Páratlan páros

Miközben a munka végeztével a hadkikötő vizében – megérdemelt jutalomként – önfeledten úszkáló, Tamással játszó Boscót nézem, óhatatlanul az jut eszembe, hogy az MH 1. Honvéd Tűzszerész- és Hadihajós Ezred speciális tűzszerészszázadában szolgálatot teljesítő páros valójában páratlan a maga nemében. Egymásra találásuk, „szolgálati útjuk" egyaránt tele van kacskaringókkal. Giber őrmester ugyanis – akit hamarosan dr. Gibernek szólíthatunk, lévén, hogy sikeresen befejezte tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán (a diplomájához már csak a szakanyaggal bővített németnyelv-vizsgát kell letennie), jelentős vargabetűkkel ért el mostani beosztásáig.

Bosco, a négy és fél éves, ordas mintázatú, fajtatiszta németjuhászkutya (ma már a szó legszorosabb értelmében hű társa) szintén kanyargós utat futott be addig, amíg egy tíz hónapos, engedetlen, „vezéri ambícióktól" fűtött kölyökből megfontolt, az őrmester szemvillanására is reagáló, őt feltétlenül és mindenek felett elismerő, kiképzett, robbanóanyag-kereső kutyává vált.
Giber Tamás 2000-ben vonult be sorkatonai szolgálatra Szabadszállására, s ettől kezdve – mint mondja – egyenes út vezetett a szerződéses szolgálathoz.

Tetszett neki az a többlet – az összetartozás érzése, a kihívásokkal teli feladatok, a felelősségvállalás önmagáért és másokért –, amit ma szerinte csak a hadseregben találhat meg egy fiatal. Az egyenes út azonban a későbbiekben jókora kacskaringókba torkollott, ugyanis a haderő-átalakítás okozta alakulat-megszűnések, átszervezések miatt több katonai szervezetnél is megfordult.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin július 8-án megjelenő számában!)