Repülő ördögök – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2021. május 12. 16:57A császári és királyi Duna-flottilla – bár hajói számában és méretében is messze elmaradt az adriai flottától – az első világháború során a legaktívabb, legtöbbször harcba vetett része volt az osztrák–magyar haditengerészetnek. A Dunán és a Száván tevékenykedő folyami egységek (ellentétben a tengereket szelő társaikkal) a szárazföldi hadsereg, azon belül is jellemzően az adott frontszakasz parancsnoka alárendeltségében kaptak feladatokat.
A konfliktus kezdetén a Duna-flottilla hat monitorral és hét őrnaszáddal rendelkezett; az előbbiek fő fegyverzetét 12 centiméter űrméretű ágyúk, míg az utóbbiakét csak géppuskák alkották. 1914 elején már készültek a két legöregebb monitor – az egyaránt több mint negyven éves LEITHA és MAROS – leszerelésére, ám ezt a tervet felülírta a világháború kitörése. A meglévő úszó egységek páncélzatát több ponton kazánlemezekkel és vasbetonnal erősítették meg. A harcok első két évében négy új és korszerűbb monitor mellett további nyolc őrnaszád is érkezett – ezek a korábbi változatoknál jóval nagyobbak voltak, fegyverzetük pedig 7 centiméteres ágyúkból állt.
Lendületes kezdés
A Duna-flottilla már az 1914. július 28-i hadüzenetet megelőző napokban felvonult Szerbia ellen, s a háború első lövéseit is a monitorok adták le belgrádi katonai és ipari célpontokra. Ezen időszak egyik legjelentősebb folyami harccselekményére szeptember végén került sor. A szerbek hidat akartak építeni a Száván, hogy átkelhessenek a magyar oldalra. A Wulff Olaf sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt tevékenykedő TEMES és KÖRÖS monitor azonban szeptember 28-án éjszaka áttört a Dunáról a Szávára, majd megsemmisítette a hídanyagot, megakadályozva ezzel az ellenség terveit. Október 3-án a LEITHA egy szerb üteggel keveredett heves tűzharcba, melynek nyomán harcképtelenné vált, javítása egy hónapot vett igénybe.
További részletek a Magyar Honvéd magazin május 14-én megjelenő számában!
