„Sok magyar fiú meghalt Boszniáért…”

A négy méter magas emlékgúla ma is jól olvasható német nyelvű felirata szerint azt „A cs. és kir. 12. Schmidt gyalogezred tisztikara [állíttatta] az 1903. július 20-án kötelességük teljesítése közben elhunyt katonáknak”. A komáromi gyalogezred Trebinjében állomásozó három zászlóaljának 912 katonája a helyőrségből tartott a menetgyakorlat során Nevesinjébe, s a nyári hőségben a nehéz menetfelszerelést cipelve, a sötétkék posztózubbonyban és sapkában sorra rogytak az út szélére. A Bilek előtti néhány kilométer számukra maga volt a pokol. A magukkal vitt ivóvíz elfogyott, az út menti ciszternákból pedig nem lehetett pótolni. Tizenötük számára már nem volt segítség. Huszonéves sorkatonák voltak, akik napszúrás következtében vesztették életüket. Másnap temették őket közös sírba a bileki temetőben. Egy évvel később, 1904. augusztus 30-án avatták fel az emlékművüket. Az eset híre a korabeli magyar és nemzetközi sajtót is bejárta, az ügyet a parlament is tárgyalta.

A halálmars, az emlékmű és katonatemető történetét a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (a továbbiakban: NHKA) kutatói tárták fel és írták meg a Nagy Háború Blogon. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatósága (a továbbiakban: HM HIM HHI) támogatásával az NHKA kutatta fel az 1878 és 1918 közötti osztrák‒magyar időszakból származó emlékműveket és sírokat tartalmazó temetőt, tisztította meg a halálmars emlékművét és a környezetét, valamint felállított a megemlékezésre egy háromnyelvű információs táblát. A megvalósítás a Trebinjében élő, turisztikai tevékenységet folytató és helytörténeti kutatásokat végző, budapesti származású Djokić Éva és férje, Aleksandar Djokić segítségével, a bilećai városvezetéssel és temetőgondnoksággal együttműködve zajlott.

A 2024. augusztus 30-ai megemlékezés szervezője és narrátora, Pintér Tamás, az NHKA kuratóriumi elnöke, a Bileki baka dala című katonadalból vett részlettel kezdte a megemlékezést:

„Bosnyákország vérrel hízott mezeje,
Sok anyának de szomorú a szíve,
Sok magyar fiú meghalt Boszniáért,
Életével fizetett a hazáért.

Boszniában van egy nagy sír megásva,
Abban vannak a halottak behányva,
Ott nyugszik a magyar kislány babája,
Sötét felhők tornyosulnak reája.”

Ezt követően köszöntötte a megjelenteket. Legelőször köszönetet mondott a helyieknek, amiért megőrizték az emlékművet és ott állhattak együtt mellette, s emlékezhettek a XX. század eleji tragikus eseményekre. A megemlékezésen elhangzottakat szerb nyelvre is lefordították.

A megemlékezésen jelen volt a Szarajevóba delegált katonai attaséi testület több tagja, így Sándor Attila alezredes, Magyarország védelmi, katonai és légügyi attaséja, Erich Simbürger ezredes osztrák véderőattasé és Petr Růžička alezredes cseh katonai és légügyi attasé, véderőattasé-helyettes is. A HM HIM HHI-t dr. Lukács Bence Ákos igazgatóhelyettes, a Külföldi Hadisírgondozó Osztály vezetője és Gottfried Barna szakreferens képviselte a megemlékezésen. A rendezvényen megjelent az EUFOR magyar kontingensének a parancsnoka, Pásti Gábor alezredes vezetésével a Szarajevóban állomásozó 330 fős magyar békefenntartó egység több tagja, s a megemlékezés hangosításában is ők nyújtottak segítséget. A szerb partnerek is részt vettek az ünnepségen: Magdaléna Delić asszony, a bilećai temetőgondnokság vezetője, s Petar Milosević történész, a trebinjei Hercegovina Múzeum munkatársa és kollégája is. A közönség soraiban ott volt az NHKA szakmai, kegyeleti emlékútjának 28 résztvevője is. Az alapítvány és a blog alapítói, önkéntes munkatársai, valamint támogatói a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával vettek részt az emléktúrán.

Dr. Lukács Bence Ákos ünnepi beszédében megemlékezett a temetőben nyugvó katonákról, „akiknek sorsa része lett a magyar történelemnek, és végső nyughelyre leltek a bilećai osztrák–magyar katonatemetőben. Emlékük megőrzése közös örökségünk és kötelességünk”. Beszédében a jelenhez szóló üzenettel is szolgált: „A bilećai katonatemető egy szörnyű eseménynek állít emléket. De továbbra is arra törekszünk, hogy utódaink okuljanak a múlt esetleges tévedéseiből, hibáiból, mindahányszor egy katonatemetőben járnak, e gondolat vezérelje őket. Ez a remény, ez a hit hozott el ma ide bennünket. A remény és a hit, hogy a béke erősebb a háborúnál, az élet a halálnál, az emlékezés a feledésnél.” Beszédének végén köszönetet mondott Bileća város polgármesterének, Veszelin Vujovićnak az együttműködésért, az NHKA vezetőjének a kutatási és a felújítási munkákért, valamint Djokić Éva helytörténeti kutatónak és férjének Aleksandar Djokićnak a munkájukért.

Az ünnepi beszédet követően Pintér Mátyás, az emlékutazás egyik fiatal résztvevője olvasta fel a halálmars 15 áldozatának a nevét és adatait. Az áldozatok és a temetőben nyugvó hősi halottak emlékére Kullai Attila kiskunmajsai káplán, hagyományőrző tábori lelkész mondott imát. Az új, háromnyelvű (szerb, magyar, angol) információs táblát dr. Lukács Bence Ákos és Djokić Éva együtt leplezte le, amit Kullai Attila káplán megáldott és beszentelt. A megemlékezés Bálint Ferenc és Berta Kristóf hagyományőrzők közreműködésével koszorúzással folytatódott. Az attasétestület nevében koszorút helyezett el Sándor Attila alezredes, Magyarország védelmi, katonai és légügyi attaséja, a HM HIM HHI képviseletében dr. Lukács Bence Ákos, az NHKA és a Magyar Nemzeti Levéltár részéről dr. Bartók Béla, Molnár Tibor és dr. Szabó Csaba, valamint Komárom és a Hagyományőrző Gyalogdandár nevében Bálint Ferenc. A rendezvény a Magyar Takarodó kürtjelével zárult.

A megemlékezést követően bilećai Motel Dijamant rendezvénytermében tartottak állófogadást, ahol Sándor Attila alezredes mondott pohárköszöntőt: „engedjék meg, hogy mindazok tiszteletére emeljem poharam, akik az elesett katonák, és tágabban a katonai örökség és múlt emlékei megőrzésében részt vállalnak, akik lehetőségeik mentén és rendelkezésükre álló eszközeikkel támogatják e nemes munkát, akik segítséget nyújtanak, hogy a maihoz hasonló megemlékezésekre sor kerülhessen.”