Szakmai gyakorlat – kicsit másképp

Kaposvár, június 28, kedd. Párás hőség, enyhén felhős ég. A nem is olyan távoli Balaton-parton fiatalok sokasága ejtőzik, örülve a többnyire jól megérdemelt nyári szünetnek. A helyi Táncsics Mihály Laktanyában is találni fiatalokat, igaz nem fürdő-, hanem egyenruhában, épp a Zaranyi-erdő viszonylagos hűvösében, egy hetes nyári szakmai gyakorlatuk utolsó napján.

Stílszerűen így a végére a túlélési ismeretek gyakorlása szerepel az étlapon, noha egyáltalán nem úgy tűnik, mintha itt bárki is a túlélésre játszott volna. Eleve képtelen feltételezés, hiszen a városban olyan sikeres a Honvéd Kadét Program, hogy évek óta háromszoros a túljelentkezés. Miközben a legtöbben igyekeznek szakszerű álcafestéssel körülbelül észrevehetetlenné tenni magukat, Hatta Zalán honvéd kadét éppen azt mondja: neki bizony a paintballozás és a lézerharcászat tetszett eddig a legjobban. A katonai szolgálattal régóta kacérkodó fiatalember eléggé határozottan válaszolt, pedig a lovasíjászat vagy éppen az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison tett látogatás is rendhagyó élményekkel gazdagította a kadétokat. (Pláne, mert felszállás közben is láthattak Gripent…) A programmal kapcsolatban úgy általában elmondja, hogy az elmúlt három év alatt az elméleti ismereteket több jól felkészült katonaoktatótól sajátították el, és nincs ez másként a gyakorlatban, azaz például a katonai kézitusában sem. Miniinterjúnkat nagy recsegés-ropogás szakítja félbe. A kadétok ugyanis azt a feladatot kapták, hogy miután magukat leálcázták, tegyék meg ugyanezt a katonai terepjáróval is. „Hozzatok nagyobb ágakat is”, szólt a felhívás, és úgy hallatszik: bizony meg kell küzdeni a szívós aljnövényzettel, no meg az álmukból felébresztett, éhes szúnyogok hadával is.

Miszner Gyula zászlós, az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred, 44. Adorján József Területvédelmi Zászlóaljának honvédelmi nevelési referense gyors szemlét tart a nagyjából leálcázott jármű felett, felhívva a figyelmet arra, hogy hiába tűnik most már az autó olyan bozótosnak, amelyben még a málnát kereső medve is eltéved, a szinte világító fényszórókkal és rendszámtáblával is kezdeni kéne valamit… Közben elmondja, hogy a 120 órás szakmai gyakorlat lényege – mint látjuk – a gyakorlatba átültetni az elméleti tudást. Hiszen az iskolapadban ülve a tűzpárban való mozgást nehéz lenne készségszintre fejleszteni. Itt azonban a harchelyzethez illően még füst is akad, nem beszélve a változatos terepviszonyokról…

„Elmondhatom, hogy a kadétok nagyon élvezték a szakmai gyakorlatot. Kicsit kimozdulhattak az iskolából és tényleg igyekeztünk élményszerűvé tenni nekik ezeket a napokat” - véli a zászlós.

No igen: ha a szakmai gyakorlat utolsó napján is fontos álcafestékben csoportos szelfiket készíteni, akkor az csak jó lehetett…