„Gyakran vált csatatérré a házunk kertje”
Szöveg: Balatoni Kitti | 2020. június 9. 13:41Balázs Tibor főtörzszászlós közel huszonhét éve kapta kézhez sorkatonai behívóparancsát, amely meghatározta későbbi pályafutását. Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár vezénylőzászlósa azt vallja: csak a nyugodt családi háttérrel rendelkező katona tud igazán jól teljesíteni.
Balázs Tibor apai dédapja harcolt a második világháborúban, és szerencsésen hazatért. „Gyerekként sokat hallgattam a történeteit, mert Dédi páncélvonaton szolgált géppuskásként. Talán az ő történetei alapozták meg – tudat alatt – a pályaválasztásom. Az biztos, hogy gyermekkoromban a házunk kertje gyakran vált csatatérré. Tisztán emlékszem azokra az általános iskolai ünnepségekre is, ahol fel kellett sorakoznunk, és a dobok hangjára bevonult az iskola zászlaja. Már akkor nagy érdeklődéssel figyeltem, hogyan szervezik és koreografálják meg mindezt" – emlékezett vissza a főtörzszászlós.
18 éves koráig mégsem gondolkodott katonai pályában. „1993 februárjában kézhez kapott sorkatonai behívóparancsom nagy változást hozott az életemben. Az MH 14. Thúry György Gépesített Lövészdandárhoz bevonulva ismertem meg a valós katonai életet. Társaimtól eltérően már az elején megragadott a szervezettség, az uniformizált élet és a haditechnika. Akkoriban a délszláv határ közelsége miatt folyamatos készenlét és rengeteg gyakorlás töltötte ki sorkatonai időnket. Teljesen magával ragadott ez a fajta élet, ezért még a szolgálatom letelte előtt jelentkeztem továbbszolgálói jogviszonyba. Már akkor lehetett tudni, hogy a haderőreform keretében a 14-es lövészeket is rövidesen felszámolják, ezért Budapesten vállaltam az első altiszti beosztásom az MH 32. Budapest Őrezrednél."
Altiszti pályája kezdetén nagy hatással voltak rá parancsnokai is. „Szolgálatom e szakaszában tanultam meg igazán csapatban gondolkodni. Az ott eltöltött évek nem csak alakiasságra tanítottak, de kiváló parancsnokaimtól megtanulhattam a vezetés, szervezés és tervezés lépéseit is. Abban az időben, mi, altisztek lehetőséget kaptunk a kisebb feladatok megszervezésére és végrehajtására. Akkoriban az altiszt még csak végrehajtó volt: a tiszt gondolkodott és döntött a legkisebb dolgokban is. Kiképzői ismereteimet az állandó alapkiképzések végrehajtásával fejlesztettem. Ez volt az a katonai tevékenység, ahol az altisztek a legtöbbet tanulhatták és tapasztalhatták az emberekkel való bánásmódról, a szakmáról, a szervezettség fontosságáról."
Az alegységek napi életének tervezését, az okmányrendszerek megismerését a zászlóalj hadműveleti beosztása tette számára lehetővé, majd megszerzett képességeit a parancsnoki zászlós iskola elvégzése után volt képes igazán hatékonyan alkalmazni. Később a század és a zászlóalj vezénylőzászlósi beosztásai biztosították számára, hogy megismerje az altiszti vezetővel szemben támasztott követelményeket. „Század-vezénylőzászlósi éveimre szívesen gondolok vissza. Fiatal, agilis főhadnagy századparancsnokommal és altiszttársaimmal közel száz sorkatonát vezettünk. Abban a beosztásba erős és közvetlen ráhatásom volt a kiképzésre, a katonák életére, mindennapjaira. Remélem, hogy ők is eredményes és katonaközpontú időszakra emlékeznek."
„Nagyszerű és felemelő feladat volt ez számomra. A pedagógiai főiskola elvégzésével hivatalosan is felkészült lettem az új altiszti generáció oktatására. Parancsnokaim döntésének értelmében az altiszteket oktató és képző MH AA Altiszti Oktatási Osztály vezénylőzászlósi beosztásában segítettem a szakoktatók munkáját, és javaslataimmal, meglátásaimmal vettem részt a parancsnoki döntések meghozatalában. Szolgálatom kiemelkedő időszaka volt az a fél év, amelyet a MH Altiszti Akadémia megbízott vezénylőzászlósaként töltöttem."Az Összhaderőnemi Vezető Altiszti Tanfolyam elvégzése szintén meghatározó élményt jelentett számára. „Rendkívül magasan képzett altiszt oktatóim voltak, akik nemcsak hazai, hanem külföldi iskolákat is elvégezve bizonyították rátermettségüket. Manapság egyre magasabb a főiskolai, egyetemi végzettségű altisztek aránya. Ezek a magasan képzett altisztek nem kérik tiszti állományba vételüket, ami az altiszti állománykategória megbecsültségét és elismertségét mutatja" – árulta el. A tanfolyam elvégzése után választották ki az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár vezénylő zászlósának. „Katonai pályám kiemelkedő pillanata volt a beosztásba lépés. Rendkívül felelősségteljes feladat egy katonai szervezet parancsnokának közvetlen beosztottjaként szolgálni, és hallatni a legénység hangját a vezetésben. Szinte minden beosztásváltásom új kihívást jelentett: jól akartam csinálni. Az alapkiképző szakaszparancsnoki beosztásban szemben találod magad huszonöt-harminc fiatallal – miközben te sem vagy igazán idős –, akik figyelnek rád, tőled várják az iránymutatást, az ismereteket, amelyek felkészítik őket a katonai életre. Ez óriási felelősség. Emellett a magánéleti problémákkal is foglalkozni kell, hiszen csak az a katona tud teljesíteni, akinek a családi háttere stabil, nyugodt. A vezénylőzászlósi beosztásokban bizonyítani kell, hogy méltó vagy a tisztek, főtisztek mellett szolgálni a vezetés részeként. Hadműveleti beosztottként meg kell ismerkedned többek között a katonai terminológiával is."
Az azonos cél, illetve az, hogy emberként is megtaláltuk a közös hangot, nagyban segítette egy kiváló alegység felépítését. Szintén büszkeséggel tölt el, hogy részese lehettem az Acélkocka altisztképzési rendszer megálmodásának és rendszerbe állításának. Megtisztelő, hogy e felkészítő folyamat némely eleme visszaköszön az évekkel ezelőtti javaslataimból. Büszke vagyok arra is, hogy képes voltam olyan elképzelést, vezetői attitűdöt felmutatni, hogy az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka engem választott vezénylőzászlósául, és arra is, hogy a laktanyában közlekedve a legénységi állomány megszólít, tanácsot kér, megosztja velem a gondolatait, ami által hiteles képet tudok adni parancsnokomnak az állomány morális helyzetéről. Valamint arra a kérdések megválaszolását és problémák megoldását szolgáló Altiszti Támogató Csatornára is, amelyet kiépítettünk és működtetünk a dandárnál, nagyszerű, elhivatott vezénylőzászlós társaimmal."Balázs Tibor tapasztalatai alapján a pályakezdőknek éppúgy tud hasznos tanácsokkal szolgálni, mint ahogy egykori önmagának is tudna. „Az Altiszti Hitvallásból idézve: Altisztként Magyarország és a magyar nemzet, a Honvédség és alárendeltjeim érdekeit a sajátom elé helyezem. Úgy teljesítem a kötelességem, hogy nem gondolok elismerésre és haszonszerzésre. Pályám kezdetén ezeket a gondolatokat ebben a formában még nem fogalmazták meg. Én egyszerűen csak szolgálni akartam. Sokan kérdezték már tőlem, mennyi volt a fizetésem. Nem tudok válaszolni, az nem volt akkor fontos. Ez nem a meggazdagodás, hanem a kemény, áldozatokkal járó, de izgalmas és kihívásokkal teli szolgálat helye. Olyan nők és férfiak csapata ez, akik tudják, hogy őseink áldozatai teremtették meg mai jólétünket és biztonságunkat, akik tenni, szolgálni akarnak és erős hittel és akarattal vallják az Altiszti Hitvallás utolsó sorát: Soha nem feledem, hogy hazám védelmezője vagyok, honvéd altiszt!"Balázs Tibor szakmai eredményein kívül rendkívül büszke párjára, Melindára is. „Mellettem van, és biztosítja azt a hátteret, amely nélkül nem lehet eredményes munkát végezni. Köszönöm neki!"
