A Vasember

Gondolom mindenki hallott már az úgynevezett Ironman versenyekről. Egy-egy ilyen küzdelem igen kemény megpróbáltatást jelent a versenyzőknek. 3.8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás, majd 42, 195 kilométer futás és kész is. Ezt az extrém terhelést persze lehet fokozni, léteznek dupla, tripla Ironman versenyek, sőt… de ne vágjunk a dolgok elébe.

Szőnyi Ferenc komáromi építési vállalkozó, négy gyermekes családapa az ezredfordulóig nemigen foglalkozott az ilyesféle versenyekkel. Saját bevallása szerint 1997-ben kezdte érezni magán életkorának súlyát és elkezdett kicsit kocogni, kirándulni. Aztán vett egy kerékpárt is, elkezdett tekerni, mellette pedig futni. Nagyon megtetszett neki mind a két mozgásforma, olyannyira, hogy öt évvel később elbiciklizett Ausztráliába. (Nem, nem Ausztria, Ausztrália!)

Egyik barátja unszolására benevezett a bonyhádi ultratriatlon világkupára, mert ugye futni tud, kerékpározni tud, úszni meg megtanult gyorsan pár hónap alatt. Hangsúlyozom: negyven év felett kezdődött minden… Ezen a versenyen az első szám, a 7.6 kilométeres úszás után a mezőny hátát nézte, végül aztán negyedik (!) lett. A távokból láthatjuk, hogy Szőnyi Ferenc itt már egy úgynevezett dupla Ironman verseny távját teljesítette, eléggé sikeresen.

Amin azonban aztán végképp teljesen megdöbbent a szakma elitje is, az a következő eredmény: a komáromi amatőr sportoló még ugyanebben az évben (2007), harmadik lett a Mexikóban rendezett Deca Ironman versenyen. Igen, ez egy tízszeres távú ironman verseny volt. Szőnyi Ferenc azonban hamar feledtette ezt a kis kisiklást a harmadik hellyel, ugyanis 2009 óta ő bizony csak nyerni jár Mexikóba. Abban az évben úgy nyerte meg ezt a versenyt, hogy megdöntötte a korábbi világrekordot, tavaly év végén pedig első lett a Dupla Deca Ironman versenyen, a normál ironman táv hússzorosát teljesítve.

Akkor most ki is az igazi Vasember?

Szőnyi Ferenc különben a verseny után úgy nyilatkozott: jól van és másnap még kiment futni egy kicsit… miért is ne, elvégre csak 76 kilométert úszott, 3600 kilométert kerékpározott és 844 kilométert futott, simán belefér. (A miheztartás végett: ez a táv körülbelül olyan, mintha valaki először hosszában átúszná a Balatont, majd Norvégia északi részéről elbiciklizne Budapestig, a fővárosból pedig elfutna mondjuk Bukarestbe.) Ez a verseny különben a világ talán legkeményebb Ironman versenye. Kezdjük ott, hogy eleve csak tízen indultak rajta, ez már sok mindent elmond. A résztvevők maguk osztották be, hogy mikor és mennyit alszanak.

Már amikor alszanak, hiszen Szőnyi Ferenc egy ízben a futásban úgy előzte meg riválisát, Uwe Schiwont, hogy amíg a német versenyző aludt, addig a Vasember hajnali fél négykor elindult a hat Celsius-fokos mexikói éjszakában… Mire Schiwon felébredt, már bottal üthette ellenfele nyomát.

A komáromi versenyző azt mondta: győzni ment Mexikóba. „A rajtszámom is egyes volt, mindenki csak Number One-nak hívott." Hozzátette: nagyon erős bizonyítási vágy dolgozott benne.

Egyértelműen az úszás a leggyengébb száma, itt csak teljesíteni akarta a kiírt távot. A vízben olykor képzelgései voltak és el kellett érnie lelkileg, hogy ne érezzen fájdalmat. Időnként már aludni is tudott úszás közben… A vízből kijőve pedig… nos, a többit már tudják.

A Vasember nyert.

Fotók: http://racemachine.blog.hu/