Nyakkendőárusból lett „Hollywood királya”, a világháborúban is harcoló Clark Gable

A remekmű és a színész egymásra talált – az Elfújta a szél a filmtörténet ikonikus darabjává vált

William Clark Gable 1901 februárjában született Cadiz városában, Ohio államban. Tíz hónaposan elvesztette édesanyját, édesapja pedig hamar, már 1903-ban újra nősült. A mostohaanya zenei képzettséggel ajándékozta meg a kis Clarkot, aki zongorázni tanult tőle, majd később megismerkedett a fúvós hangszerekkel is.

Gable azonban nemcsak a zene, hanem az irodalom felé is vonzódott: Shakespeare-darabokból részleteket idézett, és imádta a nagy drámaíró szonettjeit is. Apja eközben gondoskodott róla, hogy a művészetek iránt vonzódó fia nehogy túlságosan finommá váljon, így az ifjú Clarkot bevezette a vadászat és az autószerelés rejtelmeibe is.

Gable élete egy csapásra megváltozott, amikor 17 évesen megtekintett egy vándorszínészek által előadott darabot. A tinédzserre olyan hatással volt az előadás, hogy végérvényesen a színészi pálya mellett döntött. A középiskola befejezése után vándorszínésznek állt, illetve változatos, többnyire fizikai munkákkal, olajfúróként vagy éppen fűrészmalomban dolgozva kereste a kenyerét.

A fiatalember nem válogatott, mindent elvállalt. A nyakkendőárus állás Portlandben Jolly Jokernek bizonyult, mert ennek kapcsán találkozott egy helyi színésszel, bizonyos Earle Larimore-ral, aki arra biztatta a magas, jóképű fiatalembert, hogy térjen vissza a színészethez, és rögvest beajánlotta őt egy helyi színtársulathoz.

Gable komolyan vette Larimore tanácsát és munka után egy esti színiiskolában képezte magát Portlandben. Az iskolában Josephine Dillon szárnyai alá került. Dillon megcsináltatta Gable fogait, fodrászhoz járatta, és egyfajta táplálkozási tanácsadóként is segítette a fiatal fiút, hogy átformálja annak vékony, túlzottan szikár alakját.

Josephine gondoskodásának mozgatórugója a fiú iránt érzett vonzalma volt, amely végül házasságba torkollott. Clark Gable 1924-ben elvette Josephine Dillont, aki ezután a menedzsereként egyengette karrierjét. Felesége munkát szerzett neki a New York-i Broadwayn, ahol a szakma is felfigyelt rá. Az egyik színikritikus „fiatal, erőteljes és brutálisan férfias” jelenségnek nevezte a szárnyait bontogató színészt.

Már a Broadwayn felfigyelt rá a szakma (1928)

A macsó sármőr filmes karrierje az 1931-es The Painted Desert című, alacsony költségvetésű westernnel kezdődött. Darryl F. Zanuck a Warner Bros. igazgatója nem volt elragadtatva Gable-től: „A fülei túl nagyok, és úgy néz ki, mint egy emberszabású majom”. Zanuck kritikája azonban nem állíthatta meg Gable-t. Az Egy szabad lélek című, 1931-es filmben egy gengsztert alakított, és egy csapásra ismert lett Hollywoodban. Pár évre rá megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart is, az Ez történt egy éjszaka című, 1934-ben bemutatott filmben nyújtott alakításáért.

Gable 1934 és 1942 között jutott karrierje csúcsára, 1937-ben több mint 20 millió néző bevonásával tartott szavazás végeredményeképpen a rajongók megválasztották Hollywood királyának. 1939-ben a mozikba került a filmtörténet egyik ikonikus darabja, az Elfújta a szél című romantikus, amerikai polgárháborús filmeposz, amelyben Clark Gable a legendássá váló Rhett Butlert alakította.

Butler a film vége felé egy ikonikus mondattal búcsúztatta, ha tetszik utasította el egykori szerelmét, az ideális férfit kereső, Vivien Leigh által alakított Scarlet O’Harát: „Őszintén szólva, kedvesem, fütyülök rá”. A mondat a harmincas évek Amerikájában kiverte a biztosítékot, ugyanis az erkölcsrendészeti cenzúra a ma már cizelláltnak hangzó „fütyülök rá”-t (I don't give a damn) vulgárisnak találta és egy ötezer dolláros csekket állított ki a film készítőinek.

A káromkodás ellenére a mozi hatalmas kasszasiker lett. A 4 millió dolláros produkció pár hónappal a bemutatót követően 10 millió dolláros bevételt produkált. Vivien Leigh és Clark Gable a „mennybe emelkedett”, hogy aztán az utóbbi egy tragédia kapcsán a pokol egyik mély és sötét bugyrába zuhanjon.

Gable az Elfújta szél forgatási szünetében, 1939 márciusában harmadszorra is megnősült, és feleségül vette a gyönyörű szőke színésznőt, Carole Lombardót. Hollywood álompárja egy kaliforniai farmra költözött, ám a paradicsomi állapotoknak 1942-ben hirtelen vége szakadt, amikor Carole Los Angeles közelében egy repülőgép-baleset következtében életét vesztette.

Az elkeseredett Gable magánkívül volt a fájdalomtól, és fel akart mászni a hegyre, hogy megkeresse imádott felesége holttestét. A leküzdhetetlen bánat végül a második világháború pokoli forgatagába kergette a filmsztárt, aki egy táviratban személyesen fordult Roosevelt elnökhöz, hogy csatlakozhasson a hadsereghez. Az akkor 40 éves színészóriás a légierőnél szolgált és számos fontos bevetésen vett részt a háború alatt.

Gable – aki kollégáival ellentétben az európai fronton harcolt – Németországban sem volt ismeretlen. Egyik legnagyobb rajongója pedig nem volt más, mint maga Adolf Hitler, aki 5 ezer dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki elfogja és sértetlenül Németországba szállítja a színészt. A terv azonban sosem valósult meg, így végül Gable 1944-ben leszerelt és épségben hazatért az Egyesült Államokba.

A háború után fénye egy kissé megkopott, ennek ellenére folyamatosan bombázták filmszerepekkel és olyan színésznőkkel játszott együtt, mint Lana Turner (Hazatérés, 1948), Grace Kelly (Mogambo, 1953) vagy Sophia Loren (Nápolyban kezdődött, 1960).

A Kallódó emberek című filmben a kritikusok szerint élete egyik legjobb alakítását nyújtotta

A nagy riport című romantikus vígjáték 1958-ban került a mozikba, és Gable egyik legsikeresebb filmje lett, amiért Golden Globe-ra is jelölték. Utolsó alakításában, a Kallódó emberekben (1961) Marilyn Monroe-val játszott. A kritikusok szerint ez volt „Hollywood királyának” az egyik legjobb filmje. A legenda 1960. november 16-án, Los Angelesben hunyt el.