Tíz sikeres békemegállapodás az elmúlt ötven évből

A háborús, fegyveres konfliktusok véget nem érő sora sajnos folyamatos lehetőséget biztosít a békekötésre, illuzórikus fogalommá téve egyelőre az emberiség nagy álmát, a világbékét. Az erőszak állandó szinten tartása viszont kivitelezhetetlen a történelem tanúsága szerint, így ahol nincs béke, ott előbb-utóbb megkötik azt. Az elmúlt 50 év világtörténelméből szubjektív alapon tíz békekötést emeltünk ki. Igazából rangsor nélkül, hisz önmagában már egy megmentett emberi élet is felbecsülhetetlen.

A békemegállapodásokat megannyi szempont alapján lehet elemezni. A legerősebb megítélésük talán az alapján történhet, hogy végleges megoldást, békehelyzetet teremtettek, vagy csak részlegeset. Ezt a szempontot viszont mi most figyelmen kívül hagytuk, azon logika alapján, miszerint egy békeegyezmény a megkötése pillanatában mindig megnyugvást és megbékélést hoz az érintett felek és országok lakossága számára. A megállapodások jövője viszont gyakran törékeny, mert a háborús sebek rendkívül lassan gyógyulnak…

Belfasti Egyezmény – 1998. április 10.

Az angolul nemes egyszerűséggel csak The Troubles (magyarul: a bonyodalmak, a gondok) névre keresztelt konfliktus a 1960-as évek végén kezdődött, s megannyi szál mentén Észak-Írország státuszáról szólt. Az Ír-szigeten 1921-ben – az azt megelőzően két éven át tartó ír függetlenségi háború után – létrehozott állam protestáns többsége miatt az Egyesült Királyság része maradt. A közben megalakult szabad Írországhoz csatlakozni vágyó ír katolikus kisebbség folyamatos feszültségben élt a sziget északi részét többségében benépesítő egykori brit telepesek unionista leszármazottjaival.

Belfastban az utcai összecsapások a nacionalisták és lojalisták között évtizedeken át a mindennapi élet részét képezték, melyek legtöbbször a protestánsok hagyományos felvonulása, az „Orange walk” idején erősödtek fel.

Az erőszakos megmozdulások egy tüntetésen bekövetkezett halálesetet követően, 1969 nyarán vették kezdetüket. Ettől az évtől datálja megalakulását az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg baloldali, nacionalista, republikánus szervezet, közismertebb nevén az IRA. Az angolok által illegális terrorszervezetnek titulált IRA főszereplőjévé vált az eseményeknek. Paramilitáris erőik fegyveres támadásokat, merényleteket hajtottak végre. A konfliktus során a Brit-szigeteken több mint 3500-an veszítették életüket, a halálos áldozatok fele civil volt, további 50 ezren szenvedtek sérüléseket.

Az 1980-as évek végétől egyre többen szerettek volna már véget vetni az erőszaknak, köztük az ír és brit politikai életbe az 1990-es években érkező új energetikus vezetők. Kihasználva a kedvező pillanatot az ír kisebbségi koalíció vezetője, Bertie Ahern és a jelentős többséggel kormányra kerülő Tony Blair brit munkáspárti miniszterelnök az akkori amerikai elnök, Bill Clinton támogatásával egyezségre jutottak. A brit és az ír kormány, illetve nyolc észak-írországi politikai párt és csoport (köztük az IRA politikai szárnyát jelentő Sinn Féin) részvételével a felek 1998. április 10-én Belfastban aláírták a békemegállapodást, mely, rendelkezik Észak-Írország (Egyesült Királyságon belüli) státuszáról és kormányzati módjáról, Észak-Írország és Írország, illetve Írország és az Egyesült Királyság kapcsolatáról.

Az egyezményt az Ír-sziget mindkét államában népszavazással fogadták el. A sikeres referendumok után több mint 400 politikai foglyot helyeztek szabadlábra. Az IRA 2005-ben jelentette be hivatalosan, hogy leteszi a fegyvert. A békemegállapodás hatására az észak-ír gazdaság az elmúlt két évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül, felzárkózott az Egyesült Királyság többi részéhez.

A Belfasti Egyezmény jogilag nyitva hagyta az egyesült Írország kérdését. Amennyiben Írország és Észak-Írország lakosságának többsége egyaránt így szavazna, utóbbi terület is az ír állam része lenne. Jelenleg ez a kérdés nincs napirenden, de a Brexit és így az Egyesült Királyság részeként Észak-Írország kiválása az Európai Unióból friss feszültségeket és új problémákat szült Észak és Dél között.

A Belfasti Egyezmény negyedévszázados évfordulóján, a megállapodás létrejöttében kulcsszerepet játszó Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Joe Biden látogatást tett Észak-Írország fővárosában. A népszerűbb nevén nagypénteki megegyezés – a békemegállapodások egyik legsikeresebbjeként – egy közel háromévtizedes protestáns–katolikus, unionista–nacionalista konfliktus végére tett pontot 1998-ban.


Közép-amerikai béketerv

Konfliktus: közép-amerikai katonai konfliktusok (1980-as évek)
Felek: Costa Rica, Salvador, Honduras, Guatemala, Nicaragua
Aláírás helye, ideje: Guatemalaváros (Guatemala), 1987. augusztus 31.

A Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front női gerillái egy 1985-ben készült fotón. A salvadori szélsőbaloldali szervezet volt az országban zajló polgárháború egyik fő résztvevője. Egy leszerelési egyezmény eredményeként 1992-ben minden fegyveres egységét demobilizálták és legális politikai pártként működött tovább. A szervezet névadója, Farabundo Martí az 1932-es salvadori parasztmozgalmak vezetője volt.

Első oslói egyezmény

Konfliktus: izraeli–palesztin konfliktus (jelenleg is tart), Ciszjordánia és a Gázai övezet területén
Felek: Izrael, Palesztinai Felszabadítási Szervezet
Aláírás helye, ideje: Washington (Egyesült Államok), 1993. szeptember 13.

A palesztinok vezetője Jasszer Arafat (jobbra) és Jichák Rabin izraeli miniszterelnök (jobbról a második) az oslói egyezmény aláírásakor, mögöttük Bill Clinton amerikai elnök. Arafat, a Palesztin Autonóm Hatóság elnöke, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője, a Fatah palesztin felszabadítási mozgalom alapítója Rabinnal és Simón Peresz, izraeli külügyminiszterrel (balról az első) közösen 1994-ben megkapták a Nobel-békedíjat „a közel-keleti béketeremtéshez való hozzájárulásért”. Egy évvel később Jichák Rabin az életével fizetett az oslói egyezmény aláírásáért, egy, a békemegállapodást ellenző radikális ortodox zsidó 1995. november 4-én egy tömeggyűlésen lelőtte az izraeli miniszterelnököt.

Daytoni békeszerződés

Konfliktus: boszniai háború (1992 – 1995)
Felek: Jugoszlávia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina
Aláírás helye, ideje: Dayton (Egyesült Államok), 1995. november 21.

Szarajevó romokban. A mai Bosznia-Hercegovina fővárosát a háború alatt 3 év, 10 hónap, 3 hét és 3 napon keresztül tartották ostrom alatt előbb a Jugoszláv Néphadsereg katonái, majd a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság erői. Az ostrom alatt a hivatalos adatok szerint 13 952 ember veszítette az életét, köztük 5434 civil. A pár évvel korábban még félmilliós gyönyörű város lakossága körülbelül 350 ezer főre csökkent a konfliktus végére. A helyiek összesen közel hat hónapig voltak gáz, áram és vízellátás nélkül az ostrom ideje alatt.

Dzskartai egyezmény

Konfliktus: iszlám szeparatista felkelés (1970-es évek elejétől 1996-ig)
Felek: Fülöp-szigetek kormánya, Moro Iszlám Felszabadítási Front
Aláírás helye, ideje: Dzsakarta (Indonézia) 1996. szeptember 2.

A muszlim vallású moro kisebbség fegyveres szervezetei által indított szeparatista felkelés célja egy önálló moro nemzet életre hívása volt a katolikus többségű Fülöp-szigeteken. A hosszúra nyúlt konfliktus során 150 ezren haltak meg. A Moro Nemzeti Felszabadítási Front hadserege az 1970-es évek közepén 30 ezer fegyveres tudott felvonultatni, a harcok során a Fülöp-szigetek haderejének 70-80 százalékát lekötve. A több ázsiai országban letelepedett, összesen 5 milliós létszámú moro kisebbség főleg a dél-nyugati Mindanao, Szulu-szigetek és Palawan térségében él. A Fülöp-szigetek második legnagyobb szigetén, Mindanaon a muszlimok saját autonóm régióval rendelkeznek.

Algíri egyezmény

Konfliktus: etióp–eritreai háború (1998 – 2000)
Felek: Etiópia, Eritrea
Megállapodás helye, ideje: Algír (Algéria), 2000. június 18. – aláírás 2000. december 12.

A háború a két ország között határviták miatt kezdődött. Miután Eritrea 1993-ban elnyerte függetlenségét Etiópiától jó néhány éven keresztül baráti viszonyban volt a két afrikai állam. A területi viták azonban elmérgesítették viszonyukat és totális háború alakult ki. A konfliktus végén az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése alapján egy 25 kilométer széles átmeneti biztonsági zóna került kialakításra Eritrea területén belül ENSZ-békefenntartók felügyeletével. A harcok következtében elhunyt személyek számát illetően eltérő adatok láttak napvilágot, a szakértők 150 és 300 ezer fő közé teszik a halálos áldozatok számát.

Naivasha-egyezmény

Konfliktus: második szudáni polgárháború (1983 – 2005)
Felek: Szudán kormánya, Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom
Aláírás helye, ideje: Nairobi (Kenya), 2005. január 9.

Az első szudáni polgárháború 1955-től 1972-ig tartott. A történészek ennek folytatásaként definiálják a második, 1983-tól 2005-ig tartó konfliktust. A harcok Dél-Szudánból indultak, de a Nuba-hegység és a Kék-Nílus vidékére is átterjedt. A szudáni a történelem egyik leghosszabb polgárháborúja, melynek eredménye Dél-Szudán államának megalakulása, hat évvel a harcok befejezését követően. Körülbelül kétmillióan veszítették életüket a háború következményeként, többek között az éhínség és a járványok miatt. A második világháború óta kitört háborúk közül a szudáni az egyik, mely a legtöbb civil áldozatot szedte, az emberi jogok sárba tiprásával, tömeggyilkosságokkal és a rabszolgaság intézményének általános gyakorlattá válásával.

Aceh békeegyezmény

Konfliktus: Aceh függetlenségi felkelés (1976 – 2005)
Felek: Indonézia kormánya, Szabad Aceh Mozgalom
Aláírás helye, ideje: Helsinki (Finnország), 2005. augusztus 15.

A hosszan tartó felkelés célja az Aceh régió elszakítása volt Indonéziától. Szumátra szigetének gyönyörű észak-nyugati tartománya azonban a mai napig Indonézia részét képezi. A békemegállapodás értelmében a terület különleges autonómiát kapott és a Szabad Aceh Mozgalom harcosainak lefegyverezéséért cserébe az indonéz kormány nem helyi származású katonákból álló csapatait kivonták a tartományból. Az Aceh származásúak jóval szélesebb önállóságot élveznek, mint korábban, politikai pártjaik révén képviselhetik érdekeiket.

Átfogó nepáli békemegállapodás

Konfliktus: nepáli polgárháború (1996 – 2006)
Felek: Nepál kormánya, Nepáli Kommunista Párt (maoista)
Aláírás helye, ideje: Kathmandu (Nepál), 2006. november 22.

A Himalájában fekvő kis államot, Nepál hosszú időn át királyok irányították, különböző hatalmak, mindenekelőtt India és Nagy-Britannia befolyása mellett. Az autokratikus uralom támogatottsága a második világháborút követő időszakban csökkeni kezdett a lakosság körében. A nepáli kommunisták 1996-ban fegyveres harcot indítottak az addigi államforma megváltoztatásért. Céljukat elérték, ma Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság az ország neve. A konfliktus egyik mélypontja, a nepáli királyi família lemészárlása volt. 2001. június 1-jén, a Narayanhiti palotában, az uralkodó család kilenc tagját lőtték agyon köztük Birendra királyt és Aishwarya királynőt.

Kolumbiai békemegállapodás

Konfliktus: kolumbiai fegyveres konfliktus (1964 – 2016)
Felek: Kolumbia kormánya, Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői
Aláírás helye, ideje: Havanna (Kuba), 2016. június 23.