1944. október 7. emlékezetes dátum a magyar vasút- és hadtörténetben, ugyanis amerikai és brit bombázók ezen a napon stratégiai bombázással lerombolták Komárom, Zalaegerszeg, Szombathely és Érsekújvár pályaudvarait.
A második világháborúban először 1941. április 6-án, 18 óra 1 perckor szólaltak meg hazánkban a szirénák, amikor jugoszláv repülők megtámadták Budapestet. A főváros mellett Kassa szenvedett nagy veszteségeket, hiszen júniusban azonosítatlan vadászgépek mértek nagy pusztítást a felvidéki városra. 1944-ben nagy fordulat következett be a Magyarországot érő légitámadások tekintetében, ugyanis az amerikai légierő megkezdte a stratégiai bombázásokat, melynek célja a vasúti hálózat megbénítása volt. A szövetségesek összesen ötvennégy stratégiai pontot mértek fel az ezt megelőző két évben, ezek között vasúti pályaudvarok, rendező pályaudvarok és központi vasúti csomópontok szerepeltek.
A Felvidék legnagyobb pusztítása kétségkívül az október 7-én, Érsekújvárat érintő légitámadás volt. A stratégiai bombázás eredményeként az amerikai légierő több mint százötven repülőjével repült a város fölé és vette célba a Felvidék legjelentősebb pályaudvarait. A szövetségesek sikerrel jártak a megsemmisítő tervet illetően, ugyanis negyven mozdonyt és ezerháromszáznegyven élelmiszert, lőszert és üzemanyagot szállító vagont pusztítottak el. A mozdonyokon és vagonokon felül közel kétezer katona, vasutas és polgár veszítette életét.
Sajnos Érsekújvár bombázása nem merült ki a fentiekben, az október eleji bombázás után még kétszer támadták meg, akkor már nemcsak a stratégiai célpontokat, hanem a város jelentős részét is elpusztították a becsapódó robbanótestek. Zalaegerszeget és egyúttal Zala megyét egészen a pályaudvari bombázásig elkerülték a találatok, addig az ellenséges repülők csupán áthúztak a város felett. Azonban az öt állomás közül az zalaegerszegi volt az egyik, amely nemcsak összeroskadt, hanem ki is gyulladt. Az érsekújvárinál ugyan kisebb volt a rombolás mértéke, mivel „csak” negyvenkilenc bombát dobtak le, ami hat halálos áldozattal járt. A sérültek száma ismeretlen.
A Zalamegyei Újság a következőképp emlékezett meg a támadásról. „Egyhuszonnégyórája telt már el annak, hogy angolszász terroristák egy csoportja 49 bombát zúdított Zalaegerszeg ártatlan lakónegyedére... Egyszer csak éktelen sivítás, vonítás és az égiháborúra emlékeztető hang reszkette meg a levegőt… A helyszínen, a Szent László és az Eszterházy-utcának nagy része olyan, mint amikor házbontás van a környéken.”
A kiválasztott öt célpont közül Szombathely szintén stratégiai fontosságú volt. Itt is elmondható, hogy a vasútállomás elpusztítása csak a kezdet volt, ugyanis a Szálasi kormánynak novemberben el kellett hagynia a fővárost és Szombathelyre, valamint Pozsonyba tette át székhelyét. Itt állomásozott az olasz, japán és német nagykövetség is, ráadásul az ország egyik legnagyobb vasúti csomópontjával büszkélkedett a város. Öt hónap leforgása alatt hatszor támadták meg a Szombathelyt. Az első támadás a vasúti csomópontot érintette, de a bombák összesen 3575 lakóházat is elértek, nem szóval a püspöki palotáról és a városházáról. A bombázások négyszázhuszonhárom ember életét követelték.
Komáromban a város mindkét pályaudvarában nagy károk keletkeztek, a vasúti szerelvények megsemmisültek, valamint a sínpálya is megrongálódott. Ahogy a többi városnál, úgy itt is elmondható, hogy a bombázásokat megismételték. A támadás során az állomáshoz közeli lakóházak is megrongálódtak, megközelítőleg ötven komáromi lakos halt meg az október 7-i bombázásban. Egy héttel később, október 14-én Komáron vasúti hídját robbantotta fel egy légibomba. Természetesen a bombázások nem álltak meg ennél a négy városnál, Komárom második bombázásakor a támadók komoly pusztítást mértek Bánhidára is. A pályaudvaron lángokba borultak a vagonok, amikben élelem, konzerv és cigaretta volt. A szemtanúk visszaemlékezése alapján csak a lakosság bátorságán múlt, hogy nem veszett oda a drága áru, ugyanis a lángok közül minden menthetőt kihoztak. Komoly tragédia történt az óvóhelyként szolgáló Gál Pincében is. Többen a szirénák megszólalásakor itt kerestek menedéket, mivel a város egyik részéből ezt tudták leghamarabb elérni. Október 14-én azonban a túlélés helyett halál várt arra tizenkét emberre, aki a borospincét választotta menedékül, mivel az telitalálatot kapott.
A második világháborús statisztikákat összesítve kiderül, hogy hazánkban minden negyedik település értintett volt a légitámadásokban. Összesen tizenegyezer vidéki és ötezer fővárosi lakos veszítette életét.
