Segítséggel fegyverkezne Libanon

A komoly belső vallási és etnikai problémákkal küzdő, ugyanakkor külső (elsősorban izraeli és szíriai) nyomásnak is kitett közel-keleti ország immár évtizedek óta helyszíne a különféle fegyveres összecsapásoknak. A kormány fennhatósága alatt álló fegyveres erők jórészt elavult haditechnikai eszközökkel vannak felszerelve, ráadásul a személyi állomány motivációja és kiképzettsége is hagy kívánnivalót maga után.

A Moszkvában tárgyaló libanoni védelmi miniszter ígéretet kapott arra, hogy korszerű orosz haditechnikai eszközöket vásárolhat, illetve kap segélyként a közel-keleti ország hadereje. Erre egyrészt a külső katonai beavatkozások hatékony elhárítása miatt (bár az izraeli haderő ellen esélyük sincs) lenne szükségük a libanoni kormányerőknek, másrészt a belső fegyveres csoportok, mint például a Hezbollah féken tartására. Főleg ez utóbbi nehéz feladat, hiszen az irániak által támogatott, jól szervezett és megfelelő motivációval rendelkező „hadsereg" önálló hatalmi tényező, jelentős társadalmi támogatottsággal.

Állítólag akár 60-70.000 harcost tudnak mozgósítani, mely haderő már a térség legerősebb katonai erejével rendelkező Izraelnek is borsot törhet az orra alá.

A libanoni kormány az Egyesült Államoktól és az EU országoktól nem, vagy csak jelentéktelen mennyiségben tud fegyvereket beszerezni, így értelemszerűen az oroszokhoz fordultak. Leginkább a légierő újjáépítéséhez lenne szükségük harci gépekre, melyhez a MiG-29 Fulcrum típust választották ki. Ez nem feltétlenül logikus döntés, hiszen a típus inkább légvédelmi feladatkörben alkalmazható jól, ugyanakkor a libanoni kormányerőknek többfeladatú vadász-bombázók vagy csatarepülőgépek jobban megfelelnének. Persze nem kizárt ezek későbbi beszerzése sem, de jelenleg mindössze 10 darab MiG-29-esről folytatnak tárgyalásokat az oroszokkal.