Mozgásban

Az ezredes 2013 végéig az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred parancsnoka volt, majd négy esztendeig Nápolyban, a NATO Összhaderőnemi Parancsnokság logisztikai csoportfőnökség logisztikai műveletek tervezése osztályvezetőjeként, csoportfőnök- helyettesként teljesített szolgálatot. Hazatérte után nevezte ki dr. Simicskó István honvédelmi miniszter a központ parancsnokává, egyben tartós külszolgálati munkájáért a „Külszolgálatért Szolgálati Jel" kitüntetésben részesítette. Az MH KKK új parancsnokával a nápolyi évekről, valamint a közeljövő feladatairól beszélgettünk.

Nem önálló parancsnoki beosztásról van szó, hanem „címzetesről"; valójában a parancsnokság hadműveleti logisztikai tervezési osztályának vezetője voltam. Ez egy magyar kvótás beosztás, azaz Magyarország tölti fel, csakúgy, mint még másik hét beosztást is a parancsnokságon. Sok más nemzetnek egyébként problémát jelent a kapott beosztások rendszeres és hiánytalan betöltése, ellentétben velünk – ebben szinte egyedülállóak vagyunk. A nápolyi NATO-parancsnokság egy összhaderőnemi hadműveleti vezetési szint, amely két-három éves előre tekintéssel tervezi és szervezi, illetve vezeti a déli szárny légi, tengeri és szárazföldi műveleteit. Így többek között a KFOR-, az EUFOR- vagy éppen az iraki műveleteket, illetve a NATO Support to African Union küldetését. Saját szakterületemen ezek logisztikai hátterének megtervezése, illetve irányítása volt a teendő. Rengeteg tapasztalatot és gyakorlatot szerzünk e stratégiailag nagyon fontos feladatokban, főleg a tengeri és légi műveletek terén. Pontosan ezért is látogatják meg rendszeresen a parancsnokságot a Nemzeti Közszolgálati Egyetem katonai felsővezető-képző tanfolyamának hallgatói.

Ön itthon is többnyire logisztikai beosztásokat látott el. Mi volt más Nápolyban? Milyen tapasztalatokat szerzett ott?

Az egyik legfontosabb tapasztalatom az, hogy ezen a szinten nem elég csak logisztikusi képességeket felmutatni, jó parancsnoknak, vezetőnek is kell lenni. Ötvenöt fős csoportfőnökséget vezettem második emberként, amelyben sok tagállam kiválóan felkészült szárazföldi, légi és tengeri logisztikusai teljesítettek szolgálatot. Ha valakinek nincs logisztikusi előélete, akkor nem értheti meg a csapat tagjainak problémáit. Ugyanakkor nekem vezetnem kellett a szervezetet, projekteket terveztem, irányítottam, összehangoltam a több országból érkezett, más-más „előélettel" és tapasztalattal rendelkező főtisztek munkáját. Nagy kihívás volt az is, hogy a NATO gyakorlatának megfelelően jelentős a mindenkori fluktuáció, egyetlen olyan munkatársam sem volt, akivel négy évig dolgozhattam volna együtt. Az újonnan érkezetteket pedig be kell illeszteni, megismertetni velük az aktuális feladatokat, a helyi gyakorlatot, és nagy érzékenységgel kell kezelni az eltérő munkastílusokból fakadó esetleges problémákat is.

Milyen munkakörülményeket biztosít a nápolyi parancsnokság ehhez a nem kis kihívást jelentő, sokszor komoly megterheléssel járó munkához?

A parancsnokság stratégiai fontosságának, valamint hadműveleti tervező és irányító szerepének megfelelően kiváló feltételek között dolgozhattunk. 2013-ban adták át az új bázist, amelyben a katonai feladatok ellátásához szükséges legmagasabb szintű infrastruktúra mellett biztosítják a sportolási, a kulturális, a regeneráló és a szabadidős feltételeket is.

Röviden szólva: igaz a mondás, miszerint akinek szerencséje van
hosszabb időt eltölteni ott, az kétszer fog sírni. Egyszer, amikor megérkezik Nápolyba, és megrémül a szokatlan látványtól, másodszor pedig amikor búcsút kell vennie a felejthetetlen, sok szépségtől. Abban a szerencsében volt részem, hogy a feleségem és a kisebbik lányom is velem utazhatott. A lányom két évig a nápolyi nemzetközi iskolában tanult, csiszolhatta angolnyelv-tudását, megtanult olaszul, majd hazatért, hogy itthon folytassa tanulmányait. Feleségem mindvégig kint maradt velem, de nem csak „családtagként". A parancsnokságon régóta bevett gyakorlat, hogy amíg a férjek a katonai beosztásukat látják el, a társadalmi életet, a szabadidős programokat a női klub szervezi. Ebben a feladatban vett részt a feleségem – miután nemzeti rangidős is voltam Nápolyban – „senior lady-ként". Ők szervezték a kirándulásokat, a nemzetek napjait, a kulturális programokat, s még folytathatnám a sort. De kiváló volt a kapcsolatunk a nápolyi magyar közösséggel, és a főkonzulátussal is. Március 15-én például közösen koszorúztuk meg Türr István emléktábláját.

Új beosztása új kihívások elé állítja. Bár még friss a kinevezése, milyen tapasztalatokat szerzett a közlekedési központ munkájáról, milyen tervei vannak?

Valóban friss még az élmény, s csak az első benyomásokról tudok beszámolni. Azt már eddig is láttam, hogy egy nem túl nagy, de kiváló szakemberekből álló csapatot vehettem át. Felkészültségüket mi sem bizonyítja jobban, mint a Saber Guardian 2017 gyakorlaton nyújtott teljesítményük. Ebben a feladatban huszonkét nemzet csaknem 35 ezer katonája vett részt Magyarország, Románia és Bulgária területén. A központ feladata volt a hazánkon áthaladó konvojok átcsoportosításának megszervezése és biztosítása, valamint az MH Logisztikai Központ irányításával a teljes logisztikai háttér megteremtése. Mindez intenzív terheléssel járt szakembereink számára; voltak időszakok, amikor nyolcvanan napokig „talpon voltak" az ország különböző szegleteiben, különféle beosztásokban. Azt is láttam e rövid idő alatt, hogy új beosztásom egészen más gondolkodásmódot igényel tőlem. A nagy létszámú logisztikai ezred parancsnokaként, az egyetlen dél-dunántúli helyőrség vezetőjeként – Kaposvár mellett – sok megszűnt helyőrség komendáns és egyéb feladataiért (lakásgazdálkodás, nyugdíjasok, ünnepségek stb.) is én feleltem. Ezt követték a nápolyi évek, amelyről már beszélgettünk. Új beosztásomban viszont egy jóval kisebb létszámú, de feladataiban roppant szerteágazó, és többek között a stratégiai légi, tengeri, szárazföldi szállítások megszervezésében is megkerülhetetlen szervezet irányítása vár rám. Leszögezem: nem vagyok közlekedési szakember, bár a területhez sok közöm volt előző beosztásaimban is. Parancsnokként az lesz a fő feladatom, hogy az itt szolgálatot teljesítő valóban profi szakemberek munkájához a legjobb feltételeket teremtsem meg, eddigi logisztikai tapasztalataimat megosszam velük, és az elmúlt hónapok, évek során végrehajtott feladatok elemzésével, kiértékelésével – a véleményükre is támaszkodva – még magasabb színvonalon végezhessük az elődeink által megkezdett munkát.

Bárdos Antal ezredes 1960. június 18-án, Hajdúböszörményben született. Katonai alap-, majd felsőfokú végzettségét a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola vegyivédelmi szakán (Budapest), a Vegyivédelmi Akadémián (Moszkva), az US Army haladó vegyivédelmi tiszti tanfolyamán (Alabama), és a NATO felsővezető-képző tanfolyamán (Róma) szerezte meg.

A vegyivédelmi szakaszparancsnoki beosztástól a 2. gépesített hadosztály vegyivédelmi főnöki posztjáig jutott el. Külszolgálatait a NATO brüsszeli főparancsnokságán, a nemzetközi katonai törzs törzstisztjeként kezdte meg. A következő állomás a szarajevói EUFOR-főparancsnokság törzsfőnökének támogató helyettesi beosztása volt, majd következett Nápoly. Logisztikusként először az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred parancsnokhelyettese, majd parancsnoka volt.

Nős, két (harminc- és húszéves) lánya van. Angol és orosz nyelvből egyaránt felsőfokú vizsgával rendelkezik. Hobbijai közül életrajzában a kerékpártúrázást, a futást és a rockzenét emeli ki.

Fotó: Tóth László és archív

Forrás: Magyar Honvéd 2017. szeptember