az ütközetet sokan nevezték már az Adria jütlandi csatájának is, hiszen mindkét összecsapásnak a blokád enyhítése, vagy feltörése volt a célja, illetve mindkét esetben a csatát kezdeményező fél szenvedett el kisebb veszteséget. Az otrantói csata esetében azonban sokkal inkább megállja a helyét az az állítás, hogy a központi hatalmak erői győztek. Ezt támasztja alá a tény, hogy az antant erők két rombolót, 14 zárhajót és egy tehergőzöst veszítettek, valamint 10 őrhajó, egy cirkáló és két tehergőzös pedig súlyosan vagy könnyebben megsérült. Ezen felül az antant erők az éjszakai járőrözést is beszüntették egy időre a szorosban, ami jelentősen megkönnyítette a tengeralattjárók átjutását. A személyi veszteség is jelentős eltérést mutatott. Míg az osztrák-magyar flotta csak 15 főt veszített, az antant 83-at. Mint elmondta, jogosan nevezhetjük ezt a legmagyarabb tengeri ütközetnek is, hiszen nem csak a kötelékparancsnok, Horthy Miklós sorhajókapitány volt magyar nemzetiségű, hanem az ötből négy hadihajó, a Novara és a Helgoland cirkálók, valamint a Balaton és a Csepel rombolók is magyar hajógyárban épültek. Ezentúl a legénység egy jelentős része is magyar volt, és magyarokat is találunk a hősi halottak közt. Ez a korabeli magyar hadiipart is dicséri – érdemes ehhez hozzátenni, hogy a fiumei Danubius hajógyár, bár csak 1906-ban kapcsolódott be hadihajók építésébe, öt évvel később, 1911-ben már a Szent István csatahajó, korának egyik legnagyobb és legmodernebb hajóegységének építését kezdte meg.

Szuborits korvettkapitányra, aki a Novara cirkáló első tisztjeként halt hősi halált, talán egyik legjobb ismerőjének, parancsnokának, Horthy sorhajókapitánynak a gyászoló apához írt levelével emlékezett meg, az alábbiak szerint:

„Kedves Bátyám!

Egy fájdalmas kötelességemnek engedelmeskedem, amikor tisztjeim és egész legénységem nevében vérző szívvel fejezem ki legigazabb részvétemet. Mi magunk is a legnagyobb részvétre szorulunk, szerettük, becsültük, tiszteltük! Alattvalóinak egy mindig szeretettel gondoskodó, mindenre figyelő jóságos feljebbvalója volt, nekem – a mellett, hogy lankadhatatlan kitűnő helyettesem – igaz és hű barátom. Az iránta megnyilvánuló részvét leírhatatlan volt és a temetése a legmeghatóbb és szebb, amit csak elképzelni lehet. – A túlerő elleni 3 órát tartó ádáz küzdelemben szegény Róbert folyton tevékeny volt, mindenütt segített, utánanézett, reparáltatott. 10 óra d.e. után, mikor épen egy keletkező tüzet oltatott el, ment a fedélzeten baloldalt a boot...-nél hátrafelé.

Akkor érte egy szerencsétlen gránát. Rögtön ott volt a segítség, de alig 1 1/2 perc alatt megszűnt élni, tehát nem szenvedhetett. Számos barátai és tisztelői mind azzal vigasztalják magukat, hogy szebb halállal kimúlni nem lehet. Egy érckoporsót csináltattunk, hogy fel lehessen vitetni. Bocsánatod kérem, hogy így, ceruzával írok, de sebesülve az ágyban fekszem és nem akartam soraimmal késni.

A Novara rövidesen Polába megy sérüléseit orvosolni. Remélem, hogy nem kell vissza maradnom, de aztán mégis hosszabb ápolásra szorulok, azért címem bizonytalan. Azonban: An das Komando S.M.S. Novara Marinefeldpost Pola címzésű levelek minden késés nélkül felbontatnak helyettesem által. Szegény Róbert hagyatéka előírás szerint természetesen a legnagyobb precizitással rendeztetik. – Magam is beteg lévén bocsáss meg kedves bátyám, hogy bővebben nem írhatok, de ha legközelebb utam Budapesten vezet keresztül, nem fogom elmulasztani tiszteletemet tenni. Mellékelve küldök egy felvételt, mely a katasztrófa helyét ábrázolja. Az ágyú védpáncélján két találat látható.

Legmélyebb részvétemet ismételve és fájdalmatokban fájó szívvel és őszintén osztozva maradok mély tisztelettel

őszinte híved

Horthy Miklós
sorhajó kapitány
a "Novara" parancsnoka”

A beszédet követően a résztvevők a Tegetthoff indulót hallgatták meg, majd koszorút és az emlékezés virágait helyezték el a síron.

Tekintettel arra, hogy 2022 óta a haderőnemi, szemlélőségi, fegyvernemi és szakterületi napok, valamint csapatünnepek és más katonai ünnepek megtartásáról szóló HM utasítás alapján május 15-e hivatalosan is a hadihajózás napja, a szervezők a következő években is tervezik, hogy – remélhetőleg egyre bővülő létszámban – megemlékeznek Szuborits korvettkapitányról.