Szolgálatteljesítés közben…
Szöveg: Trautmann Balázs/Révész Renáta | 2008. február 1. 9:51Csak néhány füstölgő, eldeformálódott vasdarab, és némi hamu… szinte csak ennyi maradt a Magyar Honvédség 10445 oldalszámú Mi-8P helikopteréből. A bakhátas füves repülőtér közepén autónk fényszórója csupán néhány, kisebb-nagyobb alaktalan, összeolvadt fémkupacot világít meg. Helyszíni riportunk a tragédia helyszínéről.
A helikoper gyakorlatilag a felismerhetetlenségig elégett: a farokrész utolsó 2-3 métere maradt egyedül felismerhető, rajta a farokrotorral.
A szikár tények: a szállítóhelikoper egy géppár vezérgépeként Óballa mellett, Törökszentmiklóstól 8 kilométerre katasztrófát szenvedett. A helikopterek éjszakai leszállási gyakorlatot végeztek, melynek során 18 óra19 perckor a vezérgép bepörgött, majd a földnek csapódott. A gépből kiömlő kerozin begyulladt. A helikopter fedélzetén tartózkodó két pilótának és az egyik fedélzeti technikusnak sikerült kimenekülnie. Mindhárman megsérültek, s őket a szolnoki Hetényi Géza Kórházba szállították. A két pilóta egyike
L. Zsolt főtörzsőrmester, a másik fedélzeti technikus nem volt ilyen szerencsés, a balesetben életét veszítette. Társaival ellentétben, ő nem tudta elhagyni a lángokban álló gépet időben.
Rajta már a 18.44-kor Szolnokról felszállt kutató-mentő helikopter sem segíthetett.
Nehéz leírni egy ilyen katasztrófa helyszínét: a baleset kivizsgálását megkezdő szakemberek vakuinak villogása, a komor arccal álldogáló katonák, a kék villogós járművek folyamatos jövés-menése, a kifeszített szalag mind-mind eltörpül amellett a vékonyka füstcsík mellett, mely este tízkor még mindig az ég felé kunkorodott – az egykorvolt géptörzs megperzselt fémgubancából…
Péntek reggelre az egyik sérült már átesett egy műtéten. Õt továbbra is Szolnokon ápolják, addig legalábbis biztosan, amíg állapota lehetővé nem teszi a szállítást. A másik súlyos sérültet azonban már a fővárosba szállították, ahol jelenleg az Állami Egészségügyi Központban fekszik. Harmadik társuk könnyű sérülést szenvedett.
Akár életük árán is
Ám a szikár tényeken túl: tragédia történt.
Meghalt egy katona.
Szolgálatteljesítés közben.
Ahogy a katonai esküben szerepel: szolgálják a hazát, akár életük árán is.
És bár pontosan tudjuk, hogy az eskü kimondja, mégis, amikor ilyen tragédia történik, mikor arról hallunk, hogy szolgálatteljesítés közben meghalt egy egyenruhás honfitársunk, mindenkinek, katonatársaknak, civileknek egyaránt elszorul a szíve. Hiszen akár van katona a családban, akár nincs, mégis mélyen együtt érzünk azokkal, akik tegnap végtelennek tűnő órákig aggódtak, figyelték a híreket, hogy vajon családtagjuk, barátjuk, ismerősük részese volt-e a balesetnek.
Valahogy mi is így éreztünk, miközben írtuk a híreket, igyekeztünk minél gyorsabban és pontosabban tudósítani az olvasóinkat. Hiszen tudtuk, közülük milyen sokan, milyen nagyon várták a hiteles információkat.
Ám nehéz lenne tagadni, egy ilyen tragédia minket is megérint, hiszen nap mint nap a katonák életéről, munkájáról írunk, tudósítunk. Szörnyű, amikor az életük helyett a halálukról szólnak a hírek…
Ezúton is szeretnénk a szerkesztőség nevében részvétünket nyilvánítani az elhunyt katona családjának, a sérülteknek pedig mihamarabbi felgyógyulást: bár a testi sebeik előbb-utóbb behegednek, a lelkük már sosem lesz olyan, mint az előtt az este előtt.
fotók: szoljon.hu
