Tell Vilmos mítosza

A Schneider József pesti műhelyében elkészített lapokat először 1836-ban adták ki. A kártyafestő a Friedrich Schiller által 1804-ben írt Tell Vilmos című dráma szereplőit jelenítette meg az alsókon, illetve felsőkön. Bár 1827-ben Kolozsváron, 1833-ban pedig Nagybányán a magyar közönség is láthatta a drámát, fordítása csak a kiegyezés után, 1869-ben jelent meg.

A kártya népszerűségéhez hozzájárult, hogy a svájci szabadságharc alakjai anélkül tudták tüzelni az akkorra már hazánkban is fellángoló forradalmi eszméket, hogy a kártyák az osztrák cenzúra áldozatául estek volna, amit a magyar történelem szabadságharcosainak ábrázolásával lehetetlen lett volna elkerülni.

A makk felsőn látható Tell Vilmos a legenda szerint a 13. és a 14. század fordulóján élt Svájc Uri kantonjában. A kanton Habsburgok által kinevezett helytartója, Hermann Gessler, 1307-ben kitűzette kalapját Altdorf városának főterén, hogy minden arra járó le tudja róni tiszteletét iránta a fejfedő előtt való meghajlással. Ezt mulasztotta el megtenni Tell, amiért a helytartó bebörtönzés helyett egy kihívás elé állította: jóhírű íjászként lőjje át a fia, Walter fejére tett almát száz lépés távolságból. A Svájcban mai napig hősként számontartott Tell Vilmos könyörgött a büntetés eltörléséért, azonban amikor belátta, hogy kérését semmibe fogják venni, két nyílvesszőt készített elő. A próbát kiállta, sikerült kettéhasítania az almát, azonban Gessler számon kérte a második nyílvessző előkészítése miatt. Tell ekkor bevallotta, hogy azt a helytartónak szánta abban az esetben, ha a fia meghalt volna a kihívás miatt – Gessler ezért elrendelte a letartóztatását.

Az íjászt Küssnacht kastélyának börtönébe akarták szállítani, azonban amikor a Vierwaldstadti-tavon jártak, vihar tört ki, amely lehetőséget biztosított neki a szökésre. Ekkor ugyanis a katonák – annak reményében, hogy megmenti őket – eloldozták Tellt. Ő azonnal Gessler nyomába eredt, majd a korábban előkészített második nyíllal kioltotta a helytartó életét, kirobbantva ezzel a Habsburgok elleni szabadságharcot nemcsak Uriban, hanem Schwyzban és Unterwaldenben is. 1315-ben, a morgarteni csatában sikerült a Svájci Konföderációt alakító három kantonnak győzelmet aratnia az osztrák sereg felett, a függetlenség kivívására azonban csak 1353-ban került sor.

A monda egyes elemei megtalálhatóak a VIII-as és IX-es lapokon is: a piros VIII-ason egy csónakban evező férfi látható, ami Tell Vilmos szökését ábrázolja, a tök VIII-ason a családjával – feleségével, Hedviggel és fiával, Walterrel - látható, a tök IX-esen pedig Hermann Gessler karóra tűzött kalapját lehet felfedezni.

A Sarmeni Fehér Könyvbe 1474-ben lejegyzett mítosz valódiságát ugyan a mai napig nem sikerült bebizonyítani, Svájc történelmének azonban mai napig egyik fontos elemét képezi.