„Hatszáz verset tudok fejből”

Tósoki Anikó közalkalmazottal, a Petőfi Sándor laktanya és a Stefánia Palota-Honvéd Kulturális Központ könyvtárosával, aki előadóművész, pedagógus és mentálhigiénikus is, először egy irodalmi délutánon találkoztam. Nagy László- és Szécsi Margit-verseket mondott harmadmagával. Előadásmódja és a műfaj iránti lelkesedése az egész közönséget elvarázsolta.

„A Magyar Honvédséggel még a kilencvenes években kerültem kapcsolatba, amikor még létezett a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola.  Az ott hallgató diákoknak tartottam színjátszó órákat, és drámapedagógiát" – mesélt a kezdetekről Anikó. Hozzátette: a közös fellépéseken kívül neki is voltak önálló estjei a főiskola kamaratermében. Mint mondta: ebben az időben hatalmas kulturális élet zajlott az iskola falain belül.

A kétgyermekes családanya 2016 őszétől lett hétfőként és péntekenként a Stefánia Palota-Honvéd Kulturális Központ, a hét többi napján pedig a Petőfi Sándor laktanya könyvtárosa. Azóta havonta különböző irodalmi délutánokat tart mindkét helyszínen. „Gyűjtöm magam mellé a tehetséges embereket, hogy minél többen legyünk" – hangsúlyozta a mentálhigiénikus. Emellett a Stefánia Palotában kéthetente vezet egy Lélek-Öröm-Játék Csoportot, ahova olyan emberek járnak, akik lelkileg szeretnének erősödni.

„A versekkel óvodáskorom óta foglalkozom. Tanulás helyett inkább a költeményeket tanulmányoztam, így mára már körülbelül hatszáz verset tudok kívülről, amire nagyon büszke vagyok" – mesélte mosolyogva Anikó. Elárulta: nagyon sok zenét hallgat, mert a zenében rengeteg érzelem és hangsúly van, amelyek mind gazdagítják és fejlesztik őt abban, hogy még jobb versmondó legyen. Megtudtuk, legkedvesebb költője József Attila, kedvenc költeménye viszont nincs, sok vers áll közel a szívéhez.  És mit jelent Anikó számára a versmondás? Önkifejezés, értékteremtés, érzelmek megélése, érzelmek tanítása, valamint a boldogság egyik fontos forrása.

Fotó: Szabó Lajos zászlós