A filmvászon veteránjai

Charles Laughton

Az egyik legnépszerűbb, többszörös Oscar-díjas brit karakterszínészre pufók alkatának köszönhetően rendszerint komikus szerepeket osztottak, azonban meg tudott formálni negatív karaktereket is. Imádta mind a szakma, mind a kritikusok, mai napig is klasszikusnak számítanak „A kereszt jele” (1932) vagy a „VIII. Henrik magánélete” (1933) című filmjei. Alakításai miatt azonban nehéz elhinni róla, hogy a lövészárkok poklát is megjárta.

Az első világháborúba mindössze 18 évesen vonult be, a kiképzés után a Northamptonshire ezred 7. zászlóaljánál harcolt Franciaországban. A közelharcokból is kivette a részét, ahol a szuronyát is használnia kellett. Az ott zajló eseményekről csak kevés barátjának mesélt, két évig aludni sem tudott rendesen, mert kísértették az emlékek. Bizonyos feltételezések szerint pont emiatt vált ateista a korábban hitbuzgó fiatalemberből. Nem sokkal a fegyverszünet előtt gáztámadás érte, amibe majdnem belehalt. A mustárgáznak „köszönhette" rekedt hangját, de a 1930-as években kiújuló torokproblémái miatt kishíján fel kellett adnia színészi karrierjét.

Jackie Coogan

A sokak számára ismert színészt még kisgyermekként Charlie Chaplin fedezte fel, és „A kölyök” (1921) című első egész estés fekete-fehér játékfilmjében már rá is bízta a főszerepet. Ösztönös tehetsége rövid idő alatt sztárrá emelte, később pedig az „Addams Family - Galád család” című alkotás egyik leghíresebb televíziós szerepével, Fester bácsiként szerzett magának világhírnevet.

1941-ben kötelességtudatból állt be az USA hadseregébe. A civil életben is pilótának tanult, így tapasztalt vitorlázógép-pilótaként szerelt fel. Alakulatának tagjai könnyűszerkezetes, hajtómű nélküli légi járműveket vezettek, ami nem volt egyszerű feladat: a célzóna felett a vontatógépekről lecsatolták a vitorlázógépeket, amelyek ezután a tervezett leszállási pont felé tartottak. Még ideális időjárási körülmények között is igazi kihívás volt a katonákkal, fegyverekkel megterhelt szerkezetet navigálása. Gyakran előfordult olyan is, hogy nem csak a széljárás nehezítette a hajózók dolgát. A hadsereg vitorlázópilótáinak gyakorta ellenséges tűz mellett kellett célra tartaniuk a fizikai erőknek kiszolgáltatott gépüket.

Jackie Coogan életének legjelentősebb haditette 1944 márciusi dátumhoz köthető, amikor részt vett a Broadway hadműveletben. A bevetés során amerikai pilóták egy csoportja beszállította a brit-indiai hadsereg egy speciális egységét, az úgynevezett „csinditeket” Burmába, hogy ezzel a szövetségesek megvethessék a lábukat a japán vonalak mögött.

A második világháború után Jackie Coogan visszatért a színészethez és feleségül vette a sokak által áhított Betty Grable színésznőt.

Lee Marvin

Az amerikai színész, a háborús és westernfilmek közkedvelt szereplője is 18 évesen, egyenesen az iskolapadból érkezett a tengerészgyalogság toborzóirodájába 1942 augusztusában. A magas, izmos fiút a 4. tengerészgyalogos hadosztályhoz osztották be, amely részt vett a Saipan szigetéért vívott véres ütközetben. Marvin a sziget Tapochau-hegycsúcsért folytatott harcokban sebesült meg: először a csípőjét érte géppuskasorozat, majd egy japán mesterlövész találta lábszáron 1944. június 18-án. Ezzel számára véget is ért az egyenruhás karrier, hiszen csaknem egy évig tartott, mire felépült. Marvin őrvezetőként szerelt le, helytállásának elismeréseként a „Bíbor Szív” kitüntetéssel is megjutalmazták.

A háború után egy színházban helyezkedett el az ott dolgozó vízvezeték-szerelő segédjeként. Egy nap felkérték, hogy ugorjon be egy megbetegedett színész helyére. Ezután kezdődött el az amatőr fiatalember színészi karrierje.

Számos hollywoodi sztár szerepelt később olyan filmekben, melyek az általuk személyesen is átélt eseményeken alapultak. Nem véletlenül játszott hősünk sem olyan sok háborús filmben, például a szintén veterán Samuel Fuller rendezte „A nagy vörös egyesben” (1980) vagy a „Piszkos tizenkettőben” című alkotásban. Utóbb említett, az E. M. Nathanson regényéből készített és Robert Aldrich által megfilmesített háborús eposzban olyan sztárokkal szerepelt együtt, mint Ernest Borgnine, John Cassavetes, Charles Bronson, Donald Sutherland, Telly Savalas és Robert Ryan. Háborús tapasztalataira a rendezők is adtak, gyakran kikérték a véleményét a csatajelenetek leforgatásakor.

Tony Curtis

A magyarországi zsidó kivándorlók gyermekeként született, Oscar-díjra jelölt, kétszeres Golden Globe-díjas Tony Curtis, a „Van, aki forrón szereti” című film sztárja szintén a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált. Legtöbb színésztársával ellentétben azonban nem a légierő kötelékében, hanem egy tengeralattjáró legénységének tagjaként. 1943-ban, mindössze 18 évesen vonult be a haditengerészethez. A hollywoodi színészlegenda 1945. szeptember 2-án ott volt a USS Proteus fedélzetén a Tokiói-öbölben, ahol tanúja volt a japánok kapitulációjának is.

A háború után színészként folytatta pályafutását: világszerte ismert filmcsillag vált belőle.


(Folytatjuk!)