Suttogó Halál
A Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2024. január 12. 14:10A hidegháború lezárultával kezdett terjedni az a nézet, miszerint a harckocsik ideje lejárt. Sokan csak a rendkívül drága haditechnikai eszközt látták ezekben a lánctalpas monstrumokban, melyeket akár egy olcsó páncéltörő fegyverrel is meg lehet semmisíteni. Létjogosultságuk azonban igazolást nyert az elmúlt évtizedek konfliktusai során. Remek példa erre az 1991-es Sivatagi Vihar hadművelet, ahol az amerikai M1 Abrams típusú nehéz harckocsik is fontos szerephez jutottak a Kuvaitot megszálló iraki erők elleni küzdelemben.
Az M1 Abrams történetének felvázolásánál egészen az 1960-as évekig kell visszanyúlnunk, amikor az Egyesült Államok és Nyugat-Németország az MBT–70 jelzésű harckocsi fejlesztésébe kezdett. A végeredmény egy rendkívül innovatív konstrukció lett, ám a gyártást a kor technológiai színvonala nem tette lehetővé. A projekt kudarca után a két ország önálló programba fogott – természetesen felhasználva a közösen elért eredményeket. Német részről így született meg a Leopard 2, míg az amerikaiak az XM1 tervein kezdtek el dolgozni. A megrendelésért a General Motors és a Chrysler Defense (ma már General Dynamics Land Systems) szállt ringbe; a két óriásvállalat versengéséből 1976-ban végül az utóbbi került ki győztesen.
Atombiztos védelem
Az M1 Abrams néven 1980-ban rendszeresített 56 tonnás lánctalpast a brit Royal Ordnance 105 milliméter űrméretű, L7A3 típusú ágyújának licenc alapján gyártott változatával (M68A1) szerelték fel. Ehhez többféle lőszer állt rendelkezésre, például űrméret alatti, leváló köpenyes, szárnystabilizált páncéltörő gránát (Armour Piercing Fin Stabilized Discarding Sabot – APFSDS), kumulatív páncéltörő gránát (High Explosive Anti-Tank – HEAT), repesz-romboló gránát vagy ködfejlesztő gránát.
További részletek a Magyar Honvéd magazin január 12-én, pénteken megjelent számában!
