Szarajevóban is megemlékeztek a doni áldozatokról

Szöveg: Kálinger Roland százados | 2011. január 13. 13:09

Szentmisén emlékeztek meg a doni-katasztrófa áldozatairól a szarajevói, Butmir táborban szolgáló magyar katonák. Ők is ott a Don kanyarnál, akárcsak mi, itt Szarajevóban, hazájuktól távol, teljesítettek szolgálatot. A haza számukra az a talpalatnyi föld volt, amelyen álltak, a nemzet, pedig a lövészárokban mellettük lévő bajtársuk.

A bajtársiasság, a hazaszeretet és a részvét nagyon sok hívőt és nem hívőt gyűjtött egybe a szentmisére. A történelem ezen lapja, a magyar katona számára olyan, akár a szabályzat, vagy a lelkész számára Szentírás: hiszen feltétlenül ismernünk kell a múltat, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg ugyan azok a hibák.

Gulyás Géza alezredes, kontingensparancsnok a megemlékezésen egy történelmi visszatekintés keretében idézte fel, a 2. magyar hadsereg tragikus napjait, az oda vezető utat, és, az azt követő időket. „Nem szabad megállnunk a tragédia mellett és csak a rosszat, szörnyűséget észrevennünk, ha már megtörtént velünk, tanuljunk belőle" – mondta a kontingensparancsnok, majd arról beszélt, hogy nem az érzelmekre, hanem a tényekre kell hagyatkoznunk, ha korrekt történelmet kívánunk írni. És a tények azt támasztják alá, hogy az egyszerű magyar katonák és alegységek a nehéz körülmények között is megpróbáltak helytállni, ez mindenképpen feltétlen tiszteletet érdemel. Azonban tudomásul kell vennünk azt is, hogy az átlag mai magyar katona számára ma már ismeretlen helyzetekben meghozott, súlyos parancsnoki döntéseket a jelenből visszatekintve nincs értelme bírálni, mert egy józan ítélőképességgel megáldott történész nem mondhatja, „mi lett volna ha…".
A frontvonal lövészárkaiban fontosabb a meleg ruhánál de még a megfelelő fegyvernél is a bajtársiasság, az emberi kapcsolatok és a parancsnoki gondoskodás.

Becsület. Ezt az üzenetet hozta haza az a kevés túlélő, aki megjárva a hadak útját, dacolva a természet és az ellenség haragjával, küzdve betegséggel és éhséggel.
Ezen a szentmisén részt vettek az MH EUFOR Kontingens nyolcadik váltásának első katonái is, hiszen a délutáni órákban megérkezett az első csapat, a kontingensparancsnok, Preininger Győző őrnagy vezetésével.