Tizenhárom éves világháborús veterán: „a fogaimból látni fogja, hogy túl fiatal vagyok”

Alig várták, hogy csatába indulhassanak

A „Gyalázat napja” után megugrott az önkéntesek száma, azonban sokan nem akarták megvárni, míg betöltik a 17 éves alsó korhatárt. Ilyen volt Calvin Graham is, aki 12 évesen találta ki, hogy csatlakozik a haditengerészethez. Ő volt a legfiatalabb amerikai katona, aki a második világháború alatt szolgált és harcolt is.

Graham Texasban élt hét testvérével és erőszakos nevelőapjával. Amikor hatodikos volt, egyik bátyjával albérletbe költöztek, ekkor rikkancsként dolgozott. 1942-ben egy figyelmes újságárus  igen jól informált lehetett a háború állásáról: viszonylag hamar megtudta, hogy unokatestvére elesett egy ütközetben. Ekkor határozta el, hogy csatlakozik a haditengerészethez.

Mi lesz a fogorvosnál?

Mielőtt néhány barátjával beálltak volna a toborzóiroda előtti sorba, fondorlatosan ráhamisították Graham anyjának aláírását a megfelelő dokumentumokra - még egy közjegyző bélyegzőjét is ellopták, hogy lepecsételjék a papírokat - így szinte semmi nem állt a fiú és a haditengerészet közé. Leszámítva a fogorvost.

„Tudtam, hogy a fogaimból látni fogja, hogy túl fiatal vagyok” – emlékezett vissza később az akkor 157 centiméter magas és 56 kilogrammos Graham. Sorban állva a 14-15 éves várakozók mögött a mindössze 12 éves fiatalember felháborodottan reagált amikor a fogorvos azt mondta: de hát csak 12 éves. Graham azt válaszolta, hogy 17. Kitartó volt, hiszen többször, egyre erőszakosabban állította, hogy bizony téved a szakember. Addig-addig rótták ezeket a köröket, míg végül a fogorvos eldöntötte: neki nincs erre ideje, tovább engedi.

Az egészségügyi vizsgálatok után szinte „átverekedte” magát a rendszeren, míg édesanyájának azt hazudta: csak a tőlük száz mérföldre élő nagymamáját látogatja meg.

A South Dakota fedélzetén

Graham a USS South Dakotára került, ami kora egyik legjobb csatahajójának számított. Nem csak páncélzata és ágyúi tették veszélyessé, hanem a sebessége is: míg a korábbi csatahajók inkább a nyers erőre voltak kiélezve, a South Dakotát egy jelentősen erősebb hajtóművel szerelték fel, mint elődeit. A kétezerkétszáz fős legénység nagyrészt olyan zöldfülű újoncokból állt, akik alig várták, hogy harcolhassanak.

A Csendes-óceánnál csatlakoztak a legendás USS Enterprise repülőgép-hordozó kíséretéhez, ami majdnem a vesztükbe sodorta őket: a Santa Cruz-szigeteknél a japánok légi támadást indítottak az amerikai hajók ellen, amit úgy tűnt, hogy a South Dakota sikeresen visszavert, azonban váratlanul egy bomba csapódott a csatahajóba. A robbanás közel ötven áldozatot és megannyi sérültet követelt, de Graham nem tartozott közéjük. A hajót Pearl Harborban javították meg, miközben a fiú hivatalosan is tinédzserré vált: 1942. november 13-án betöltötte tizenharmadik életévét. Nem sokkal később a japánok megtámadták a guadalcanali légi támaszpontot, így az Enterprise, a South Dakota, a Washington csatahajó és négy romboló éjszakai vadászatra indult. November 14-ére a japán hajók elsüllyesztették, vagy harcképtelenné tették a rombolókat, a gépágyúsként szolgáló Grahamet pedig eltalálta egy repesz, ami átszakította az arcát és kiütötte az első fogait. Ennek ellenére - fittyet hányva a forró gépágyú miatt elszenvedett égési sérüléseire - a 13 éves fiú segített biztonságos helyre vinni sorstársait. „Kihúztam a halottak öveit és az élők sebeinek elszorítására használtam. Az ingekből kötszert hajtogattam. Tettem a dolgom" – emlékezett vissza Graham egy interjúban.

Eltűntek a sűrű füstben

A japánok azt hitték, elsüllyesztették a csatahajót. Később a sajtó már csak „X” csatahajóként hivatkozott rá, hogy eltitkolják: a flotta egyik legerősebb hajója még vígan szeli a habokat. Néhány kisebb küldetés után két romboló kíséretében érkeztek meg New Yorkba, ahol a legénység több tagját is kitüntették hősies helytállásukért.

Graham a Bronz csillag és a Bíbor Szív kitüntetéseket kapta meg, utóbbi a harci sebesülteknek, esetleg elesett katonáknak jár. Az öröm azonban nem tartott sokáig.

Fogságban a hős tüzér

Mikor Graham anyja megtudta, hogy fiát kitüntették, levélben megírta a haditengerészetnek, hogy a hős tüzér csak 13 éves.

Grahamet először fogdába zárták a texasi Corpus Christiben, majd rangjától és kitüntetéseitől megfosztva leszerelték. A veteránoknak és hadi sebesülteknek járó segélytől is megfosztották. Bár a houstoni újságírók lelkesen megírták a történetét - bébi veteránként emlegetve -, az ügy nem keltett nagy felháborodást. Graham még visszatért az iskolába, azonban 14 évesen otthagyta a közoktatást és megnősült. Még abban az évben gyereke született, és elkezdett hegesztőként dolgozni a houstoni kikötőben.

Too young the hero

Sajnos se a családját, se a munkáját nem tudta sokáig megtartani: 17 évesen már elvált, és amikor besorozták – úgy, hogy a korábbi szolgálatát nem vették figyelembe - újra jelentkezett a tengerészgyalogsághoz. Ez a szolgálat se tartott sokáig, hiszen hamar megsérült egy esésben.

Amikor Jimmy Carter elnök lett, Graham abban bízott, hogy az egykori tengerész megadja majd neki, amire vágyik: a veteránnak járó hivatalos leszerelést, amivel megkapná a katonai nyugdíjat, és ki tudná fizetni az orvosi kezelését. 1978-ban Carter bejelentette, hogy Graham tisztességes leszerelést kap és visszakapja a kitüntetéseit, kivéve a Bíbor Szívet.

A bébi veterán - kiharcolva megérdemelt megbecsülését - 1992-ben hunyt el.