A Donnál odaveszett hősökre emlékeztek

Szöveg: Szilvás István | 2017. február 5. 8:12

Vigyázz…! – harsant a vezényszó, s az emlékparkban zajló esti megemlékezés résztvevői feszes testtartásban hallgatták a Himnuszt. A helikopteres bázis díszőrségének tagjai kísérték a koszorúkat a hősök emlékművéhez, ahol a mátraderecskeiek mellett több mint nyolcvan magyar, német, olasz, cseh és francia tartalékos katona is fejet hajtott. Itt hangzott el dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök díszparancsa, amellyel útnak indította a XVII. Doni Hősök Emléktúrát.

A múlt csütörtöktől vasárnapig tartó – Szajlát, Sirokot, Bükkszéket, Terpest és Pétervásárát érintő – mintegy ötven kilométeres menet pénteken reggel mínusz 19-20 fokos hidegben rajtolt el a mátrai településről, majd a Hegyi-dűlő, Hegedűs-bérc és a Kerek-domb érintésével érkezett Szajlára.

– Kemény volt, a hideg ellenére meg is izzasztott – mondta az első szakasz után Kis Dávid Tibor, az egri Wigner középiskola katonai tagozatos tanulója, aki 15-20 kilós hátizsákkal a vállán tartott lépést a többiekkel a behavazott úton. – Miután katona szeretnék lenni, így is próbára akartam tenni magam. De érdekelt a tragikus doni csata lezajlása is, amiről most itt rendhagyó történelemórán szereztem új ismereteket – indokolta a túrán való részvételét.

– Az olasz 8. hadsereg hegyivadász alakulata a magyarok baloldalán helyezkedett el, a nagy támadásban rés keletkezett közöttük. Az oroszok bekerítették őket, s mintegy nyolcvanezer olasz katona veszett oda – idézte fel a hetvennégy évvel ezelőtti eseményeket Antonio Dal Fabbrio tartalékos hegyivadász százados, aki nyolc, szintén Magyarországon élő katonatársával immár a tizenegyedik alkalommal vett részt az emlékmeneten. Az idős férfi, mint korábban, most is fejet hajtott a szajlai temetőben a katonahősök nevét megörökítő két emlékmű előtt. A tisztelgők a szentmisét, majd Vincze Imréné polgármester megemlékezését követően koszorúztak, s gyújtottak mécsest.

A Magyar Tartalékosok Szövetsége megyei szervezete által szervezett emlékmenet résztvevői innen –Vincze Imre lovas polgárőr vezetésével – Sirokra indultak, ahol a templomkertben sorakoztak fel, s katonai tiszteletadással emlékeztek meg a második világégés hőseiről és áldozatairól. Ifj. Herman István történész megtartotta az iskolában azt a speciális órát, melynek témája az urivi szovjet áttörés előzménye és következménye volt.

– Családom egyik tagját Sztálingrádig sodorta a háború szele, így ő is átélte mindazt, amit a Donnál harcolók – említette Ralf Erlmeier, aki Berlinből jött a túrára. – Számos hasonlón voltam már Európában, itt most vagyok először. Tiszteltre méltó ez a hagyományápolás, ami a végigjárt szép tájak látványával együtt emlékezetes marad a számomra – mondta a német tartalékos ezredes, aki a siroki iskola tornatermében eltöltött éjszakai pihenő után Bükkszék érintésével menetelt tovább Pétervásáráig.
A városban az 1940-es években állított emlékműre 48 olyan helybeli nevét vésték fel, akik a Don-kanyarban, illetve a visszavonulást fedező harcokban haltak hősi halált.

Beszédében Eged István polgármester nemcsak róluk, hanem arról a csaknem kétezer, az egri helyőrségből a frontra került katonáról is szólt, akik soha nem térhettek már haza.
– Emlékük előtt tisztelegve arra kell törekednünk, hogy még sok generáció nőhessen fel békességben – mondta végezetül a polgármester.

A Don 200 kilométeres partszakaszának védelmére felsorakozott 2. magyar hadsereg erőállapota a téli hónapokra jelentősen leromlott, mivel az ellátás már alig-alig működött. Ilyen körülmények között érte a szovjet voronyezsi és brjanszki front hadművelete 1943. január 12-én az urivi hídfőből, ahol január 14-én Scsucsjénél áttörték a magyar arcvonalat. A katonák a dermesztő hideg ellenére egy ideig még tartották állásaikat, majd visszavonultak. A harcokban elesettek, megsebesültek és fogságba esettek száma 125 ezer főre tehető.