Tizenhat találat, harminc másodperc alatt

Nem esett messze az alma a fájától, írhatnánk, hiszen az Oregon állambeli Lakeview városában született Mawhinney édesapja a második világháborúban szintén a tengerészgyalogságnál szolgált. Titkon remélte, hogy fia a haza szolgálatában az ő nyomdokaiba lép, azonban ilyen fényes katonai karrierről talán még ő maga sem álmodott. 1967 nyarán az ifjú Charles Benjamin letette az érettségit, kivette még utoljára a részét az aktuális vadász-szezon örömeiből, majd bevonult a tengerészgyalogsághoz.

„Apám egészen kicsi koromban tanított meg lőni, pontosan úgy, ahogyan őt annak idején tanították” – emlékezett vissza életére idősebb korában a mesterlövész. Így amikor 1968 áprilisában a Camp Pendleton-i mesterlövész iskolában képezték tovább, nem találkozott semmi igazán meglepővel.

„Vadászat, mesterlövész-szakma: lényegében nincs sok különbség a kettő között” – bagatellizálta idősebb korában a kiképzését kissé Mawhinney. Persze amikor Vietnámba kellett mennie, már közel sem vehette ilyen lazán a történéseket. Eredeti beosztásában egyszerű lövész katonaként teljesített szolgálatot a Lima Company első zászlóaljánál, majd három hónapon át több más alegységhez vezényelték. Végül tudását elismerve a híres „Delta Force-hoz” került, vagyis a különleges műveletiekhez.

„Ez volt a végső vadászút” – tekintett vissza dióhéjban a mesterlövészként eltöltött vietnami időszakára Mawhinney. Egyik legkiemelkedőbb bevetésére 1969. február 14-én (azaz épp Valentin-napon) került sor. Da Nang nevű település mellett állomásozott egységével, amikor a felderítés jelentette: nagyobb észak-koreai csapat közeledik. A tomboló monszun lehetetlenné tette, hogy légi támogatást kérjenek. Charles Benjamin önként vállalkozott arra a feladatra, hogy a közeli folyó mellett elhelyezkedve megpróbálja ellehetetleníteni az ellenség átkelését. Megfigyelőjét maga mellé véve, Remington M40-esével és M14-es gépkarabélyával megfelelő helyen várta a célpontokat. Remek taktikai érzékről téve tanúbizonyságot, megvárta, amíg az átkelő csapat első hulláma a vízbe gázol, aztán pedig célzott és lőtt. Az eredmény: tizenhat találat, harminc másodperc alatt.

„Csak tüzeltem és tüzeltem… mindegyik talált. Nem úgy, mint azon az egyetlen alkalommal Vietnamban, amikor több lövéssel sem sikerült eltalálnom az ellenséget. A fegyvermester épp a puskámat javította, amikor feltűnt a vietnami katona. Kikaptam a kezéből, de hiába… azokra a pillanatokra nem vagyok büszke. Vajon hány bajtársamat ölhette meg később, az én hibám miatt…?” – tette fel a fájó kérdést később a mesterlövész.

Mawhinney 1970-ben szerelt le és tért vissza szülővárosába, majd ismét az erdőnek és a vadaknak szentelte életét – igaz, immár vadőrként. Életéről Joseph Ward nagysikerű könyvet írt – eredeti címe: „Dear Mom: a sniper’s Vietnam”, vagyis „Kedves Anya: egy mesterlövész Vietnámja”. Voltaképpen a könyvet megelőző kutatómunkának köszönhetően derült ki, hogy Charles Benjamin – Adelbert Waldron mögött – a második legeredményesebb amerikai mesterlövész, a tengerészgyalogosok között pedig az első.

Forrás: allthatsinteresting.com